Álarc mögé rejtőzni, átváltozni, és önfeledten átadni magunkat a varázslatnak; egy egész napra, egy egész éjszakára, netán egy egész hétre. De vajon meddig terjed a képzelet határa? És ki szabhat gátat neki?
Velencében lenni a karnevál idején több mint kihívás. Az ezeréves városban egész évben rengetegen vannak, a Szent Márk teret emberek nélkül látni szinte lehetetlen, annak ellenére, hogy a történelmi városrészben mindössze 62 ezren élnek. A velencei karnevál időpontja a kezdetek, azaz 1090-es évek óta igazodik a keresztény hagyományokhoz, így a nagyböjt előtt két héttel kezdődik és egy nappal hamvazószerda előtt ér véget. És képzeljék: régen kötelező volt az álarc viselése! 
A tradicionális viseletek mellett - amelyek legfontosabb kelléke a festett álarc és fejfedő -, egyre nagyobb teret követelnek maguknak azok a jelmezek, amelyek sokszor szabadon értelmezik, átértelmezik a farsangi hagyományokat. Minderről a Szent Márk téren megrendezett jelmezverseny is tanúskodik, ahol idén is megválasztották a legszebb jelmezt és a legszebb ételhez kapcsolódó jelmezt - idén ugyanis ez volt a tematikai elvárás. A versenyzők végiglejtettek a színpadon - és az sem volt mindegy, hogy hogyan! -, jelmezüket pedig a közönség és az ötfős bírói csapat értékelte.
A legjobbakat (azaz a döntősöket) a fenti csoportkép örökítette meg.
Kitalálják, kié lett a legszebb maszk?
A szerelem csillagaié! Azaz Marsé, Vénuszé és Kupidóé.
Az utolsó napon aztán mindenki vízi lénnyé válik, és kitelepül a lagúnába. Sokan az étkezést is a különböző vízi járműveken oldják meg, sőt vannak, akik éjszakára sem restellnek kint maradni. A viszontagságokat az állandó muzsikaszó és a tűzijátékok enyhítik valamelyest, a hagyományok szerint ugyanis a hajnalt is a vízen illik tölteni, ha egész évre meg akarunk szabadulni a betegségektől.
Ne álljunk meg Velencében!
Bizonyosan tudják, hogy a föld másik féltekéjén éppen zajlik a Riói Karnevál, ami még a Velencei farsangnál is nagyobb számú vendéget csábít. Díszesnél díszesebb kosztümökben pompáznak a hölgyek, csillogás-villogás mindenhol, ritmusra dübörgő dobokkal és sípokkal.
Ennek a rendezvénynek tökéletesen az ellentétét valósították meg São Paulo közelében, egy kicsi helységben, Posusje de Caldasban pár évvel ezelőtt (ha netán tudnának róla, hogy a kezdeményezésből hagyomány lett, feltétlenül értesítsenek!). Ezen a különleges fesztiválon azonban egyáltalán nem a pénz és a csillogás számít, sokkal inkább a kreativitás és a jellem.
Minden jelmezt kézzel készítenek. A Szamba Királynői - akik egy szamba-iskola növendékei - hat hónapon át dolgoznak saját mágikus ruhájukon, amelyben még táncolni is tudnak! A költemények három és fél méter magasak, és súlyuk akár 80 kiló is lehet, míg értékük megközelíti a 15 ezer eurót. Az ihletett táncművészek célja, hogy megmutassák, mi rejtőzik bennük, és mindezt hogyan tudják másoknak is láthatóvá tett ruhákban reprezentálni. 
Mindeközben Rió de Janeiroban...
A képzeletnek nincs határa. Végtelen.
Magam sem gondoltam volna fél évszázaddal ezelőtt, hogy az emberiség egy része egyszer abban leli majd örömét, hogy kivonul hetekre a sivatagra, hogy ott a kreativitás szellemeinek hódolva izgalmasabbnál izgalmasabb szerkezeteket építsen fel. De, szeretem, sőt szomjazom az új és erővel teli ötleteket. Valamikor a hippikorszakban rakták le a fesztivál alapjait, 2014-ben szám szerint a huszonkilencediket szervezték meg, és rendszeresen 60-70 ezren vesznek részt rajta a világ minden tájáról.
A hosszú előkészületet, tervezést és anyagi befektetést igénylő munkák többségét művészek, vagy legalábbis kreatív szakmában dolgozók készítik el, és sok csoport különleges előadással, performansszal is készül erre az egészen extrém egy hétre, ahol egyébként mindenki más is jelmezben van.
Tulajdonképpen az egész kavalkád olyan képet fest, mint egy karnevál nyáron, ahol mindennek tetejébe a legeslegvégén, hasonlóan a mohácsi busójáráskor a főtéren gyújtott óriási máglyához, elégetik a 32 méter magas "Burning Man" figurát.
