Ezen a télen nem panaszkodhattunk a fagypont alatti hőmérsékletet illetően. Amikor már azt hittük, hogy a hideget nem lehet tovább fokozni, a meteorológusok újabb és újabb mínuszokat ígértek, amelyek végül január nagy részét jellemezték.
Talán nem tévedek nagyot, ha azt mondom, hogy az idei tél sokak számára a leghidegebbek egyikeként marad majd meg az utóbbi évekhez hasonlítva. De mi a helyzet a már hátrahagyott évekkel, évtizedekkel? Valóban annyira rendkívüli módon fagyos a mostani tél?
Téli pillanatkép 1920-ból / Forrás: Fortepan
"Hazánkban a telek átlagos középhőmérséklete a XX. század során mintegy mínusz fél fok volt. Az éghajlat melegedése miatt 1981 és 2010 között ez az érték megközelítette a nulla fokot." (Forrás: Tanulmány 2012-ből)
Az elmúlt évszázad legendás telei
Az elmúlt évszázad leghidegebb teleként tartják számon az 1939-40-es időszakot, amikor a januári országos középhőmérséklet elérte a -10 °C-os értéket. Az alábbi jeleneteket Doutlik József örökítette meg Felsőgödön. A képeken jól látszik, hogy 1940-ben a Dunát hatalmas, feltorlódott jégtömbök övezik.
Az emberi alakok eltörpültek a hatalmas, Duna által épített jégtorlaszokhoz képest 1940 telén
/ Forrás: Dunai szigetek
1963 februárjában szintén extrém hideg terítette be a Kárpát-medencét. A befagyott Dunán még a gyalogosforgalmat is megindították Göd és Szigetmonostor, valamint Surány között.
Átkelés a befagyott Dunán 1963-ban. Kis ösvény mutatja a hatóságok által kijelölt és bevizsgált, biztonságos utat. Gallé Miklós képe / Forrás: Dunai Szigetek
Az 1986-87-es tél a januári kitartó havazás miatt vált igazán emlékezetessé. A végeredmény 30-50 centiméteres hótakaró lett, ami nem is kis akadályt gördített a közlekedés résztvevői elé, megnehezítve a legegyszerűbbnek tűnő mindennapi tevékenységeket is. Biztosan Önök között is akadnak olyanok, akik személyesen is emlékeznek erre az időszakra.
Hófödte autók és utak 1987 januárjában / Fotó: MTI, Kleb Attila; Forrás: nlcafe.hu
Borsod megyében még a Honvédség járműveit is bevetették a hóban rekedt járművek kiszabadítására
/ Fotó: MTI, Kozma István; Forrás: nlcafe.hu
Az élet nem áll meg hóban, fagyban sem!
Manapság már reményt adhatnak a behavazott helyzetekben a hókotró autók, amik soha nem érkezhetnek elég hamar. De mi volt a helyzet régen? Ahogy az alábbi képeken is látszik, a hótakarítás sokkal nehézkesebb folyamat volt, ahol leginkább csak a hólapátok nyújthattak segítséget, illetve legvégső esetben a lóvontatású hóekék. Ezekhez a viszonyokhoz képest rögtön jobb fényben tűnik fel a lassúnak tűnő hókotró is. 
Képek az 1907-es Vasárnapi Ujságból. Az összelapátolt havat parkokba, szabad közterületekre szállították,
vagy a Dunába ill. csatornákba ömlesztették / Forrás: Fónagy Zoltán: Mindennapok története
Lovas hóeke 1907-ből /Forrás: Fónagy Zoltán: Mindennapok története
Ha a hó magassága elérte a három centimétert, a városban bevetették a lóvontatású hóekéket is.
Ezek a találékony szerkezetek segítették az utcaseprőket és hómunkásokat az utak takarításában.
Téli sportok - ha már hideg van, legalább élvezzük ki!
Amellett azonban, hogy a téli időjárás sok akadályt és bosszúságot jelent a hétköznapi rutinunk elvégzésében, jól felöltözve, vastag, bélelt csizmában az évszak által nyújtott előnyöket is érdemes kihasználni. A téli időszakban számtalan korcsolyapálya látogatható, az egyik leghangulatosabb a Városligeti Műjégpálya, ahol már több mint száz éve ugyanolyan lelkesedéssel siklanak a budapestiek.
Az utóbbi hetekben egyébként a Balaton vált a korcsolyázás és a fakutyázás fő színterévé. Megcsodálhattuk a fantasztikus jégtömböket, készült a tavon "forgószínpad" vagy jég-körhinta, és hétvégén Balaton-átcsúszást is rendeztek.
Amikor havazik, kellemes családi program lehet a kiadós szánkózás a Normafa dombjainál a hangulathoz hozzátartozó forraltbor, lángos és rétesválaszték kíséretében. A domb melletti erdők pedig regénybe illő látványt nyújtanak, a városban ritkán tapasztalható hóropogás hangjaival kísérve. A hóember-építésre pedig szinte bármelyik park alkalmas lehet, a klasszikus formáktól elvonatkoztatva akár még verseny is rendezhető. Ha pedig nemcsak egy délután, hanem akár néhány nap is a rendelkezésünkre áll a hó élvezetére, akkor nincs is alkalmasabb időszak a síelésre, mint a mostani.
Beláthatjuk tehát, hogy a tél, és a vele járó hótakaró manapság is igyekszik betölteni azt a funkciót, mint a régi időkben; lelassítani az élet menetét, pihenést biztosítva az állatoknak, növényeknek és persze az embereknek is. Ha igyekszünk ehhez igazodni és lehetőségeinkhez mérten lelassítjuk a tempót, akkor valóban kikapcsolódhatunk ebben az időszakban.
Korcsolyázás a Városligeti Műjégpályán 1907-ben, a háttérben a Vajdahunyad vára / Forrás: Fortepan
A tél örömei: vidám pillanatok és hóember-építés 1946-ban / Forrás: Fortepan
Síelés a Normafa-lejtőn 1936 telén / Forrás: Fortepan
A lencsevégre kapott urak láthatóan igen jól szórakoznak a szánkón 1908-ban / Forrás: Fortepan, Múlt-kor
Itt pedig a hölgyek örömködnek a Városmajorban, 1940-ben. Talán már érzik a tavasz közeledtét?
/ Forrás: Fortepan, Múlt-kor
Egy kisebb dombnak is beillik a hótorlasz az alacsony 1942-es babakocsi mellett / Forrás: Fortepan, Múlt-kor
És végezetül... szeretjük vagy nem szeretjük, egyszer búcsút kell mondanunk a téli hónapoknak, és a tél adta örömöknek is. Így tettek a képen látható hóemberek is, 1982-ben, és végleg leléptek a színről, hogy helyet adjanak a várva várt tavasznak / Forrás: Fortepan
