Múzsám neve: Budapest
2017. március 21. írta: mrfoster

Múzsám neve: Budapest

A Költészet Világnapján egy csokor verssel készültem Önöknek szeretett városunkról, a csillogó - zeg-zugos - ezernyi történetet rejtő - Duna-szelte Budapestről. A költemények magukért beszélnek, merüljenek el bennük egy finom csésze kávé vagy tea mellett, és adják át magukat a művészetnek ezen a napon!

m2.jpg

 Kosztolányi Dezső:
Üllői-úti fák


Az ég legyen tivéletek,
Üllői-úti fák.
Borítsa lombos fejetek
szagos, virágos fergeteg,
ezer fehér virág.
Ti adtatok kedvet, tusát,
ti voltatok az ifjúság,
Üllői-úti fák.

Másoknak is így nyíljatok
Üllői-úti fák.
Szívják az édes illatot,
a balzsamost, az altatót
az est óráin át.
Ne lássák a bú ciprusát
higyjék örök az ifjúság
Üllői-úti fák.

Haldoklik a sárgult határ,
Üllői-úti fák.
Nyugszik a kedvem napja már,
a szél búsan dúdolva jár,
s megöl minden csirát.
Hova repül az ifjúság?
Feleljetek, bús lombu fák,
Üllői-úti fák.

ulloi_ut.jpg

Az Üllői út az Iparművészeti Múzeummal, 1940 körül / Fénykép: fortepan.hu

 

Petőfi Sándor:
Pest

Hiába, Pest csak Pest, tagadhatatlan!
S én Pestnek mindig jóbarátja voltam,
És ahol csak kell, hát pártját fogom.
Volt itt nekem sok kellemes napom.
Kivált h’ az utcán kóborolhatok:
Az angyaloknál boldogabb vagyok.
Egy óriáskigyó bámészkodásom,
Végighuzódik a népsokaságon.
S aztán itt minden olyan érdekes,
A sziv örömében csak ugy repes.
A vargainasok pofozkodása,
A bérkocsiknak embergázolása,
A zsebmetszők, a pörölő kofák
Az embert mind igen mulattatják.
S azt kell még látni, hogyha szép időben
Sétára kél a tarkabarka nőnem;
Mi szépek ők, mi szépek, teringette,
Elől kifestve és hátul kitömve.
Hát ahol a dicső arszlánok járnak!
Azt nevezem aztán baromvásárnak

Pest, 1845. február–március

 budapest-vastuskos-haz-pesten.jpg

Ilyennek láthatta Petőfi Sándor Pestet. Alt Rudolf metszetén a Váci-utca látható, 1845-ből
/ Kép forrása: egykor.hu 

 

Márai Sándor:
Mennyből az angyal
(részlet)

Mennyből az angyal, menj sietve
Az üszkös, fagyos Budapestre.
Oda, ahol az orosz tankok
Között hallgatnak a harangok.
Ahol nem csillog a karácsony,
Nincsen aranydió a fákon,
Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.
Mondd el nekik úgy, hogy megértsék.
Szólj hangosan az éjszakából:
Angyal, vigyél hírt a csodáról.

New York, 1956

 

Wiktor Woroszylski
(Lengyelország):
A város
Hát még ezt is meg kellett érnem,
hogy legyen mire emlékeznem:
összetört égbolt-törmeléken
járni tétován, idegenben.
Majd alászállni. Nem a pokolba –
a földalatti segélyhelyre,
vakondok-szemű orvosokkal
szorgoskodni a kór-veremben.
Nézni, hogyan szívódik lassan
az üveg-erekben a vegyszer,
a seb sajgását átérezni,
látni: éber tanú-szemekkel.
Feljönni. És túlélni mindent.
S a város üszkein megállva,
újra hinni csupacsiriz-menny
megragasztgatott angyalában.
1956 november
(Lengyelből fordította: Gömöri György)

 2029.jpg

Budapesti pillanatkép 1957-ből, Vaskapu utca, játszótér a Tinódi és a Liliom utca között, háttérben a Mester utcai házak hátsó homlokzata / Forrás: fortepan.hu

 

József Attila:
Hajón megyek Pestre

Épp 1000 korona, hajón megyek Pestre.
Annyit néztem, hogy belefáradtam,
Azért elnézném még esztendeig,
Dehát itt az este.

Csíp a kémény füstje, nem baj,
Éppen ilyen bodor, tömött a haja,
Mint két csónak egymásután,
Tán még karcsúbb forró dereka,
Orra szökken, mint az Erzsébethíd,
Vagy mint aki
Fejest ugrik róla.

Eh, elég belőle... Mégis furcsa,
Hogy Pest ragyogása szeméhez hasonlít.
Kettős Bazilika-tornya kettős melle
S hány ekkora kazán lehet benne!

Ugy érzem, mintha összeszidtak volna,

De bizonyos, ha olyan szomjas lennék,
Amennyire most furán vagyok,
Rögtön kiinnám alólunk
Tán az egész Duna-folyamot!

1924 első fele

the_elisabeth_bridge_in_budapest_over_time_4.jpg

 Az Erzsébet-híd az 1910-es években / Fénykép forrása: vintage.es

 

Ady Endre:
Budapest éjszakája szól
(részlet)

Budapest éji, nagy álmát hozom.
Be víg város vagy, én bús városom,
Zsibbadtan tapint fáradt két kezem,
Cigánnyal, borral, nővel érkezem.
Budapest éji, nagy álmát hozom.

Én vagyok a mámoros, kusza est.
Egy városom van: szegény Budapest.
Máshol keserű borom és söröm,
Itt számba ömlik az édes öröm.
Én vagyok a mámoros, kusza est.

Én hozom az álmot, Léthe-vizet
És Budapest ujjong, dalol, fizet.
Bizáncban is nőtt feledés moha,
De így feledni nem tudtak soha.
Én hozom az álmot, Léthe-vizet.

csaszar_furdo_budapest_1900-1.jpg

A budapesti Császár-fürdő éjjel, az 1900-as években / Fotó: old-time-budapest

 

Silke Blumbach
(Németország):

A budapesti nyaralóm

A budapesti nyaralóm

egy rózsa.
Csendesem leteszem a fejemet.
Így a lelkem repül könnyedén
a dunai repülőhalakkal.

A legényeknek kiáltok:
“Képzeljétek! Egy rózsában lakom!”

A világ irigyel engem.
Minden nap csodálatos.
Nem kelnek fel a legények.
De a dunai repülőhalak táncolnak
a nagy, nagy épületek között.

2007

vajdahunyad_vara_a_szazadelon.jpg

A Vajdahunyad vára a Városligetben, 1900-as évek elején / Fénykép forrása: budapest-anno

 

Önöknek van kedvenc versük Budapestről?
Netán faragtak már saját rímeket is városunkról?
Írják meg kommentben!

 

A bejegyzés trackback címe:

http://mrfoster.blog.hu/api/trackback/id/tr1112357791

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.