Időnként visszatérek szülővárosomba, Londonba, hogy onnan merítsek inspirációt. Legutóbb egy turista szemével próbáltam végigjárni néhány útvonalat, így született az alábbi összeállítás. Ha csak egy hosszú hétvége vagy egy hét áll rendelkezésükre, ezeket a látnivalókat írják fel a listájukra. Az őszi hétvégéket, de még a két ünnep közti időt is érdemes utazással tölteni.
Természetesen egyetlen bejegyzésbe képtelenség belesűríteni mindazt, amit London nyújthat. E posztot egy sorozat első részének szántam. Őszintén remélem, hogy meghozza a kedvüket a kiruccanáshoz. A fapados járatokkal a város könnyen elérhető úti cél.
1. Séta a Temze partján - Tower, Southwark
Egész napos program a Towertől eljutni a Tate Modernig, majd a gyaloghídon (Millennium Bridge) eljutni a Szent Pál-székesegyházig. Útközben ebédeljenek meg, és kávézzanak vagy teázzanak, hogy bírják az egész napos talpalást. Annyi élményben lesz részük, hogy nem fogják megbánni.
A Towertől, a rettegett, börtönként is funkcionáló erődítménytől a London Bridge-en át érdemes átsétálni a Temze túlpartjára. Southwark valamikor nem túl jó hírű szórakozónegyed volt, a 16. század végén kakasviadalokat tartottak, nyilvánosházakat működtettek, és a színházak közül több is itt volt, ezen a környéken. Ma is 17. századi házak sora áll a negyedben, és itt látható London egyetlen, a nagy tűzvész után is fennmaradt galériás fogadója, a George Inn.
A Geoge Inn épülete - Fotó: English-pasport.org
A hídon átérve a Montague Close-ban máris izgalmas dologra bukkanhatnak: a középkori eredetű, többször átépített és több kor lenyomatát őrző, csaknem 1400 éves Southwark Cathedralt. (Története és elhelyezkedése miatt számomra olyan jelentőséggel bír, mint az Erzsébet-híd tövében álló Belvárosi Plébániatemplom, amelyhez újra és újra visszatérek.)
Forduljanak a Cahtedral Streetről a Clink Streetre, ahol megpillanthatják Sir Francis Drake Golden Hind nevű hajójának pontos mását - nem csak a gyerekeknek érdekes. Gyalogoljanak tovább a Clink Prison Museumig, amely a londoni börtön helyén áll. Elsősorban a félelemmel vegyes borzongást kedvelők szokták felkeresni.
A vasút híd alatt továbbhaladva ugorhatnak be az Anchor nevű legendás pubba, amely már évszázadok óta várja az ide betévedő vendégeket. Ha az utat a Park Streeten folytatják, hamarosan elérik az Emerson Streetet, azon forduljanak jobbra, ha szeretnék látni Shakespeare színházát, a Globe-ot, jobban mondva a helyén felépített, korhű épületet. A közelben pedig a Tate Modern áll, a huszadik századi modern művészet kortárs temploma. Itt egy remek videó, hogy némi ízelítőt kapjanak a negyed hangulatáról.
2. Canary Warf metróállomás és környéke
Csupa beton, üveg és fém, mégsem rideg és könyörtelen. Talán azért, mert a szögletes formákat hullámokkal, kanyarokkal igyekeznek megtörni. Valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva engem egy fasorra emlékeztet. A fotókon láthatják, hogy letisztult és harmonikus a tér. Az egyik kedvenc metróállomásom. Tervezője a Foster & Partners, akikhez a névrokonságon kívül semmi közöm, de izgalmasnak találom ezt a véletlen egybeesést.
A metróállomás környéke, a Docklands London egyik legfontosabb csomópontja volt, itt rakodtak be a teherhajók. A második világháború alatt a németek bombái szörnyű károkat tettek benne, s bár a háború után újjáépítették, a hatvanas és hetvenes évek között sorra zárták be a dokkokat, mivel alkalmatlanok voltak az újfajta konténerek fogadására. Az 1980-as években indult és folyamatosan, kitartóan zajló fejlesztéseknek köszönhetően a terület megújult, a kilencvenes évek végére kereskedelmi-könnyűipari központtá vált.
3. Little Venice
A Regent's Canal mesterséges csatorna; azért építették ki a 19. század elején, hogy összekösse Paddingtont a Grand Union csatornával. John Nasht, a Buckingham Palota és a Regent's Park tervezőjét kérték fel a munkára. 1820-ben nyitották meg, és majdnem másfél évszázadon át szolgálta a városon belüli szállítást. Az 1960-as évektől csökkent a jelentősége, így kereskedelmi útvonalból lassan londoni látványossággá vált.
A csatorna kiindulópontja Kis-Velence, vagyis Little Venice. Kellemes kis öböl, benne horgonyzó lakóhajókkal. Az öblöt pedig fák, sétára alkalmas utcák, gyönyörű villák, kedves lakóházak szegélyezik. Igazi felüdülés itt sétálni és üldögélni. Ősszel és télen is megkapó, higgyenek nekem, legutóbb ugyanis egy, a szokásosnál melegebb, ragyogó decemberi napon jártam erre. Little Venice-től egészen Camdenig gyalogolhatnak, némi kitérővel útba ejtve a Regent's parkot a Blomfield Road - Prince Albert Roadon útvonalon. Az alábbi videóból kiderül, milyen romantikus is ősszel Little Venice.
4. Sherlock Holmes Museum
Krimirajongóknak szinte kötelező program, különösen, hogy az utóbbi időben a filmipar is felfedezte, mennyi lehetőség nyílik a hűvös természetű, brilliáns elmével megáldott detektív és a kissé lassabb felfogású, de bátor és hűséges Watson figurájában. Gondoljunk csak a Robert Downey Jr., Jude Law és Rachel McAdams főszereplésével készült 2009-es Sherlock Holmes-ra, a rajongók által sokat ostorozott, 2012-ben indított Sherlock és Watson című sorozatra, amelyben Watson nő (Lucy Liu személyesíti meg), illetve arra a Sherlockra, akit Benedict Cumberbatch játszik el a BBC által forgatott sorozatban.
A múzeum a klasszikus, Sir Artur Conan Doyle által megteremtett Sherlock Holmes-kultuszt erősíti. A Baker Streeten találják, ott, ahol a soha nem létezett, ám roppant népszerű nyomozó háza áll a történet szerint. Pazarul berendezett épület; a múzeum alapítása előtt, amikor még csak a fantáziámra hagyatkozhattam, ehhez hasonlóan képzeltem el a detektív dolgozószobáját. Akármilyen hosszú sor áll a bejárat előtt, ne hagyják ki, bízom benne, hogy Önöknek is tetszeni fog a korhű ruhákban öltöztetett személyzet, a megterített asztal és a számtalan, Sherlock Holmes-hoz köthető relikviából álló gyűjtemény.
Fotó: Wikipédia
5. Notting Hill és a Portobello Road
Egykor nem a hangulatos sétákról, a régiségekről, az éttermekről, a dizájnerekről és ezernyi színéről volt híres a környék. Sokáig szántóföld volt a helyén, a 19. század elején a Potter Lane környékén téglaégető kemencék voltak (az egyetlen épen fennmaradt kemence a Walmer Roadon látható, - a londoni légszennyezés történetéről korábbi posztomban írtam bővebben). Viktória királynő uralkodása alatt sorházakat húztak fel Notting Hillben. Az 1950-es, 60-as években már a bevándorlók negyedének számított.
Notting Hill a huszadik század második felében, az 1980-as években megkezdett tömbrehabilitációs programnak köszönhetően újult meg és vált vonzó látványossággá. Az 1999-ben forgatott Sztárom a párom (Notting Hill) című film pedig - Julia Roberts és Hugh Grant remek játékával - hatékonyabb reklámnak számított, mint ezer PR cikk vagy száz, a helyet méltató útikönyv.
Bármely évszakban szeretnének Londonban vásárolni, nézelődni, és séta közben enni egy jót, a környék nevezetességét, a Portobello Roadot is választhatják. Üres kézzel még nem jöttem jöttem el onnan. Ha szombaton ugranak el oda, a nevezetes bolhapiacot csíphetik el - de számítsanak tömegre. A Portobello Roadon találják egyébként Nagy-Britannia első filmszínházainak egyikét, az 1910-ben épült The Electric Cinemát.
Fotó: Wikipédia
6. London Eye
A Temze Southwarkkal megegyező partján, a Westminster-híd közelében, a Jubilee Gardens sarkán magasodik. Milyen a kilátás? Máris megmutatom:
7. Hyde Park
Annyi minden jut eszembe róla: egymásba kapaszkodó szerelmespárok, hatalmas séták a friss levegőn, árnyékot adó fák, a Speakers's Corner az északkeleti csücskén, a Lady Diana emlékére emelt szökőkút, és furcsa mód az 1969-es The Rolling Stones koncert. Ami miatt ajánlom, az, hogy a gyakran fárasztó városnézést vagy vásárlást valóban kipihenhetik: elég néhány órát itt bóklászni és üldögélni ahhoz, hogy feltöltődjenek. Ahhoz hasonló funkciót lát el, mint Budapesten a Margitsziget és a Városliget.
A park területe eredetileg a Westminster apátság tulajdona volt. Az egyházi javakat VIII. Henrik sajátította ki, amikor megtette magát az anglikán egyház fejévé, ő alakított ki elsőként parkot, kerítéssel.
I. Károly átalakíttatta a területet, megépíttette a belső körutat, és a közönség számára is megnyitotta a parkot. II. György feleségnek, Caroline királynénak az ötlete volt a mesterséges tó, a Serpentine létrehozása.
1851-ben a parkban épült fel a csodálatos Crystal Palace, a világon egyedülálló üveg borítású épület, amely a világkiállítás után Dél-Londonba került, ahol egy tűzvész elpusztította.
A Hyde Park az 1960-as évektől adott helyet nagyobb rockkoncerteknek. Olyan zenekarok és előadók léptek fel az elmúlt majd' 50 évben, mint a Pink Floyd, a Jethro Thull, a The Queen, a The Who, Luciano Pavarotti, Eric Clapton, Michael Flatley, az ír szteptánc fenegyereke, Shania Twain, a Daft Punk, a White Stripes vagy a Depeche Mode.
Fotó: Alex Ham, Flickr
8. Mr. Fogg's Bar
Kiváló, az utazási tematikára és a Willy Fogg kultuszra építő hely. Emlékeznek még Jules Verne halhatatlan angol úriemberére, Phileas Foggra, aki fogadást köt, hogy képes 80 nap alatt megkerülni a Földet a rendelkezése álló közlekedési eszközökkel? Neki és az utazás témájának szentelték a bárt: viktoriánus stílusú berendezési tárgyak, a falakon térképek, kitömött állatok, zászlók, korabeli fotók... Hogy hamisítatlan, békebeli étterem vagy trendeket követő szórakozóhely hipsztereknek, azt döntsék el Önök, a helyszínen.
9. "Libegő" a Temze fölött
A 2012-es londoni olimpia idejére készült el a város első libegője. A 34 kabinból álló szerelvény 90 méteres magasságban ível át a Temze fölött. Legfontosabb célja szerint a két fő olimpiai helyszínt, a Greenwich-félszigeten található O2 arénát és az északi oldalon található Excel Exhibition Centre épületét köti össze. Ma turistalátványosság és tömegközlekedési eszköz is. Akinek tériszonya van, az azért gondolja meg, mielőtt felül rá. Akik pedig egy kis plusz élményre ágynak, az esti órákban, sötétedés után szálljanak be az Emirates Air Line lebegő kabinjaiba.
10. The Prospect of Whitby
London egyik legrégebbi alapítású kocsmája, pardon, vendéglője, ahol gyermekként különös találkozásban volt részem. Egy rejtői figurától, a rettegett Mogorva Kapitánytól kértem el a kardját, számomra roppant ijesztő körülmények között. Az ódon hely állítólag már 1520-ban a Temze partján állt. A híres festő, Turner és Charles Dickens is gyakran megfordult itt. és Sajnos a történelem viharai nem kímélték az épületet, a 19. században leégett és szinte csak a régi padló maradt az eredeti berendezésből. Múltidézéshez megfelelő hely!