Linda Morvai • 1 hónap
János felkérésére ismét egy cikkel jelentkezem, melyben leírom és képekkel illusztrálom a XX.Historikumra készült legújabb tereptárgyak elkészítését, a kezdetektől a játék napjáig.
Előzmény:
Egy hónappal a rendezvény előtt négyesben, - Zirrian, Tas, János és jómagam - köremailben ötleteltünk, hogy a Warlord által kiadott Bolt Action - Fortress Budapest szabálykönyv melyik küldetését válasszuk a XX. Historikum terepasztalos történelmi hadijátékos találkozóra? Szinte bármelyik küldetéshez rendelkezésre állt már korábban készített tereptárgy – mind a mosonmagyaróvári klub, mind a saját készleteim alapján – így a küldetések többségének terepasztala nem okozott volna problémát. De addig-addig ötletelgettünk, elemeztük a lehetőségeket, míg valamiért pont arra az egy küldetésre esett végül a választásunk, melyhez egy havas battlematt-on kívül semmi más tereptárgy nem állt rendelkezésre. A hiányzó sírok elkészítése nem jelentett problémát, hisz korábban a Normandia projekthez már készült egy kisebb temető, ennek mintájára egy héten belül el tudom készíteni a szükséges 100-150 db sírt és kriptát. A kihívást inkább az általam megszokott, moduláris tereptárgyak készítésétől eltérően a Farkasréti temető jellegzetes épülete, a Budapest ostroma során megsemmisült Keresztes Szent János temetőkápolna romos bejárati része és a szétlőtt harangtorony jelentette. Ugyanis az épületegyüttest nem készíthettem el „csak úgy” a képzeletemre és a fantáziámra bízva, legalább nyomokban felismerhetőnek kellett lennie, hisz egy nevezetes épület nemcsak a játékélményt befolyásolja, hanem a helyszínt esetleg ismerők részéről a jogos kritikával is szembe kellett volna néznem, ha mondjuk egy korábban kastélyként funkcionáló épületet vagy egy már meglévő templomot neveztem volna ki temetőkápolnának. Persze, játékos berkeken belül senki sem tette volna szóvá, de úgy gondoltam, hogy „ha már lúd legyen kövér”, így hát belefogtam az elkészítésébe.
Első feladatként kb. egy napot vett el az életemből az interneten kutakodás, korabeli sajtófotók, cikkek, Fortepan képek, leírások, visszaemlékezések után. Ezek alapján kezdtem el az arányok figyelembevétele mellett a bejárati homlokzat és a harangtorony 1:72 méretarányú készítését. Nagy segítség volt a méretarányok megbecsülésében, hogy a lebombázott és szétlőtt temetőkápolna alapjai – ha nem is a korabeli formájában - a mai napig fennmaradtak, így a temető honlapján talált mai képek alapján a 20mm-es figurák épülethez viszonyítása már nem okozott problémát.
A harangtoronyhoz egy korábban vásárolt kerek, kínai, keménykarton-díszdobozt használtam fel, melyet később kibéleltem parafával, a kívánt falvastagság elérésének céljából. A kápolna bejárata és homlokzata az épületkészítéseimben már korábban is bevált 0,5 cm vastagságú habszivacs-kartonból készült. Annyi újítást eszközöltem, hogy a korábbi épületektől eltérően most lekapargattam a fényes, külső papírréteget a habszivacs-karton mindkét feléről, így matt, fehérfal hatású, „vakolatszerű” textúrát kaptam. Festeni is könnyebb és élethűbbek is lettek ezáltal a falak. A Farkasréti temető épületein látható kőburkolatokat öntapadós etikett címkére nyomtattam, majd felragasztottam. A nyílásokat –ajtókat, ablakokat – csak ezt követően vágtam ki.
Mikor ezzel végeztem, újra egy nagy döntés elé kényszerültem: Ha már eddig megvagyok, mi lenne, ha nem csak az elejét, hanem magát a komplett temetőkápolnát is elkészíteném? És akkor már az eredetihez hasonló kerítést és a temető jellegzetes Németvölgyi úti bejáratát is, így lenne csak igazán autentikus a Farkasréti temető! „Ha már lúd…” ugyebár!
Ennél a pontnál döntöttem el, hogy ha elkészül az egész, nem fogok rá igényt tartani, inkább felajánlom a mosonmagyaróvári klub részére, hisz annyira csak és kizárólag „farkasrétitemetős” lesz az összhatás, hogy sehová máshová nem tudnám felhasználni moduláris tereptárgyként. Nem beszélve a küldetés előre, szabálykönyv alapján meghatározott terepalapjáról, melyet kimondottan ehhez az épülethez fogok igazítani. …de erről majd később!
Sajnos kezdeti lelkesedésemet hamar letörte a tudat, hogy az újbóli internetes kutatómunka nem hozta meg a kívánt sikert. Ugyanis korántsem volt annyi és olyan szögből készült fotó, hogy a temetőkápolna minden részlete megismerhető legyen számomra. Az egyik netes oldalon találtam egy nagyon rossz felbontású, eredeti, földszinti tervrajzról készített képet, ezt nagyítgattam és a színárnyalatait képszerkesztővel módosítgattam, hogy valamennyire láthatóvá tegyem a nyílászárók számát és pontos helyét. Valamint most már a terepasztal 4x4 lábnyi (121cm x121cm) játékterületét is figyelembe kellett vennem, ezért végül picit csalnom is kellett az eredeti hosszakkal, szélességekkel, falvastagságokkal.
A fa födémeket, tetőket, gerendákat extra méretű gyufából, közepes spatulyából, bambusz szendvics pálcikából és balsafából készítettem. A tetőcserép festett söralátét karton. A habszivacs-karton falak is ugyanolyan jól bemélyíthetők gravírozóval mint a parafából készültek, így etikett címkére nyomtattam pár oldalnyi téglafalat színesben, melyet kézzel apró cafatokra szaggattam, és bemélyítve felragasztottam a falakra. Kis festést, koszolást követően készen is voltak az épületrészek. (Mert nem egyben készítettem el az egészet, tanulva a korábbi szállítási/tárolási problémákból. Rájöttem, sokkal jobb, ha több darabból áll össze egy nagyobb épület!)
A temető kerítését horgászboltban vásárolt, fém, négyzetrácsos etetőkosarak kihajtogatásával oldottam meg. A történelmi hűséget 100%-ban tükröző, szimbólumokkal díszített kerítéselemeket azért már nem vállaltam be. …Úgy gondoltam, mindennek van határa, és én amúgy sem diorámakészítő makettezőnek tartom magam, akiké minden tiszteletem, hogy még ezek elkészítéséhez is biztosan lett volna türelmük! A temető jellegzetes, egyedi bejárata szintén habszivacs-karton, etikett címkére nyomtatott kőburkolattal bevonva.
A terepasztal alapja 6cm vastagságú ágybetét-szivacs. A bejárati résznél csak fehérre lett mázolva, míg a temetői rész drótkefével lett felhorzsolva, hogy a sírok között téli, füves-földes hatást kölcsönözzenek. A földutak szintén drótkefével lettek bemélyítve, majd festve földbarnával, kétféle szürkével és fehérrel. Sokáig gondolkodtam, hogy a Németvölgyi úti temető-főbejárathoz vezető emelkedős utat hogyan készítsem el? Először játéktéren kívülinek terveztem, úgy, hogy a 10 cm széles út az asztalról mintegy „lelógva” emelkedik a bejáratig, de erről letettem a sérülékenysége és a függőlegesen tarthatóság problémája miatt. Így az asztalra került immáron stabilan az út is, ehhez pedig magasítani kellett 7cm-rel az egész terepet. Ezt pedig csak úgy tudtam kivitelezni, hogy vásároltam egy nagy 6x110x120cm-es és egy 1x120x40cm ágybetét-szivacsot.
A sírok, kripták elkészítésénél rengeteg időt spóroltam azzal, hogy egy dobozban szépen gyűjtögettem az évekkel ezelőtt készült parafa-épületek (templomok, kastély, gyár) készítésénél kivágott ablakok, ajtók hulladékát. Csiszolást, ragasztást és festést követően teljes mértékben ezekből a parafa-hulladékokból készült a kb. 150 db sír és a 9 darab kripta. A sírok túl könnyűnek és aprónak bizonyultak, így a játék hevében sajnos képesek lettek volna elmozdulni. Ezért a rögzítésüket darabonként két-két levágott fejű és beragasztott gombostűvel oldottam meg. A szivacsterepbe leszúrva őket így már tökéletesen megmaradnak eredeti helyükön. A növényzet – bokrok, fűzfák - egy-egy spárgadarab szálakra bontásával készült. Gombostűvel szivacsba szúrhatók ezek is.
Utolsó fázisként elkészültek az épületen belüli törmelékkupacok, frissen hullott hószínt kaptak a tetők, az épületek kiálló részei, valamint az utak. Pár kiegészítőt is gyártottam hirtelen felindulásból, melyek a játékélményt növelik, hisz mégis jobban néznek ki a terepasztalon az aknamezőt jelző táblák, mint pl. a fémkorongok, vagy a piros fonál.
És végül még egy apróság! A netes kutakodásaim közepette rendre belefutottam egy hivatkozásba a ruszkicai márványból, Horvai János által készített, és 1913 óta a bejárattal szemben álló Jó Pásztor szoborról, mely a harcok során teljes mértékben megsemmisült. Mikor szántszándékkal rákerestem találtam róla pár képet, így ezek alapján egy hungarocell darabból, snitzerrel szépen kifaragtam. Ezzel a kis kiegészítővel és a korabeli képek alapján előtte lévő szöveges virágágyással kiegészülve már 1944-45 telének megfelelő kinézetű, és kb. 90%-ban autentikus lett a Farkasréti temető terepasztala.
A XX. Historikum (is) jól sikerült, ezúton is köszönet érte a Szervezőknek! A tereptárgyak az első játék során kiállták a csatapróbát, és – bár kissé morbid egy temető vonatkozásában ilyet kívánni, de – remélem, még sok-sok vidám játékórát szereznek majd a mosonmagyaróvári klub játékosai számára!
Minden kedves olvasónak köszönöm a megtisztelő figyelmet!
Üdvözlettel: Jentz
