Ilyenkor, az első fagyosabb éjszakák beköszöntével keresem azokat a helyeket, ahol testet, lelket melengető forralt borral kényeztetik az érzékeimet. Az advent beköszöntével a belvárosban szinte minden sarkon kaphatok, ám én most a legjobb, legfinomabb italokat keresem, részben személyes teszteléssel, mint tavaly a Velvet újságírója, részben pedig az Önök segítségével, tippjeivel.
A forralt bort nevével ellentétben csupán melegítik, mivel a forralással elveszítené alkoholtartalmát.
Miközben rendeltem, kiderült, hogy nem szabad tűzhelyen álló üstből adni a bort, mert akkor egész nap forr, és az alkoholtartalmával együtt az íze is távozik.
Bár fűszerezett bort már az ókori rómaiak is készítettek, ők nem főzték a bort, és a sok fűszer a bor erjedésekor keletkező mellékízt hivatott elfedni, vagy magát az erjedést megelőzni. Azokban az időkben borsot, fahéjat, szegfűszeget, gyömbért, koriandert, mézet kevertek a borhoz.
A forralt bor maihoz hasonló formájában Nagy-Britanniából indult hódító útjára. A középkorban több receptgyűjteményben is leírták a hippocras vagy hypocras (a fűszeres bor) készítésének módját. A fahéj egyikből sem hiányzott – ma is ez az egyik legfontosabb fűszere. Az alábbi képen látható recept 1530-ból való.
Az egyik legfontosabb írott forrás Mr. Beeton 1861-ben kiadott, a háztartás vezetéséről szóló könyve. Ő vízzel forralta fel a fűszereket (szerecsendiót, szegfűszeget, fahéjat), ezután keverte hozzá a bort és a cukrot, majd forráspontig hevítette az italt.
A másik Charles Dickens Karácsonyi éneke. A második számú kísértet című fejezetben olvashatjuk az alábbi sorokat: „A szoba közepén, mintha mesebeli király koronázási dombja lenne, sült pulykák, libák, vaddisznópecsenye, ropogós malacsült, hosszú fürtökben kolbász, hurka, piros almák, sárga narancsok, pompás körték, kürtöskalácsok, csillogó üvegekben forralt bor.” Az eredeti változatban punch szerepel és nem mulled wine, ám a városi legenda szerint Dickens művei is hozzájárultak ahhoz, hogy ilyen népszerűvé vált karácsony táján ez a meleg, édes ital. Az alábbi illusztráció egy 19. században kiadott Karácsonyi énekhez készült:
Manapság Budapesten már nem csak a téli hónapokban iszunk forralt bort, mint arról a Velvet is írt októberben, a szezon bizony már ősszel elkezdődhet. Fehér és vörös bort egyaránt használnak hozzá, a fűszerezés jellemzően szegfűszeggel, fahéjjal, naranccsal történik, és méz helyett inkább cukorral édesítik.
Hogyan készítik a sztárséfek?
Gordon Ramsey kardamommal, indiai citromfűvel (citromcirokkal), csillagánizzsal, fahéjjal, narancshéjjal, narancsgerezddel fűszerezi a borát.
Jamie Oliver szerecsendióval, citrommal, lime-mal, klementinnel, babérlevéllel, vaníliával és csillagánizzsal készíti az italt; Chiantit vagy más olasz vörösbort javasol alapnak.
Stahl Judit mazsolát is szór a forralt borba.
Mitől lesz finom az egyik kedvenc téli italom? Biztos, minden ízlést és igényt kielégítő recepttel nem szolgálhatok, hiszen ahány ház, annyi szokás. Csupán megfogalmazom, nekem milyen forralt borok ízlenek: azok, amelyek esetében jó minőségű bort használnak alapként, amelyek fűszerezése megfelelő arányú, és amelyek nincsenek túlédesítve. A Zsolnay Kávéházban például ilyen forralt bort kapok.
