Csodálattal hódolok az üvegablakoknak, és azoknak, akik ezeket a fényben és színekben tobzódó míves munkákat elkészítették. Egy-egy épület - különösen a templomok - belső tereiben olyan atmoszférát teremtenek, amit máshol nem tapasztal meg az ember. De nem csupán a szakrális, hanem a világi épületeket is egy egészen más dimenzióba helyezik, gondoljanak csak például a Vajdahunyad várára, a régi Műcsarnokra vagy a Magyar Nemzeti Bank épületére.
Oly sokszor szerettem volna a magyarországi üvegművészetről írni, most végre volt rá némi időm. Mutatok Önöknek néhány gyönyörű alkotást is!
Az üvegművészet kezdetei
Az ólomüveg ablakok története évszázadokra nyúlik vissza, arra az időre, amikor a középkori Európában fényárban úszó, monumentális templomokat kezdtek emelni.
Bár az első, tágabb értelemben vett üvegfestészeti emlék egy, a VI. századból származó töredék, az az üvegművészet, ahogyan ma ismerjük, később kezdett el virágozni, a gótikus építészet idején, amikor a hatalmas katedrálisokhoz látványos üvegablakokat terveztek. Az üvegfestészet fénykora a XII-XIV. században volta, és az akkor kialakult technikához tért vissza a legújabbkori üvegfestészet is.
A középkorban “úgy készültek a festett üvegablakok, hogy szabálytalan alakú üveglemezeket ólomhuzalokkal oly módon forrasztottak össze, hogy a színek megfelelően összeillesztve figurális vagy ornamentális ábrázolást adtak. Különös jelenség, hogy a középkori üvegfestészet gyönyörű hatását tulajdonképpen két technikai fogyatékosságnak köszönheti. Nem voltak képesek teljesen tiszta, ásványi lecsapódásoktól mentes üveget előállítani, valamint nagyobb üveglemezeket önteni” - írja a Tanulmányok Budapest múltjából című 1938-as munka.
“Az első ‘hiba’ következtében az üvegen átszűrődő fény tompává, sejtelmes hangulatúvá válik és ez a hangulat a középkori ember misztikus templomi elmélkedéseit nagyban elősegítette. Figyelembe kell vennünk, hogy a középkornak a nagy gótikus templomablakokkal kettős célja volt. Először a templomban több világosságot akart, mint amennyit a megelőző román stílus szúk fal-áttöréseivel megengedett, másodszor el akarta magát zárni a külvilágtól.”
Üvegművészek Magyarországon
Magyarországon az üvegfestészet a XIX. században kapott lendületet, első jelentős alkotója Kratzmann Ede volt. Prágában született 1847 április 29-én, apjával Pesten telepedett le, majd állami ösztöndíjjal Münchenben festészetet tanult. Üvegfestészeti műhelyt nyitott, és itt készült az első, budapesti megrendelésre szánt munkája: a belvárosi plébániatemplom szentélyének északi részén elhelyezett Szent István-ablak és a templom Szent László-ablaka. 1876-ban visszaköltözött Budapestre, üvegfestő-műhelyt alapított, és 1879-től folytatja a munkát a belvárosi plébániatemplom számára. Így készültek el az apja, Kratzmann Gusztáv és Cargl Ferenc festőművész tervei alapján a Szent Erzsébet, Szent Margit, Keresztelő Szent János, Szent Gellért és Szent József tiszteletére elhelyezett ablakok.
Kratzmann Ede nevéhez fűződik a Mátyás templom szentélyablakainak elkészítése is az 1880-as években. (A déli hajó ablakaival már mást bíztak meg). De a nevéhez fűződnek a terézvárosi plébániatemplom üvegablakai is.
A Mátyás templom szentélye
A másik jól ismert művész Róth Miksa, a legjelentősebb hazai üvegművészek egyike Róth Miksa, aki a historizmus és szecesszió korának egyik legkiemelkedőbb üvegtervezője és készítője volt. Munkái ma több középületben, egyházi épületben és lakóházban láthatók. És természetesen a róla elnevezett Nefelejcs utcai emlékházban.
1865-ben olyan családban született, amelyikben az üveg nem csak anyag, hanem szenvedély is volt. Apja és üvegmester nagyapja után ő is az üvegművészetnek szentelte, és megalapította saját műhelyét, a “Róth Miksa Császári és Királyi Udvari Üvegfestő és Mozaik Művész Műintézetet. Számos helyen láthatók alkotásai, illetve a háborúban megsemmisült műveinek másolatai, például a Parlamentben, a Zeneakadémia épületében vagy a Szent István Bazilikában. Neve egybeforrt Budapesttel.
A Szent István Bazilika egyik üvegablaka, Róth Miksa munkája
A Bazilika egyik üvegablaka, amelyet Róth Miksa alkotása alapján Pituk József készített el - az eredeti mű megsemmisült Budapest ostroma alatt
A Parlament főrendi házának dunai folyosóját díszíti ez az üvegablak
Sokan megfeledkeznek a testvéréről, a nem kevésbé tehetséges Róth Manóról. Neki a szegedi Új zsinagóga ablakait köszönhetjük, a kecskeméti református gimnázium dísztermének ablakait, az Ernst Múzeum Rippl-Rónai József által megálmodott lépcsőházi ablakai, továbbá a Gellért gyógyfürdő halljának üvegfestményét.
A Gellért Gyógyfürdő férfi termálfürdő felülvilágítóinak egyike, Róth Manó munkája - Forrás: Köztérkép, feltöltő: Göröntsér Vera
Mindenképpen szeretném megemlíteni Majoros Károly üvegművészt, aki még Kratzmann Edénél tanulta az üvegfestést. Később Münchenben folytatta tanulmányait, azután Budapesten nyitott műhelyt 1905-ben. Az ő alkotásai a Zsidó Múzeum és Levéltárban két teremnek az üvegablakai.
Majoros Károly munkája a Zsidó Múzeumban
Hogyan készülnek az ólomüveg ablakok?
Az ólomüveg ablakok készítéséhez használt technikák között szerepel a hagyományos ólomüvegezés és a Tiffany technika is.
Az ólomüveg ablakok készítésének folyamata ma is hasonló a régi időkben alkalmazott technikákhoz. Először is, a művész terveket készít, amelyek meghatározzák az egyes üvegdarabok formáját és színét.
Ezután az üvegmesterek gondosan választják ki és vágják ki az üvegdarabokat, amelyeket ólomprofilokkal illesztenek össze. ólomprofilokkal, úgynevezett H- vagy C-alakú ólomszalagokkal illesztik össze. Ezek az ólomprofilok biztosítják az üvegdarabok közötti szoros kapcsolatot, és egyben keretet is adnak az ablaknak. Az így létrejött üvegpaneleket forrasztással rögzítik, majd az ablakkeretbe helyezik.
A Tiffany technika egy modern változata az ólomüvegezésnek, amelyet Louis Comfort Tiffany nevéhez fűződik. Ebben a módszerben az üvegdarabok széleit öntapadós rézfóliával vonják be, majd ón-ólom ötvözettel forrasztják össze2. Ez a technika lehetővé teszi finomabb és részletgazdagabb munkák elkészítését, valamint a kisebb üvegdarabok összeillesztését is.
Mindkét technika nagyfokú szakértelmet és precizitást igényel, és lehetőséget biztosít a művészek számára, hogy lenyűgöző, színes üvegművészeti alkotásokat hozzanak létre.
