Tudták, hogy a múlt hétvégén volt a Kulturális Örökség Napja(i)? Ez az a két nap az évben, amikor számos műemlékünk ingyenesen látogatható. Bevallom, ezt az alkalmat elszalasztottam (ha még emlékeznek a színházakat és templomokat jártam be akkor), de mindenképpen szerettem volna időt szentelni a budapesti műemléképületeknek. Restanciámat most pótolom: a héten középkori, barokk és copf stílusú lakóházakat és az egyik legrégebbi budai kutat őrző forrásházat látogattam meg, sőt, még egy ókeresztény templomot is felfedeztem.
1. Középkori lakóház - Tárnok utca 14.
A Budai várban egész hetet lehetne eltölteni a műemlékek megismerésével - és erre egyszer minden bizonnyal sort kerítek -, de most koncentráljunk arra a bizonyos emeletes középkori lakóházra, amely színes, XVI. századi falfestéses homlokzatával tűnik ki a Tárnok utca többi épülete közül. Az utcában szinte keletkezése óta sok-sok boltos foglalt helyet, nem véletlen, hogy az oklevelekben és a Budai Jogkönyvben mint a „Boltosok utcája", „Fűszeresek sora" említik.
A Tárnok utca 14. szám alatti ház napjainkban.
Az 1944 előtti utcakép a Tárnok utca 14. számú házzal.
Genthon István művészettörténész állítása szerint a ház, vagy talán csak az utcai homlokzatarchitektúrája 1520 körül keletkezhetett, ami azt jelenti, hogy a török hódoltság idejében már állt. Ami egészen izgalmas a ház történetében (erről egyébként bővebben Czagány István írt tanulmányt), hogy a török uralom alatt a 114-es házszámot viselte, és ezt onnan tudjuk, hogy a házszámot a kutatások során megtalálták. A középkori számjegyet ún. „al secco" technikával, fehér színnel festették fel a falra.
Ha tüzetesen megnézik az alábbi galériát, láthatják, hogy a késő középkori homlokzatnál két üzletkiadóablak volt, azaz a XV.sz-ban két üzlethelyisége volt a háznak, a legnagyobb valószínűséggel egy ablak és egy ajtó nyílt az utcára üzletenként.
2. Fogadó a Vörös Sünhöz - Hess András tér 3.
Nehéz lenne úgy elmenni Budavárából, hogy a jelenlegi ismereteink szerinti legrégebbi, napjainkban klasszicista homlokzatú, barokk lakóházat nem járjuk körbe. A Hess András téren található ház eredeti alaprajzi beosztása szinte teljesen ugyanaz, mint kezdetben; dongaboltozatos kapualjából két-két boltozatos helyiség nyílik a földszinten.
Fotó: Zagyi Tibor/Vs.hu
Az épület eredetileg is legalább egyemeletes volt, ami azért nagy dolog, mivel a régészek szerint az 1260-1270-es években építették. Ennek alapján szokták úgy nevezni a házat, mint Buda városának első - viszonylagos pontossággal keltezhető - emeletes háza.
A nevének, és ezzel egyetemben a vörös sünnek - amely a ház homlokzatában kapott helyet - az eredetét már nem ismerjük. Csak találgatni tudunk: a sün, vagy a ház neve keletkezett előbb?
Annyi bizonyos, hogy mint a vár első fogadója 1805-ig működött, míg a kapuja felett máig látható vörös sün domborművet a kutatások szerint 1820-ban helyezték el az épület homlokzatán. Más források szerint viszont korábban, a 17. század végén került a helyére. Mint fogadót a Vörös Sünhöz (zum Rothen Igl) pedig még korábban, az 1696-os összeírásban is említik.
3. Béla király kútja - Béla király út 30.
Ez az a kis ház, amiről első ránézésre a legkevésbé sem gondolná, hogy műemlék. Pedig az. A kicsi, földszintes forrásház vízgyűjtő folyosói a XV. századból valók, ugyanis Béla király kútjának vizét - hasonlóan a Városkútéhoz és a Svábforráséhoz - már ekkor Buda várába vezették. Az épület tulajdonképpen a forrásnak ad helyet, ahonnan a vizet felhozták, és amely Béla király neve mellett Király kútként vagy Király-forrásként is ismeretes.
Béla király kútja. Földszintes forrásház, 19. sz., vízgyűjtő folyosó, 15. sz.
A magyarországi reneszánsz, sőt már Zsigmond király idején felfedezték három hegyvidéki forrás vizét és a Szabadság-hegy és a Várhegy 100 m-es szintkülönbségét kihasználva a közlekedőedény elve alapján fa-, ólom- és cserépcsöveken vezették mintegy 4 km hosszban a várbeli Szentháromság térre.
A forrás otthonaként szolgáló, műemléki, oromzatos épületben Kois Pál helyezett emléktáblát 1847-ben.
4. Semmelweis Ignác szülőháza - Apród utca 1-3
1818. július 1–én Ignác Fülöp, azaz Semmelweis Ignác megszületik a Meindl házban, amely az Apród utca 1-3. szám alatt van. Öt évvel később a család elköltözik, de nem túl messzire: az Apród utca 6-ba, ahol az édesapa, Semmelweis József továbbra is Fehér Elefánt nevű fűszerboltjából él.
Az emeletes, körülépített udvaros, copf homlokzatú sarokházat nemrégiben újították fel teljesen, így a korábbi narancssárga felület fehérré változott.
Az épület hosszú évek óta ad otthont az orvostörténeti múzeumnak, így műemléki értékei mellett már csak ezért is érdemes meglátogatni. Falain belül az európai és a magyar orvosi múlt emlékeinek gyűjtésén és feltárásán túl komoly gondot fordítanak Semmelweis szellemi és tárgyi hagyatékának, valamint a vele kapcsolatos, róla szóló művek, s az őt értékelő tudományos és művészi alkotások összegyűjtésére.
Semmelweiset a maga korában számos támadás érte, miközben a gyermekágyi láz kóroktanát felderítette. Legnagyobb érdeme volt, hogy a prevenció felé fordította a figyelmet, így egy konkrét betegség okainak megnevezésén túl a fertőzés megakadályozására is konkrét elveket fogalmazott meg.
Munkásságának jelentőségét csak egy jó évtized múltán a francia Pasteur és a német Koch bakteriológiai kutatásait követően ismerték fel; illetve az angol Lister antiszeptikus műtétvezetési gyakorlatának kialakítása során alkalmazták először a gyakorlatban – másutt - olvasható az összegzés a SOM honlapján.
5. Vásárcsarnok - Vámház körút 1-3.
A főváros legnagyobb fedett piacára bármikor besétálhatunk, nem kell hozzá semmilyen rendezvény és/vagy alkalom. A Nagyvásárcsarnok 1894-96 között épült, és ekkoriban az áruval megrakott uszályok még a föld alatti csatornákon egyenesen a piactér alá úsztak be.
A ma is gyönyörű állapotban lévő épületet az átadást megelőző hetekben keletkezett tűz miatt végül csak 1897 februárjában adták át. A csarnokot Pecz Samu építész, műegyetemi tanár tervezte, míg a tér másik jellegzetes épületét, az egykori Fővámházat - a mai Budapesti Corvinus Egyetemet - Ybl Miklósnak köszönhetjük. A Fővám téri központi vásárcsarnok a magyarországi historizmus téglaépítészetének (!) az egyik legszebb alkotása.
Tudta, hogy a hatalmas, 10 ezer négyzetméternél is nagyobb építmény tetejét a pécsi Zsolnay-gyár színes épületkerámiái fedik? Nekem már elsőre feltűnt a kerámia szépsége, de ez persze nem csoda, tekintve, hogy évtizedek óta közeli kapcsolatot ápolok a manufaktúra termékeivel.
Fotó: Fortepan, 1975. (Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény).
Az épület szép példája annak, hogyan lehet az értéket megőrizni az utókornak: 1977-ben nyilvánították műemlékké, és bár az idők folyamán erősen tönkrement, 1994-re felújították, így 1999-ben elnyerte az építészeti szakma legkiemelkedőbb nemzetközi elismerését, a FIABCI Prix d’Excellence díját.
Forrás: Fortepan.hu, 1930. Négyesi Pál.
6. Cella Trichora romjai a Raktár utcában
Az ókeresztény sírkápolna romjai a III. kerületi Körte, Hunor és Raktár utcák kereszteződésében található, és még az előző épületekhez képest isnagyon nagyon régen, 360 táján épült. A sírkápolnát a háromkaréjos formája miatt hívják cella trichora-nak.
A római időkben ilyen kápolnákba temetkezett az ókeresztény római lakosság. A műemlék helyreállítását már régen, 1964-ben végezték el, s bizony ráférne egy újabb gondos restaurálás.
Ebben az időben Magyarország területén több ilyen cella trichora épült: Óbudán (Aquincum) és Pécsett (Sopianae) is láthatunk ilyeneket.
A latin elnevezés háromlevelű lóhere alakú cellára utal és három apszisos kis épületet jelent.
7. A Zugligeti 58-as villamos réges-régi végállomása
Körutam végén muszáj szót ejtenem egy olyan műemléki védettséget élvező komplexumról is, amelyet sajnálatos módon elhanyagolt a jelen generációja. Sokan, sok helyütt írtak már arról, hogy mennyire szomorú így - befalazva, omladozva - látni ezt az épületet, amelynek alpesi stílusa és hangulata egészen egyedülálló lehetne ebben a kerületben.
A Budai Közúti Vaspálya Társaság 1868-ban indította el Zugliget felé lóvasút-járatait, amit aztán felváltott az első villamos 1896. szeptember 15-én. A sárga jármű ebből, a svájci stílusú fűrészelt fa berakásos végállomásból indult hódító útjára, mígnem be nem következett a tragédia, amely a vonal ezen szakaszának megszűnését, és egyben az épület erodálódásának kezdetét jelentette.
Történt ugyanis, hogy a meredek vonalon egy szerelvény a fékhibája miatt elszabadult és lerobogott a hegyoldalról - ezzel pedig komoly balesetet okozott. Az események megrendítették az embereket, ezért úgy döntöttek, hogy a villamos végállomását áthelyezik a mai Libegőn túlra, egy sokkal egyenesebb szakaszra.
A régi végállomás új funkciót kapott; posta, távírda és telefonhivatal működött az akkor már beépített nyitott csarnokrészben. Ezeket később szolgálati lakásokká alakították.
