Linda Morvai • 1 hónap
Edmond Locard, a 19. század második felében (1877. december 13-án) született, és Arthur Conan-Doyle híres felügyelőjének, Sherlock Holmes kalandjainak megjelenése idején nőtt fel. Locard csodálta a kitalált karakter deduktív érvelését és mesteri logikáját. Később Locard, a Lyoni Egyetemen tanult orvosnak, de régóta érdeklődött a jog és a tudomány összekapcsolása iránt.
Edmond Locard úttörő kriminológus lett, akit „Franciaország Sherlock Holmes"-jaként emlegettek. Locard meggyőzte a lyoni rendőrséget, hogy biztosítsanak számára két kihasználatlan padlásszobát, ahol bűnügyi bizonyítékokat dolgozhat fel,, s ez a két helyiség lett az első állandó, törvényszéki kriminalisztikai laboratórium.
Ezeknek a szobáknak a falain belül kezdte megoldani, a világ legkiemelkedőbb bűnügyeit, de manapság leginkább Locard elméletéről emlékeznek meg, amely a kriminalisztika alapvető posztulátuma (szükségképp igaznak tekintett állítása) lett, amelyet legjobban úgy lehetne összefoglalni, hogy „minden érintkezés nyomot hagy maga után” és „minden bűnöző hagy nyomot”.. Ezt az elvét többször is bizonyította, például Marie Latelle 1912-es meggyilkolásával kapcsolatos nyomozásában is.
Marie-t megfojtva találták meg a szülei otthonában Lyonban. A rendőrség a barátját, Emile Gourbint gyanúsította, aki azonban előállított egy csoport tanút, akik mind azt vallották, hogy aznap késő estig kártyázott velük. Úgy tűnt, Gourbinnak tökéletes alibije van, de Locard próbára tette az alapelvét.
Ha a barát megfojtotta Marie-t, akkor a kezei érintkeztek a nyakával. Locard megvizsgálta Gourbin körmeit, és szövetet talált alattuk, de az akkori technológiával lehetetlen volt bizonyítani, hogy az Marie-é volt. A tudós azonban talált rózsaszín részecskéket is, amelyek bizmutot, cink-oxidot, magnézium-sztearátot és egy bizonyos, velencei vörösnek nevezett vas-oxid pigmentet tartalmaztak.
Ez egy arcpúder része volt, ráadásul a termék elég ritka volt ahhoz, hogy Locard felkutasson egy gyógyszerészt, aki azt állította, hogy csak Marie Latelle számára készítette el ezt az egyedi keveréket. A bizonyítékok hatására Gourbin megtört és beismerő vallomást tett. A gyilkosság éjszakáján megvárta, amíg kártyatársai elég részegek lesznek, hogy ne vegyék észre, amikor néhány órával előre állította az órát, így biztosítva magának alibit.
Amint Locard képességének híre kezdett elterjedni, a világ minden sarkából kezdtek a rejtélyek eljutni a laboratóriumába. Neki is köszönhetjük, hogy rendelkezünk azokkal az ujjlenyomat-vételi technikákkal, amelyeket ma is használunk. Daktilográfiával foglalkozó tanulmányai során azt állította, hogy ha két ujjlenyomat között tizenkét összehasonlítási pont található, akkor ez elegendő lenne az egyezés megerősítéséhez. Locard társaival megalapította a Nemzetközi Kriminalisztikai Akadémiát Svájcban, 1929-ben, de az sajnos a második világháború során elpusztult, és soha többé nem épült újjá.
Locard végül 1966. május 4-én hunyt el, Lyonban.
