JTom • 1 nap
Kezdődik már!
Bár nem mondhatom, hogy nem vagyok visszafogott, mert mindjárt november vége van és még csak most rendeltem először magokat és csak 4 félét. :)))) Ilyenkor már mindig ötven féle van itthon.
Most viszont nem is virágokat rendeltem, hanem télálló vadcitromot, japán mazsolafát és kétféle padlizsánt: jégcsap padlizsánt és őszibarack padlizsánt.
Így aztán (feltéve, hogy kikelnek és megnőnek) mégiscsak be lesz ültetve a ház elől kivágott szilvafák helye is, legalábbis az egyik, mert egy vadcitromot oda szeretnék ültetni.
A mazsolafáról még lövésem sincs hová fog kerülni... lassan kinövöm a kertet.
Egyébként van bennem valami nyüsztetés is most már jó ideje és házakat nézegetek (egy se tetszik). Nem tudom akarok-e itt maradni...
Időnként eltölt valamiféle elégedetlenség, túl sok a fix adottsága ennek a háznak, portának, amiken nem tudok változtatni vagy túl sokba kerülne. Valahogy nem férek, most olyan szűknek érzek mindent, a telket is, a házat is. Meg aztán én olyan költözős is vagyok, nem tudom, hogy akik egyazon helyen leélik az életüket, hogy csinálják, de én már megszámolni se tudom, hogy hány helyen laktam összesen a világban.
Ehhez képest micsoda földtúróvá változtam az utóbbi években, de ezt a legmesszebbmenőkig élvezem. Most.
Szóval nyüsztetek és próbálok rájönni, hogy mi a bajom tulajdonképpen, mert nem mindig a hellyel van a bajom (ezekre párszor utólag jöttem rá), hanem valami mással. Sajnos hajlamos vagyok nem a lényegen változtatni, hanem lecserélem a színpadot, a szereplőket és amikor az se válik be, akkor jövök rá, hogy mi a belső nyugtalanságom oka. Mintha mindig (sokszor) későn fednék fel nekem ezek a dolgok a lényegüket.
Most lehet, hogy ezzel a szűk érzéssel van kapcsolatban, ki akarok terjedni, de nem tudom, hogy ez igaziból a térben kellene-e, hogy megtörténjen... de az biztos, hogy most kicsinek érzem a játszóteremet.
Más... kitettem a manóajtót a helyére, nem változott, szerintem ez most így marad, aztán majd lesznek újak is.
