Az egyik fiatal ismerősöm azt panaszolta el nekem, hogy fél órát várt egy lányra az első randevún. Rosszul érezte magát, és nem kapott üzenetet sem a késéről. Bár a történtek után a randi jól sikerült, a fiatalember hozzám fordult tanácsért, és megkérdezte, hogy ez így normális-e, kell-e, szabad-e a nőknek késniük.
Bevallom, hogy már hölgyek is kértek tőlem útbaigazítást, mivel ők annak idején kislányként azt hallották a nagymamájuktól vagy a dédszüleiktől, hogy azt a lányt veszik komolyan a fiúk, aki késik a találkáról. És hogy a férfiak akkor fognak ragaszkodni a nőkhöz, ha azok váratják őket, és nem sietnek a randevúra.
Nem szeretném egyiküknek sem kategorikusan megmondani, mikor mit tegyenek. Csak azt mondtam el nekik, hogy én miként vélekedek a késésről. Mivel sokakat foglalkoztat a kérdés, hogy a lányoknak illik-e szándékosan várakoztatniuk a férfiakat, úgy gondoltam, leírom a véleményeimet.
Való igaz, hogy 100 éve releváns lehetett az intés: „ne siess úgy lányom, ne lássák rajtad a nagy igyekezetet, hagyd a férfiakat főni a levükben!” Arról nem is beszélve, hogy 100-120 éve tisztességes nő nem is maradhatott kettesben férfival, gyakran még a vőlegényével is csupán valamelyik családtag jelenlétében társaloghatott.
Az eltelt évszázad azonban sok minden változott. Most egészen másképp élünk és gondolkodunk. Már a több mint 40 évvel ezelőtt íródott illemkönyvben is megdorgálják azt, aki elkésik. Akkor is, ha nem hivatali ügyintézésről vagy munkahelyi megbeszélésről késik, hanem a saját randevújáról.
Már akkor is kimondták: a pontatlanság, akár szándékos, akár akaratlan, illetlenség. Aki elkésik, az a másik idejét pazarolja.
Az általam megkérdezett, protokollal foglalkozó szakemberek is egyöntetűen úgy vélik, hogy a pontatlanság a másikkal szembeni tiszteletlenség, a hatalommal vagy érzelmekkel való visszaélés, és akár magánéleti, akár munkához kapcsolódó találkozóról van szó, negatív érzelmeket kelt.
Ugyanakor felhívnám a figyelmet egy érdekességre. Nagy-Britanniában ugyanis a protokollszabályok szerint belefér néhány perc késés. Bár a brit szigetek lakói - különösen a skótok - nagyon ügyelnek a pontosságra, és arra, hogy az üzleti és magánéleti talákozókra időben odaérjenek, ha magánházba kapnak meghívást, nyugodtan késhetnek 5 percet a megbeszélt időponthoz képest. A erről a témáról bővebben szeretnének olvasni, ezen a linken és ezen a másikon találhatnak érdekességeket.
Elemi udvariasság, hogy a vendéget ne várassuk meg. Ha rangkülönbség van, akkor is helytelen a kisebb rangú várakoztatása, mert ha már egyszer közöltük vele, hogy fogadjuk, elismertük, hogy találkozni akarunk vele, vendéggé válik, és mint ilyen, egyenrangú.
Késni, késve érkezni, vagy az érkezőt várakoztatni soha nem szabad!
(Forrás: Görög Ibolya: Protokoll az életem)
És bizony ma már a fiúk is rossz néven veszik, ha a nők rendszeresen késnek a randikról. Néhány fiatalember azt mondta nekem, hogy pár perc belefér, de nem érzik magukat jól, ha a késés ennél több és minden alkalommal pontatlan a lány. Azért is kellemetlen számukra, mert csúszik a program, nem tartják tovább a lefoglalt asztalt az étteremben vagy a bárban, előfordul, hogy izgulniuk kell, hogy a moziban a film elejére vagy a színházi előadás kezdetére beérnek-e és a többi.
Ha engem kérdeznek, a címben feltett kérdésre a válasz: a nő lehetőleg soha ne késsen a randevúról, mert nem illendő. De a férfi is legyen pontos.
