Meggyőződésem, hogy az egyik legmegfelelőbb, legegyszerűbb és leghatékonyabb testmozgás a gyaloglás és a kellemes séta. Nem kell hozzá edzőterem, különleges felszerelés vagy hosszas bemelegítés. Nem igényel bonyolult instrukciókat sem. És séta közben arra is van időnk, hogy szemlélődjünk.
A gyaloglás arra is alkalmas, hogy lemozogjuk az ünnepek alatt felszaladt plusz kilókat. Vagy formába jöjjünk tavaszra.
Természetesen a séta rendszeres testmozgásként csak akkor igazán hatékony, ha hosszabb távot teszünk meg, és legalább egy-másfél órán át gyalogolunk.
Ajánlok Önöknek néhány olyan útvonalat Budapesten, amelyet ha végigjárnak, kellőképp átmozgatják a testüket, közben pedig több érdekességet és látnivalót is útba ejthetnek.
Az egyik legkézenfekvőbb: séta az Andrássy úton
Mint egy régebbi posztomban már írtam, ezt a sugárutat Podmaniczky Frigyes báró álmodta meg, aki a csupasz telkek helyére világvárost emelt gondolatban, és tervei a jövendő Pesti Broadway képében öltöttek lassanként alakot. A báró 1873-tól 1905-ig a Fővárosi Közmunkák Tanácsának volt alelnöke, és szívügye volt a főváros felvirágoztatása. Elkészült a főváros általános rendezési terve: kiépültek a körutak, a sugárutak, és a dunai rakpartok, ráadásként három Duna-híd.
Az Andrássy utat kiépítésekor több szakaszra tagolták; figyeljék csak meg, hogy ha a Deák Ferenc tértől a Hősök teréig végigmennek rajta, fokozatosan szélesedik ki az út, fokozatosan válik egyre szellősebbé. Az utolsó szakaszon már nem többemeletes bérpaloták, hanem kertes villák sorakoznak.
Az Andrássy úton találják a Postamúzeumot, a most felújítás alatt álló Operaházat, a hányattatott sorsú Dreschler-palotát (vagyis a Balettintézetet) a Művész Kávéházat, amelyben 1989-ben a budapesti koncertjük idején a Nirvana tagjai is megfordultak, és Rejtő Jenő egyik törzshelyének, a Japán Kávéház helyén az Írók Könyvesboltját.
Körbejárhatják a Jókai teret és a Liszt teret, ámuldozhatnak a gyönyörű Zeneakadémia épületén. Ha pedig továbbmennek, a Köröndön is találnak látnivalót, bár a csodálatos épületek közül a 2014-ben megégett és beázott palota torzója végtelenül szomorú látvány.
Az Andrássy útról érdemes letérni a Bajza utcára, és bekukkantani az Epreskertbe, ebbe a titkos kis parkba. A kert végén áll a Parthenón-Fríz kiállítóterem, nem mindennapi, és gondolkodásra késztető kortárs alkotásokkal, minden hónapban már munkát mutatnak be.
A sétaút végén pedig kitárul Önök előtt az impozáns Hősök tere.
Gyalogos kör a Margitszigeten
Megunhatatlan útvonalaim egyike. Bármikor képes vagyok órákon át bolyongani a szigeten, mentálisan és lelkileg teljesen átmos és kitisztít egy ilyen séta.
Rendszerint a Margit-híd felőli bejáratnál megyek be, és néha elidőzöm a Centenáriumi Emlékműnél. Ha veszik a bátorságot hozzá, hogy bemásszanak, és belülről is alaposabban szemügyre vegyék, akkor az emlékmű belsejében azt láthatják, mi minden történt 1873 (Pest, Buda és Óbuda egyesítése) és 1973 (a centenárium éve) közt a városban. Erről a Szerelmem, Budapest blogon találhatnak egy részletes bejegyzést.
Járják körbe a Margitszigeti Casino épületét, szerintem gyönyörű lett a felújítás után.
Számomra az egyik legizgalmasabb emlék a Domonkos kolostor romja. IV. Béla király építtette a Domonkos-rendi apácáknak, hogy méltó helyen neveljék fel kislányát, Margitot. A szülők akkor ajánlották fel Istennek végső elkeseredésükben a még meg sem született gyermeket, amikor az uralkodó elveszítette a tatárok elleni csatát 1241-ben, és Dalmáciába kellett menekülnie. És lám megtörtént a csoda: váratlanul meghalt a nagykán, ezért az egész tatársereg hazaindult. A királyi pár pedig ígéretéhez híven a Domonkos-rendi nővérekre bízta a kis királylányt.
Ha az egykori monostor kerengőjétől a mellszobrok között egyenesen jobbra felfelé vágnak át, akkor a Szent Mihály kápolnához érnek. Bár a román stílusú templom a török hódoltság alatt a hozzá tartozó kolostorral együtt romhalmazzá vált, harmincas években az újjáépítéskor minden régi elemét felhasználták - így a bejárat feletti dombormű is visszakerült a helyére.
Én biztosan nem hagynám ki a látnivalók közül a víztornyot és a japánkertet sem (az egyik legszebb budapesti női szoborral)... Visszafelé pedig keressék meg Madách Imre szobrát, úgy tudom, szerencsét hoz, ha megérintik.
Haladóknak: a teljes Nagykörút
Sokan lebecsülik ezt az útvonalat, részben a forgalom miatt, részben azért, mert bizonyos szakaszai valóban piszkosak és egyes épületei elhanyagoltak. A kirakatok eklektikus, stílustalan kavalkádja sem segít a helyzeten. Ám számos érdekességet tartogat a Nagykörút azok számára, akik nyitottak arra, hogy felfedezzék maguknak.
Szigorúan véve a Margit körút nem a Nagykörút része, érdemes azonban itt elkezdeni a sétát, mivel rögtön a Széna térnél megpillanthatják a régi, budai városfal megmaradt részét. Ha továbbmennek, benézhetnek az Átrium art deco épületébe, megcsodálhatják az Országúti Ferences Plébániát, amelyet kora sztárépítésze, Nepauer Máté tervezett.
A Margit-hídon átsétálva a Szent István körúton láthatják az egykori Club Kávéházat, a Nyugati pályaudvaron megkereshetik az Erzsébet királyné és I. Ferenc József számára épült királyi váró titokzatos, türkiz színű bejáratát, majd körbejárhatják az Eiffel teret. A Mekibe is érdemes beugrani, na nem enni, hanem nézelődni, mivel itt volt annak idején a Nyugati étterme.
Itt, a körúton találják a legendás Metro, majd Szikra mozi épületét, és több legendás kávéház - például a Bucsinszky és a vendégei miatt Kurvalériának gúnyolt Valéria Kávéház - épületét is.
A Nagykörutat korábban ebben a posztban és ebben a másikban mutattam be Önöknek, csemegézve a látnivalókból.
