Buda két legrégebbi fogadójának története
2019. március 17. írta: mrfoster

Buda két legrégebbi fogadójának története

Hallott már a Vörös Sünről és a Fortuna fogadóról?

fortuna_hessandra_mrfosterblog.jpg

A budai várban két olyan több száz évvel ezelőtt is működő fogadó volt, amelyek a mai napig álnak. A Vörös Sün fogadó volt Buda első valamirevaló fogadója, ahol emellett színdarabokat is rendszeresen előadtak, a Fortuna fogadó pedig az első reprezentatív szálláshely, amelynek földszintjén ráadásként a várkerület első kávéházát találjuk. (A nyitóképen a Fortuna utca látható, jobb oldalán az egykori Fortuna fogadóval, irányban a Hess András tér felé nézve, amelynek bal oldalán áll az egykori Fogadó a Vörös Sünhöz. Kép forrása: Fortepan, 1963, Adományozó: Nagy Gyula)

1. Fortuna Fogadó a várban: Buda első kávéháza

A Fortuna u. 4. szám alatt álló, impozáns méretű, egyemeletes, középudvaros copf épület - jelenleg étterem és panzió - hosszú múltra tekint vissza. Már a középkorban is létezett, 1311-es írásos dokumentum alapján három másik ház állt a helyén, ezek felhasználásával alakították ki 1686-ban. Az épület 1687-ben még Petrovay László pestmegyei alispán tulajdona, majd az esztergomi káptalané lett, aztán rövid időre egyetem kapta meg, de kamarai tulajdonban volt. 

fortunafogado_mrfosterblog.jpgA Fortuna utca a 4. sz. háztól a Bécsi kapu tér felé, 1890-es évek. A Várnegyed egyik legkedveltebb vendégfogadója volt. Kép forrása: Weinwurm Antal felvétele. BTM Kiscelli Múzeum Fényképtár, Budapest

Magyar Károly régész összefoglalójából kiderül, hogy a következő átalakítási igény 1784-ben merült fel, mert a kormányhatóságok Budára költöztetése miatt több szálláshelyre volt szükség és a tanácsnak gondoskodnia kellett vendéglők és szállók építéséről. Budán ekkoriban csak egy vendéglő működött, a Fogadó a Vörös Sünhöz (lejjebb olvashat róla), de ez nem volt kellően reprezentatív.

A budai városi tanács saját vendégfogadó létrehozása mellett döntött, ezért megvásárolta és átalakította a Fortuna utcai épületet. Az idő sürgetése miatt nagyon gyorsan megnyitották az új Fortuna Szállót, de a nagyobb átalakítások csak a következő évben zajlottak, és annyira belemelegedtek, hogy sikerült is jócskán túllépniük a költségvetést. A városi számadáskönyvek szerint Buda 1784-től 1788-ig kerek összegben 33 230 Ft-ot költött a szálló átépítésére - írja Nagy István, II. József reformjai Budán című tanulmányában.

hess_fortuna_mrfosterblog.pngA várkerület 1837-ben készült áttekintő térképe a jelentős középületek rajzával és látképekkel. A térképen szaggatott körök jelölik a Fortuna utca 4. szám alatti épületeket; jól látható, hogy itt eredetileg 3 helyrajzi szám volt, ezekből alakították ki az épületet. Hasonlóan jártak el a Hess András téri (ezen a térképen Schul Platz, azaz Iskola tér a neve) Fogadó a Vörös Sünhöz esetében, ahol 4 középkori házat vontak össze az épület kialakításakor. Térkép forrása: Budapest Időgép, Pest-Buda–Óbuda áttekintő térképe a jelentős középületek rajzával és látképekkel (Vasquez, 1837)

A fogadó földszintjén - szintén a kor igényeihez alkalmazkodva, ti. kávé készítése kávémérési engedélyhez volt kötve, és ekkoriban már mutatkozott rá igény Budán is - díszes kávéházat rendeztek be; ez volt a várkerület első kávéháza. Billiárdterem, kávéskonyha és mellékhelyiség voltak a részegységei és a belső falakat is gyönyörűen kifestették két elismert alkotóval. 

Saly Noémi művészettörténész tanulmányából kiderül, hogy a legkedveltebb kávéházi időtöltés a biliárdozás és a beszélgetés mellett az olvasás volt, ezért az újságok mellett sok kávéházban kisebb kézikönyvtár is megtalálható volt. A billiárd mellett kártyáztak és más szerencsejátékokat, például kockapóker-félét is űztek, sőt a leírások szerint előfordult, hogy erotikus színezetű kockajátékot is játszottak.

fortuna_hess_fogado_mrfosterblog.pngA későbbi térképen mindkét fogadó az összevonást követő állapotban látható. Térkép forrása: Budapest Időgép, Pest és Buda kataszteri térképsorozata az 1872–1920 közötti változások utólagos jelölésével (1867–72/1873)

A Fortuna fogadó és kávéháza budai társasági élet egyik igazi központja lett, a XVIII. század végén, a XIX. század elején a budai fogadók között elismerten a Fortuna volt a legszínvonalasabb és legelegánsabb. Fénykora az 1790-es évektől kezdődött a budai országgyűlésekre érkező nemes uraknak köszönhetően, és ezzel párhuzamosan a szellemi élet egyik központja lett, mi több, a jakobinus mozgalom képviselői is itt találkoztak rendszeresen.

Az épület fogadó és kávézóvá alakításról sajnos nem találtam meg a dokumentációt, csupán egy 1839-es tervet, ami a Fortuna fogadó istállóinak tetőszerkezetéről készült (a lentebbi galériában megtekinthető). Az istállónak kiemelt jelentősége volt a fogadók életében, gondoljunk csak a négylovas hintókkal érkező előkelőségekre; a Fortunáéba 50 lovat lehetett bekötni. 

Az építészeti tervek adatbázisából 1846-os tervek kerültek még elő (lásd a fenti galériában), miszerint az épület egy részét rajziskolává alakították át Kimnach Lajos megbízására. A fogadó 1848 után hanyatlásnak indul. Számos új vendéglátó egység létezik ekkorra, és a kávékimérési engedélyek is megszaporodtak Buda-szerte. A fogadó 1868-ban szűnik meg, a kávéház még pár évig üzemel, aztán az egész épületet bérbe adják a budai királyi törvényszéknek.  

ke_pernyo_foto_2019-03-13_18_45_38.png

ke_pernyo_foto_2019-03-17_12_02_58.pngA Fortuna Szállóhoz átalakítási terve Máltás Hugó tervei alapján. A tervrajzon a földszinti alaprajz látható, és a bal oldali helyiségeknél kivehető a kiírás: „börtön". Kép forrása: Budapest Időgép.

1872-ben aztán újra nekiálltak a tervezésnek, és a Fortunához címzett szállodát Máltás Hugó tervei alapján átalakították a Budai Királyi Törvényszék igényei szerint. Az egykori pezsgő fogadóból tkp. bűnüldöző egység jött létre, a Budapesti Királyi Törvényszék Bűnfelderítő Osztálya használta 1890-ig. Ezt követően a Pénzügyminisztérium bérelte 1897-ig, végül 1945-ig a Magyar Királyi Közigazgatási Bíróság kapott helyet falai között.

fortuna_var_mrfoster.jpgA Fortuna utca 4. udvara, 1920-as évek.
Kép forrása: Erdélyi Mór felvétele. BTM Kiscelli Múzeum Fényképtár, Budapest

Mint egykori Magyar Kereskedelmi és Vendéglátó Ipari Múzeum valószínűleg már többen emlékeznek rá (1966-tól 2004-ig), napjainkra pedig ismét fogadóként/szállodaként működik, helyreállítása műemléki jelleg megőrzésével történt, üzemeltetői pedig középkori hangulatot igyekeznek megidézni a falai között.

mrfoster_fortuna5.jpgA ház homlokzata jellegzetes copf vakolat-architektúrát mutat: középső három tengelyét enyhe kiülésű rizalit hangsúlyozza. A rizalit bal szélső tengelyében nyílik az épület lizénapárok közé fogott kosáríves kapuja, míg a jobb szélen ugyanilyen kiképzésű vak kapuformát alakítottak ki. (Bővebben az épületről Magyar Károly tanulmányában lehet olvasni).

 

vorossun_hess_mrfosterblog.jpegVörös Sün fogadó az Ince pápa (Hess andrás) téren. A felvétel 1910-20 között készült. Kép forrása: jogok az FSZEK-nél. A legtöbb középkori részletet a térre néző épület őrizte meg. A barokk és klasszicista elemekkel díszített főhomlokzaton a középkori eredetről mindössze a kapualjtól nyugatra a lábazaton kibontott és helyreállított, félköríves záródású pinceajtó tanúskodik. 

2. Fogadó a Vörös Sünhöz: Buda legrégebbi emeletes épülete (1260-70)

Mint az előzőekben is említettem, a várnegyed első és hosszú ideig egyetlen fogadója a Vörös Sünhöz (zum Rothen Igel) címzett fogadó volt, ami Buda visszafoglalása után (1686), az 1700-as évek elejétől 1805-ig adott szállást a betérőknek. És bár színielőadásokat és bálokat sűrűn tartottak benne, kávéháza nem volt.

ke_pernyo_foto_2019-03-17_15_33_14.pngEzen az 1750-ből származó helyszínrajzi térképen egész pontosan látszódik, hogyan nézett ki az épület alaprajza. A tér közepén lévő kút is látszik már a rajzon. A Vörös Sün a tér központi részén áll, éppen egy sarokra a Fortuna fogadótól. Kép forrása: Budapest Időgép

A Vörös Sün ház története jóval ismertebb, mint az időben utána következő Fortuna fogadóé. Magyar Károly precíz leírása alapján a sarokháznak három homlokzata van; főhomlokzata a térre, keleti homlokzata a Táncsics Mihály utcára, a nyugati pedig a Fortuna utcára néz. Régészek kutatásai alapján az épület - ami a középkorban négy különálló, de közvetlenül egymás mellé épült ház volt - már a kezdettől legalább egyemeletes volt, amit keleti és a nyugati emeleti homlokzati részen fennmaradt egy-egy gótikus ablak bizonyít. A ház története majd' 800 évre nyúlik vissza: az épületek keltezését, amelyeknek alapjára és maradványainak felhasználásával épült, az 1260-70-es évekre teszik. Ez lehetett tehát Buda városának első emeletes háza.
 hessandras_mrfosterblog.jpegAz 1700-as évek második felében egy közkút jelent meg Szentháromság térről ide is elvezették a Várnegyedet ellátó vízvezetéket. Ha visszanézzük a képeket, azt látjuk, hogy a tér barokk kori szerkezete sokáig nem változott. Kép forrása: jogok a FSZEK-nél.

A középkorban, azaz az 1300-as években egyébként egy rendkívül rangos lakója is volt a háznak, jelesül Kont Miklós, aki 1345 és 1351 között Nagy Lajos király pohárnokmestere volt - derül ki az Index házról írt izgalmas cikkéből.


A fogadót aztán 1810 körül építették át jelentősen (klasszicista stílusjegyeket kapott), és bár erről nem találtam dokumentációt, ellenében az 1889-es udvari függőfolyosók modernizálásáról igen. A tervrajzokat fentebbi galériában, míg a végredeményt a lenti fotókon láthatják.

ke_pernyo_foto_2019-03-17_18_02_29.pngA belső részek függőfolyosója 1976-ban. Kép forrása: Régi házak Pest-Budán, Műszaki 1976 | Fotó:Bottyán Sándorné Szilágyi Edit

Ami különleges ebben a házban, hogy az átalakítások dacára az eredeti alaprajzi beosztás a máig sem változott alapvetően. „Dongaboltozatos kapualjából két-két boltozatos helyiség nyílik a földszinten. A nyugati oldalon még a kőkeretes, gótikus ajtónyílások is megmaradtak. A nyugati homlokzata előtt folytatott régészeti kutatások kimutatták, hogy e helyen volt már egy másik, kisebb és más tájolású épület, amelyet a szóban forgó épület emelése előtt lebontottak. A Fortuna utcai oldalon az északabbra lévő, az utcával párhuzamos épület eredetileg is alacsonyabb volt, középen szűk gyalogos kapualjjal. Egy kis ablakmaradványon kívül különösebb középkori építészeti részlettel ma már nem büszkélkedhet. Több középkori részletet őrzött meg a keleti oldal észak felé eső második és harmadik épülete. Előbbi utcai homlokzatán késő középkori kváderdíszítésű vakolat maradványai bukkantak elő, míg utóbbi földszintjén árkádívek maradványai láthatók." - olvasható Magyar Károly korábban említett leírásában.

HZ80039B

vorossun_mrfosterblog.jpg1968-as felvétel a Hess András térről. Kép forrása: Fortepa, Adományozó: Lechner Nonproft Kft.

Tudták?

A XIII. században épült középkori ház nem mindennapi történelmet élt meg: falai között őrizték Remete Szent Pál II. Lajos király által a pálosok részére megszerzett testereklyéjét, midőn a szerzetesrend 1423-ban a Cilleiekkel kötött csere útján az épület birtokába került. Ettől kezdve "Remete Szent Pál testét őrző ház" volt a mai Vörös Sün-fogadó hivatalos neve, amelyről a mai Fortuna utca a középkori Szent Pál utca elnevezést nyerte - olvasható egy remek blogbejegyzésben, ami a Vörös Sün történetét járja körül.

hessandras_mrfosterblog.jpegHébe-kút a Hess András téren, mögötte a Hess András tér 3. sz. egykori Vörös Sün ház. Kép forrása: jogok az FSZK-nál. 1923-36 közötti felvétel. A kutat 1923-ban helyezték a térre, 1936-ban, Ince pápa szobrának felállítása előtt eltávolították. 1969-ben restaurálva az Úri utca végére került más talapzattal.

A bejegyzés trackback címe:

https://mrfoster.blog.hu/api/trackback/id/tr1414341375

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gigabursch 2019.03.19. 10:56:26

Sose hallottam róluk.
De hát igazában a Várban egy-egy kivételtől eltekintve mindegyik épület kellően régi - ha lekaparjuk a vakolatot.