Boldog békeidők: vadászni kellett a nagy neveket
2018. augusztus 19. írta: mrfoster

Boldog békeidők: vadászni kellett a nagy neveket

orfeum4.jpg

A Béke Kupolája majd későbbi Orfeumja Pest egyik legszínvonalasabb éjszakai mulatója volt egészen 1992-ig. A privatizációval aztán az Orfeum ellehetetlenült, és az üzemeltetők inkább bezárták, mert nem tudták volna ugyanazon a színvonalon vinni. (A nyitó fotón Klapka György és Balogh Edina táncosok valamint Herrer Pál zenekara látható. Fotó: Bauer Sándor. Fortepan. 1958.)


Hogyan kelt életre a háború után Pest legmenőbb mulatója?

A második világháború megviselte a Britannia Hotel épületét is. A harcok elmúltával újra megnyithatta kapuit, de már mint Béke Szálló.

Az 50-es és 60-as években ismét rendszeresek lettek a Kupolában a műsoros estek, olyan népszerű művészekkel mint Hofi Géza, Máté Péter, Klapka György, Kabos László, Rátonyi Róbert, Alfonzó, Rodolfó, Medveczky Ilona, Honthy Hanna és Feleki Kamill - de Korda György pályája is innen indult.

Már a Britannia Hotel is arról volt híres, hogy sok volt benne a vendéglátó-szórakoztó rész, a Béke Szálló pedig folytatta ezt a hagyományt; kávéház, éjszakai bár, étterem, Szondi Söröző, borozó, Székely-ivó és a Kupola mind az utcáról betérő közönséget várták. „Az ötvenes években a Béke előtt a Nyugati pályaudvarig álltak sorba, hogy bejussanak a bárba" - eleveníti fel a régmúltat Kakuk Andor, a szálló akkori igazgatója a Béke-beli beszélgetések c. könyvben. „Öt zenekar húzta a talpalávalót, és két helyen adtunk műsort. Volt ott cigányzene, sramli, szalonzene, tánczene. A Kupolában kezdtük a műsort este tízkor, a Bár-ban pedig éjjel 12-kor, és tartott hajnali 5-ig. 

orfeum6.jpgA Béke Szálló bejárata a Kupolában zajló műsor reklámjával. A Kupola ekkoriban Budapest egyik legrangosabb szórakozóhelye volt színvonalas műsorokkal.
Fotó: Bauer Sándor. Fortepan. 1958.

 

Vadászni kellett a nagy neveket

A 60-as évektől a 90-es évekig jellemző volt, hogy a nagynevű művészek rendszeresen felléptek az éjszakában, egy este alatt akár 2-3-szor is egymás után. Ezzel jelentős plusz gázsihoz jutottak. Úgy rakták össze a műsorukat, hogy nagyjából 15-20 perces legyen, majd siettek is a taxival a következő helyszínre. A művészek magas árat kértek, a helyeknek versenyezni kellett a legjobbakért.

„A nagy neveket szó szerint vadászni kellett, presztízs volt, hogy kinél legyen a legjobb műsor. Az üzemeltető Hunguest Hotels-nek a Pannóniához tartozó Maxim volt a zászlóshajója, sok pénzt beleöltek, de a Béke volt a legjobb 4 csillagos szálloda, ezért fontos kirakat funkciója volt, amire áldoztak is. Nagyobb büdzséből gazdálkodhatott, könnyebben fizette meg a nagy neveket" - magyarázza az akkori üzemeltetési, majd szállodaigazgató Blaskó Péter. 

orfeum2.jpgElektromos gitárral a Kupolateremben. A Békében nagy éjszakai élet folyt, szinte mindenki fellépett, aki számított a szakmában, vagy aki csak később futott be. Fotó: Bauer Sándor. Fortepan. 1958.

A korszak jellegzetessége volt továbbá, hogy a szórakoztató műsorokat külön szervezetek felügyelték, az ún. OSZK (Országos Szórakoztatózenei Központ) és az ORI (Országos Rendező Iroda). Ezek adták ki a művészeknek az engedélyeket és szervezték a fellépéseiket. A Béke műsorát is rendszeresen szemlézték, így a 60-as években arra is volt példa, hogy megpróbáltak beleszólni egy műsorba, amiben félmeztelen táncoslányok is megjelentek. „A sztriptízre már a 60-as években igény mutatkozott, megkezdődött a nyugati divatok beáramlása, miközben a szocialista erkölcsöt is szigorúan kellett venni. Ezért, hogy a „kecske is jól lakjon és a káposzta is megmaradjon" csináltak egy olyan számot, amit „sztrip kilenc"-nek neveztünk. A mellbimbóra csillogó fedődísz került, és fenn maradt egy kis ágyékkötő is" - meséli a Béke-beli Beszélgetésekben Varga Béla, aki 27 évig volt a Béke Szálló üzletvezetője.

A Béke Orfeumja

A nyolcvanas évek elejére a szálloda állapota leromlott, elkerülhetetlenné vált a felújítás. Ezért üzemeltetője, a HungarHotels 1983. február végén bezárta, és a főfalak kivételével teljesen átépítette a hotelt, ami 1985. júliusában nyílt meg újra. A vendéglátós egységek továbbra is jelentősek maradtak, közülük kiemelkedett az Orfeum, ahol a Kupolához hasonló műsorrendben folytatódtak a fellépések. 

„Az Orfeum belső terme teraszosan volt kiépítve, hasonlóan a japán rizsföldekhez, míg körülötte kétszemélyes  köralakú asztalok helyezkedtek el, minden asztalon egy-egy kis lámpával, a színpad közelében pedig egy gyönyörű fehér zongora foglalt helyet. Az Orfeumnak külön konyhája volt, külön felszolgáló személyzettel és este 9-től hajnali 4-ig volt nyitva" - emlékszik vissza Blaskó Péter a Béke aranykorára.


A Corus Line musical finálé számát láthatják az 1992-es Béke Orfeum műsorából. Koreográfus: Kriszt László

„Amitől fantasztikus volt az egész, hogy óriási műsorok voltak a 60-as 70-es évek legnagyobb sztárjaival. Az irodám az Orfeum közelében volt, így rendszeresen abba botlottam, hogy a színpadon ugrál tíz félmeztelen fiú, akik az esti műsorra próbálnak vagy éppen Szulák Andrea skálázik" - teszi hozzá Dénes Anna, a Béke Szálló egykori PR-osa.

Mi volt a Béke Szálló előtt?

1913. május 10-én nyitotta meg kapuit a mai Radisson Béke Hotel őse, a Britannia Hotel. 1926-ban Németh Aladár került a szálloda élére, hozzáértésének köszönhetően megkezdődhetett a hotel második fénykora. Haranghy Jenőnek, alkalmazott grafikus, festő- és iparművész, művészeti író, illusztrátor, plakát- és bélyegtervező; az Iparművészeti Főiskola tanárának művei díszítették a szálloda termeit. Ekkor alakították ki a híres Kupola termet, a Szondy sörözőt, a Nótás éttermet, a Székely Ivót és a Móra szobát. A szálloda körútra néző oldalán kávéházat nyitottak, falai között pezsgő kulturális élet zajlott, így a BRITANNIA Budapest kávéházi kultúrájának és történelmének részévé vált. 

Forrás: Manda Archívum

beke_orfeum_1990_4-1024x707.jpgA 90-es évek nagy-sikerű Béke Orfeum műsorának képei: New Orleans-tól a Broadway-ig című műsor 1990-1992. Fotó forrása ITT

 

Milyen volt egy műsor?

Az Orfeum három havonta jelentkezett új műsorral, ami intenzív háttérmunkát igényelt. Az előadásokon túlnyomórészt angolul énekeltek, hiszen a szálló nemzetközi közönséggel is rendelkezett. A csapat, fellépőkkel és táncosokkal együtt 25-30 fős volt, ezen belül külön team gondoskodott a technikai részletekről: öltöztető, díszletező, világosító, hangosító. 

Ma már különösnek hathat, de akkoriban mindig felléptek artisták a revü résznél, akiket a rendező/koreográfus látványelemként beleszőtt a történetbe. Az egész éjszakán átívelő műsor este 9-től a zongorista fellépésével kezdődött, majd 10-től következett a főműsoridő, aztán még éjfél előtt indult a tánc, élő zenekarral. Ettől vált az egész komplex élménnyé és ugyanezen ok miatt lett aztán túl drága a fenntartása; vacsoráztarás, show műsorok, örökzöldslágerek, zenekar a színpadon, midehhez külön személyzet és konyha - ráadásul hetente 6-szor.


A bejegyzés trackback címe:

https://mrfoster.blog.hu/api/trackback/id/tr613780650

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

István Torma 2018.08.20. 17:33:26

Azt tudtam, hogy volt pár éjszakai szórakozóhely, de hogy ennyi, azt nem gondoltam. Viszont tippem sincs, hogy kikből állhatott a közönség az 50-60-as években. Külföldiek? Pénzes magyarok? Voltak pénzes magyarok?