A Városligeti fasor egyik figyelemre méltó épülete a viszontagságos sorsú Székács-villa. Néhány éve még az eltűnt Zsolnay-kandallóját is keresték.
Mint azt önök is tudják, pontosabban a korábbi Facebook-posztjaimból és blogbejegyzésemből kiderül, nagyon szeretem a Városligeti fasort és környékét. Korábban már bemutattam önöknek az egykori Kőrössy-villát, ezt a bámulatos szecessziós épületet. Nemrég arra is lehetőségem nyílt, hogy bejuthattam a közeli Székács-villa lépcsőházába.
A Székács-villa érdekes, elsőre szerénynek tűnő szecessziós épület, homlokzatán falikúttal. A Városligeti fasorban tett sétáim alkalmával figyeltem fel rá, és külön Instagram-posztot is szenteltem neki.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Ezt követően az egyik kedves olvasóm meghívott, hogy nézzek körül a lépcsőházban. Ő maga is izgalmasnak tartotta a ház történetét, és büszkén mutatta azokat az eredeti részleteket, amelyek átvészelték az elmúlt több mint 100 évet és Budapest pusztító ostromát, valamint az olyan lenyűgöző szépségű elemeket, mint amilyen a bejárati ajtót díszítő kovácsoltvas-páva, a templomi karzatra emlékeztető emeleti folyosószakasz vagy a különleges hangulatot árasztó üvegkupola és üvegablak-sor.
A villa építése
A Székács-villát vagy Lőwy-villát a XX. század elején építtette Lőwy Bernát földbirtokos és neje, Csillag Lujza a négy gyermeke és azok családja számára. (Lőwy Bernátról azt érdemes tudni, hogy a XIX. században földbirtokot vásárolt a mai Pestszentimre területén és kastélyt is építtetett a birtokán.)
A négy testvér - Ida, Jenő Mária és Jolán - közül Mária vetette fel azt az ötletet, hogy mi lenne, ha nem repülnének túl messzire a családi fészektől, hanem ugyanabban a házban, ám külön lakásokban élnének. Így nem szakadnak el egymástól, mégis önálló háztartást vezetnek. A villát Sebestyén Artúr tervezte, az építőmester Mann József volt. A ház szecessziós stílusban épült, Lechner Ödön nyomdokait követve. Sokan nem tudják hogy az építtető, Lőwy Bernát vallásának megfelelően a zsidóság egyes motívumai láthatók az épületen: a kovácsoltvas kerítésen például az életfa jelképe ismétlődik, a bejárat díszrácsán pedig hatágú csillag látható.
A közös hallban a díszítő elemek Zsolnay-kerámiák. A kandallót Andretti Károly tervezte, az üvegablakokat pedig Róth Manó (a család egyik leszármazottjával, Zoltán Mária Flóra festőművésszel készült interjú szerint Róth Miksa) készítette. Sajnos sem az üvegablakok, sem a kandalló nem maradt meg eredeti formájában, a háború alatt vagy után semmisültek meg, illetve tűntek el, ma csupán a másolatuk látható. A villa külső főhomlokzatát díszítő falikúthoz szobrászati munkát Krisztián Sándor készítette.
Az 1910-ben átadott lakóházat az akkori legkorszerűbb technikával szerelték fel. A villában központi porszívó működött, az emeletre nemcsak lépcsőn hanem liften is fel lehetett jutni, bevezették a házba a villanyvilágítást, ám emellett minden lakásban volt gázégő is, ha a családoknak szükségük volna rá.
A hall - az egyedi, ide tervezett Zsolnay-kandallóval - egyfajta közösségi térként szolgált: itt látták vendégül a családtagokat, ismerősöket, barátokat, a magyar kultúra nagyjait. Járt itt többek közt Füst Milán, Ady Endre és Szomory Dezső is. A hall olyan jelentős szerepet töltött be, hogy itt tartották 1935-ben az egyik Lőwy-unoka esküvőjét.
A Lőwy-család leszármazottai
Lőwy Bernát három veje a pesti nagypolgárság tagja volt. Dr. Messinger Simon, aki később Medgyesre magyarosította a nevét, ügyvédként és királyi főtanácsosként dolgozott. Schwarcz Imre a híres Schwarcz és fiai üveg nagykereskedő cég tulajdonosa volt; nevét Székácsra változtatta, egyébként innen ered a villa mai neve. Lőwy Bernát harmadik veje, Bányai Aladár pedig később a Budapesti Giro- és Pénztáregylet vezérigazgatója volt. A villában kiállított információs táblán látható a lakások alaprajza, és az, hogy melyik lakásban kik éltek.
Az információs tábláról megtudtam, hogy a négy Lőwy-testvér gyermekei hiába voltak „csak” unokatestvérek, testvérekként nőttek fel a házban. A gyerekeket nyitott, humanista, modern szemléletben nevelték. Akadt köztük neves tervező (Medgyes László) és tehetséges kereskedő is (Székács Béla).
A háború és az üldöztetés évei
A II. világháború és az azt követő néhány évtized nyomokat hagyott az épületen, és egyáltalán nem jó értelemben. A zsidóüldözés alatt a villa csillagos ház lett. A család tagjai hamis papírokkal bujkálva élték túl át a háborút, ám Bányai Mária és Bányai Zsófia férje is meghalt, egyikük Mauthausenben hunyt el. A túlélők közül volt, aki a háború után az Egyesült Államokba emigrált, volt, aki Svájcba ment. A családból csak Bányai Zsófia maradt a villában, halála után lánya, Zoltán Mária Flóra költözött a lakásába.
Az 1937-ben született festőművész a már idézett interjúban így beszélt az üldöztetés idejéről:
“Mi úgy éltük túl, hogy amikor jött egy nyilas razzia, nagymamám testvére, Maaka (Lőwy Mária) tudott itt a fasori házban egy dísztornyot, ahová csak ő ismerte a feljárást, ott bújtunk el. Utána apám műtősnőjéhez, Ilonához mentünk a Horánszky utcába. Ekkor anyámat is elvitték, egyszer megszökött a sorból, másodszor meg az Ilona férje, aki leszerelt csendőr volt, kihozta a Mosonyi utcai csendőrlaktanyából, ma is őrzöm a szabaduló céduláját. Engem közben a karmeliták Maglódi úti kolostorába vittek, ahol a kedvesnővérek az életükkel játszottak: a hatvan zárdanövendéket hazaküldték, és a helyükre hatvan kis üldözött gyereket vettek oda. Soha nem tudtam megköszönni nekik az életemet, mert a háború után szétzavarták őket. Télen ért a felszabadulás, anyukám egy szánkón húzott haza Kőbányáról a szanaszét heverő holttestek között úgy, hogy testével igyekezett eltakarni előlem az úton-útfélen heverő hullák látványát. Idejöttünk, vissza a fasori házba, ahol ekkor már csak Maakát találtuk, mindenki más elmenekült, meghalt vagy elvitték. A házat bombatalálat érte, a kert végében még évekig egy nagy kráter volt, az ablakok kitörtek, a lakásban is hó volt meg egy lótetem.”
Mi történt a háborút követően?
A háború után államosították a lakásokat, és kisebbekre osztották, gyakorlatilag szétdarabolták az eredeti alaprajzokat. Nem csak az ostrom hagyott nyomot a lakóházon: a háború utáni évtizedekben még meglévő díszítőelemek és tárgyak is elvesztek, megsemmisültek vagy eltűntek, mint például a hall eredeti kandallója. A házat sem úgy állították helyre, ahogyan annak idején kinézett, hanem dísztelenebb, egyszerűbb homlokzattal.
A Zsolnay-kandalló a szocializmus évtizedei alatt, több mint 50 éve úgy tűnt el, hogy - mint arról az Index annak idején beszámolt - a lakók szeme láttára bontották le azzal, hogy elviszik felújítani. Soha többé nem látták, és azóta sem került elő.
Ez hát a Székács-villa története.
