Déryné, akivel egy egész korszak szállt sírba
2018. december 28. írta: fosterur

Déryné, akivel egy egész korszak szállt sírba

Karácsonyi ajándékként született, és az első vérbeli magyar díva volt

deryne-horvatkert-buda-krisztinavaros-fortepan.jpg

Igazi, színpadra termett személyiség volt, talán az első vérbeli magyar színész-énekes díva. Imádta és hosszú ideig ünnepelte a magyar közönség. És ő ezt az imádatot úgy hálálta meg, hogy többször is visszautasított német színházi karriert, mesés állást német nyelvű darabok eljátszására, egy ízben pedig olaszországi tanulmányúttal összekötött szerződést is. Magyar színésznő akart lenni, aki magyarul játszik, magyarul énekel – magyar anyanyelvű közönségnek.

Pedig Déryné német nevű szülők gyermekeként látta meg a napvilágot. Mint azt a róla szóló könyvében Karcsai Kulcsár István leírta, a kislány 1793. decemberében, szentestén született, amíg az apja éjféli misére ment a barátaival. Anyja, Riedl hatgyermekes özvegy volt, apja pedig egy Bécsben született, majd Magyarországra költözött patikus, Schenbach József. Első gyermekük volt Róza, akit, miután fiút várt, orvosnak szánt az apja, és fiúként próbált nevelni. Öt évvel később azonban, második lánya, Johanna születése után nem sokkal meghalt az apa. Schenbachné pedig tovább vitte a patikát, közben Rózát énekelni tanította. Az otthoni énekleckéknek és az anyja követezetességének később a lány nagy hasznát vette: fegyelmezett, önmagát folyamatosan képző, állhatatosan gyakorló és kitartóan küzdő színésznő vált belőle.

A tinédzserré serdült lányt édesanyja Pesten, Rothkrepf belvárosi kántornál helyezte el, hogy Róza németül tanulhasson, itt került kapcsolatba a színészettel.

A pesti Hacker-házban kezdetleges színpad állt, ahol a kolozsvári társulat tartott előadásokat. Rózát lenyűgözte a színház, eldöntötte, hogy színésznő lesz. Jelentkezett Láng Ádám direktornál, de nem járt sikerrel. Ezt követően, házigazdája fiával, Mátray Gáborral, színielőadást rendeztek az iskolában, amely nagy sikert aratott. Édesanyja, a hír hallatára, hogy lánya színésznő akar lenni, Pestre utazott, és hazavitte. Másfél évig próbálta lebeszélni a színészetről, hiába, pedig mindent bevetett az elszánt anya, hogy megóvja a lányát az "erkölcstelen" színészi léttől. Végül megegyeztek, hogy Róza kap egy év próbaidőt, ezalatt eldöntheti, hogy valóban színésznő akar-e lenni. Visszautazott Pestre, ahol a Murányi házaspárhoz került kvártélyba. Fáy András így jellemzte: Szikár, sápadt lányka volt, kit akkoriban valánk a hektikától félteni, azonban később szép terjedelemre nőtte ki magát. Rekedtes beszédéből nem gyanítá senki azon bájteljes hangot, mellyel később elbűvölte közönségét.”

leveles031_nagykep.jpg

Fotó: Szathmáry Pap Károly litográfiájáról készült másolat, forrás: dka.oszk.hu

1810-ben szerződött a második magyar színtársulathoz, amely akkoriban a Hacker-féle táncteremben, az úgynevezett Hackerszálában volt. Itt színjátszást és éneket is tanult, és ekkor magyarosította nevét Széppatakira. Első fellépése 1810 tavaszán volt, és a legenda szerint úgy izgult, hogy a közönségnek háttal kezdett el hadarni.

Hogy csiszolja tudását, beszédét, énekét, rossz testtartását, Róza a próbák mellett különórákra járt, és öreg korában, a visszaemlékezéseiben azt írta, volt, hogy éjszaka szereptanulás közben aludt el, és arra ébredt ijedten, hogy még nem tanulta meg végig. Egyre komolyabb szerepeket bíztak rá, előfordult, hogy fiúkat játszott, megtanulta hangszeren kísérni magát éneklés közben. Széppataki Róza énektudása és technikája a sok gyakorlással olyan kiváló lett az évek során, hogy operák szerepét is rá tudták bízni.

A pesti társaság hamar befogadta. És elég gyorsan rámenős udvarlója is akadt: Déry István szekszárdi születésű diák. A fiatalember, annak ellenére, hogy Rózának nem tetszett, sőt Róza anyjának sem volt rokonszenves, levakarhatatlannak bizonyult. Részben egy durva hazugsággal vette rá Széppataki Rózát arra, hogy hozzámenjen. Azt állította, a lány anyja levélben beleegyezett a házasságba. 1813-ban, 20 évesen ment hozzá Déryhez. Boldogtalan házasság volt. Viszont Déryné Széppataki Rózának hamarosan udvarlója akadt – Perpeliczay Samu kisebb-nagyobb megszakításokkal tíz évig volt a színésznő szerelme. 

1815-ben a József nádor által szorgalmazott Szépítő Bizottmány úgy döntött, hogy lebontják a Rondella épületét, amely színházként funkcionált, és ahol Déryné játszott. A társulat Egerbe majd Miskolcra ment. És Dérynét ott is imádta a közönség! Mivel szerették, ha énekel, megtörtént, hogy egy darab kellős közepén bekiabált neki egy néző: „Déryné, énekeljen!” A színésznő azzal szerelte le az öregurat, hogy gitár nélkül nem tud énekelni, hazaküldet a gitárért, közben végigjátssza a felvonást, és majd a végén énekel.

105843.jpg

Fotó: Fortepan.hu, Carl Lutz felvétele 1943-ból

A sikeres miskolci évek után Déryné Kilényi Dávid társulatához csatlakozik, azután Komáromban és Pozsonyban lépett fel. (Közben a férje megpróbálta hazahívni azzal, hogy tisztítson és hímezzen otthon főkötőket, ezzel nyilvánvalóan nem nyerte meg Rózát.) A pozsonyi szereplés után szinte az egész Dunántúl végigjárta Déryné társulata, majd a már híres színésznő Székesfehérvárra szegődik. Utána egy miskolci ajánlatot fogad el, ám innen Kolozsvárra csábítja két erdélyi színész, Székely József és Udvarhelyi Miklós.

Első kolozsvári fellépése emlékezetes maradt számára, mivel megdöbbenve tapasztalta, hogy a közönség nem tapsol, amikor megjelenik a színpadon. Kiderült, hogy ott az volt a szokás, hogy először a gubernátor tapsol, és csak utána zendíthet rá a közönség, csakhogy a gubernátori páholyban kártyacsata folyt, és elszalasztották Déryné színpadra lépését. Amikor a gubernátorné tapsolni kezdett, a közönség viharos tapssal fogadta a dívát.

A következő években Kolozsváron játszott, azután a társulattal bejárta Magyarországot, végül rövid ideig játszott az első Nemzeti Színházban. Azonban ahogyan teltek az évek, Déryné is öregedett, csakhogy hiú nő volt, és nem volt hajlandó megválni a naivák és fiatal nők szerepétől. Amikor 45-46 évesen a 16 éves Melittát alakított a Saphhóban vagy Melindát a Bánk bánban, megjelentek a kíméletlen kritikák. Az egyiket Vörösmarty Mihály írta. A fiatalabb generációnak amúgy sem tetszett játékstílusa. Az új színészekkel és rendezőkkel új trendek jelentek meg, új színpadi felfogás terjedt el. Déryné ráadásul adósságokat is kezdett felhalmozni, így a helyzete egyre nehezebbé vált.

deryne_szobor_budapest_horvath_kert_001.jpg

Fotó: Wikiwand

1847-ben búcsúzott el a színpadtól, és hazatért a férjéhez, Déry István gazdatiszthez. Élete ezután a korábbihoz képest eseménytelenül folyt, annyi izgalmas történt vele, hogy a szabadságharc bukása után elrejtette Szerdahelyi Kálmánt, és ezzel megmentette az életét.

1862-ben Déry meghalt, az egykor ünnepelt magyar díva pedig szegénységben tengette életét. Egy jóakaraója segélykérő leveleket ír, hogy segítsen rajta, de hiába. Azután amikor Prielle Kornélia küld Dérynének segélyként 72 forintot, Radnótfáy Sámuel, a Nemzeti Színház intendánsa pedig kiutal számára 120 forint évjáradékot, az öreg színésznő hálából és viszonzásképp elkezdi írni az emlékiratait. Három évvel később, az 1840-es évek eseményeinél tartva szakad félbe a munka: 1872. szeptember 29-én Déryné örökre elszenderedett.

Egy volt kolléganője, Lendvayné Hivatal Anikó annak idején azt mondta: „Ha Déryné meghal, egy korszak száll vele sírba.” Igaza lett.

A bejegyzés trackback címe:

https://mrfoster.blog.hu/api/trackback/id/tr1114518082

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.