A hűség mintaképe: Jack nélkül soha
2015. január 27. írta: Mr. Foster

A hűség mintaképe: Jack nélkül soha

 

Tudják, mi a legmeghatóbb a történetünkben? A legelső hetek és a legeslegelső pillanatok. Amikor Jacket - akiről akkor még én sem tudtam, hogy "Jack" lesz a neve - először a kezembe fogtam, akkora volt, mint egy nagyobb gombolyag. Szuszogott. Szörcsögött. És még kaparászta is a tenyeremet az apró mancsaival. 

Jack, legalább annyira barátságos, mint én. Testfelépítése erős és zömök, de jelleme szelíd, néha kimondottan gyengéd. Kedveli, ha megvakargatják a fejét, majd végigsimítják a hátát, és ezt boldog dörgölőzéssel, esetenként kéznyalogatással viszonozza. Minden szimpatikus kutyatársat alaposan végigszaglász, jólneveltségéhez mégsem férhet kétség. Nem csahol ész nélkül, nem ugrál fel minden új ismerősre, sőt. Még egy-egy finomabb falatért sem kuncsorog, csak néz áhítatosan a melegbarna szemeivel.

jack2.jpg

Ám amit a legjobban szeretek benne: sosem kérdőjelezi meg a tetteimet, és csak ritkán türelmetlenkedik - a nőkkel ellentétben, akikkel nem egyszer meggyűlt a bajom sajátos időérzékem miatt.


Ritkán ugyanis, de megtörtént, hogy ott ragadtam egy helyzetben, és bármennyire kellett volna, nem tudtam elindulni. Előfordult például, hogy annyira magával ragadott egy felfedezés, amit a városban tettem, hogy tudják: földbe gyökerezett a lábam. Hiába, no. Minden racionalitásom ellenére, a lelkem mélyén álmodozó típus vagyok. 

jack3.jpgMost nyilván ingatják a fejüket, hogy "ej, ej, pedig eddig egészen úriembernek tűnt". De most kibújt a szög a zsákból!

 
Ennek ellenére, ígérjék meg, hogy nem ítélkeznek rögtön. Adjanak időt a megismerésemre! Megnyugtatásukra közlöm - és erre Jack is a tanúm -, hogy csak akkor beszélek, ha valódi igény mutatkozik rá. Más esetekben inkább hallgatok, vagy félig csukott szemmel figyelek. 

Apropó. Tudták, hogy órák hosszat tudok várni?

Egyszer, délután négytől este tízig vártunk Jackkel egy jóbarátomra a Szondi sörözőben. A jóember még üzenni sem üzent semmit - egyszerűen csak tudtuk, hogy van értelme várni, és kész.

Jó, jó, tényleg nem volt rossz volt a felszolgálás... De a tanulság nem is ez; sokkal inkább az, hogy néha hallgassunk az intuíciónkra.

A bejegyzés trackback címe:

https://mrfoster.blog.hu/api/trackback/id/tr477042155

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.