Tudták, hogy 2015 a Fény Nemzetközi éve volt? És hogy Magyarország fényművészetben kiemelkedő művészekkel és alkotásokkal büszkélkedhet? Mi több, a hozzáértők szerint a fényművészet, ha nem dán, akkor magyar találmány. Magam is elcsodálkoztam azon a gazdagságon, ami elém tárult. Tartsanak velem, hogy Önök is a részesei legyenek!

Számos művészeti esemény kapcsolódott idén a Fény évéhez, így többek között a Műcsarnok, az új Budapest Galéria és az egri Kepes Intézet adott otthont tárlatoknak. A Műcsarnokban márciusban nyílt meg a Nemzetközi Fényműhely kiállítása, amelyen a Nemzetközi Kepes Társaság tagjai mutatták meg magukat tematikus munkákkal.

Carlo Bernardi lézerfény installációja.

De miről is van szó, amikor fényművészetről beszélünk?

Kezdetben, az '50-es '60-as években csak a fényanyagú, fénytechnológiájú műveket nevezték fényművészetnek, majd megjelent az új médiumok egész garmadája. Innentől nem csupán fényművészetről beszélnek, szeretik használni az interaktív médiainstallációk kifejezést is.

A fényművészet alkotásai többek között a 20-21. század optoelektronikai eszközeit felhasználó művek, mint a neon, a lézer, a LED, a nagy teljesítményű projektorok, vagy a digitális képalkotások. Arról a mai napig diskurzus folyik - nemzetközi szinten is -, hogy fényanyagú, vagy fénytémájú-e a fényművészet?

Csáji Attila Munkácsy Mihály-díjas képzőművész alkotása. Csáji az MTA Fény Éve programbizottság művészeti szekciójának a vezetője volt és ő egyben a Nemzetközi Kepes Társaság elnöke, akinek külön kiállítása is volt az alkalomból. A művészhez köthetőek a holografikus ábrázolások is, amelynek elvét 1947-ben Gábor Dénes fedezte fel, míg művészeti alkalmazásával dr. Greguss Pál és Csáji Attila alkotott maradandó műveket.

Ennek az alkotásnak a kategóriába sorolása például vita tárgya lehetne: témája a fény, és mint fényinstalláció is megállja a helyét - 3000 LED lámpa van a fényvillamoson -, miközben egy fényképezőgép és a fotózott tárgy egymásra hatásából keletkezett.
Fotó: Birinyi Krisztián

A Nemzetközi Kepes Társaság (NKT) létrehozói Kepes György művészeti-, művészetelméleti, és pedagógiai munkásságát egyetemes művészeti értéknek tekintik, csakúgy az általa a Massachusetts Insitute of Technologyn létrehozott intézetet (MIT - Center for Advanced Visual Studies).

Utóbbi az első olyan intézete, ahol művészek, tudósok, műszaki szakemberek együtt dolgoznak az új tudományos és műszaki eredmények művészi lehetőségeinek feltárásában. A társaság működése, estjei, kiállításai, kiadványai révén a fényművészet új központja jött létre Magyarországon még évtizedekkel ezelőtt.  

Látásunkat, művészetünket az új világképhez kell igazítanunk, ha meg akarjuk érteni.

A Műcsarnokban 2015 tavaszán megnyitott kiállításról készült összefoglaló videó.

Kepes György a Képzőművészeti Főiskolán tanult (1924-29) és Kassák Lajos köréhez tartozott. Moholy Nagy László mellett dolgozott Berlinben, Londonban majd a chicagói New Bauhausban és a School of Designben a fényosztályt vezette, később a Massachusetts Institute of Technology (MIT) professzora lett. A '60-as '70-es években a fényt, mint képalkotó médiumot használja. Később komplex ökológiai léptékű fénykörnyezetek foglalkoztatják.

„A tudomány új látványok és hangok, új ízek és felületi minőségek forrásait tárta fel. Ha meg akarjuk érteni az új világképet, érzékeinkkel kell megközelítenünk, meg kell alkotnunk azokat a képzeteket, melyek segítségével magunkévá tehetjük. Látásunkat ehhez kell igazítanunk" - mondta előadásaiban.

Kepes György: Lángok kertje, 1977.

Bevezetőmben már említettem, hogy a fényművészet eredete dán földről is származtatható, köszönhetően a dán-amerikai Thomas Wilfrednek, aki megalkotta a Lumiát, és sajátos fényfestészetet hozott létre. Wilfred arra törekedett, hogy vizuális zenéjét függetlenítse az auditív zenétől. Hangokat mellőző szerzeményeit, amelyeket „Lumiá”-nak nevezett, önálló művészeti formaként kívánta elfogadtatni.

A fényművészet történetírásának nagy öregje, Frank Popper két művészt tekintett a modern fényművészet kiemelkedő úttörőjének: Wilfredét és Moholy-Nagy László tevékenységét, akinek egyik legismertebb fényművészeti munkája a Fénymodulátor - írja tanulmányában Csáji Attila. 

Wilfred 1920-ban alkotta meg a Clavilux-t, ami tkp. az első színes projektor volt. A különféle clavilux-modellek diffúz, polimorf fénycsóvákat bocsátottak ki, amelyek szabadon forgó színes tárcsák és görbe tükrök hatására tekergő mozgásokat végeztek. 

Az alábbi dokumentumfilmben látható a Fénymodulátort bemutató Fényjáték c. film (Laszlo Moholy Nagy Ein Lichtspiel Schwarz Weiss Grau, URL1), amelynek megalkotásában közreműködött ezen poszt első bekezdéseiben is említett, akkor még fiatal magyar művész, Kepes György.

„Ő volt az, aki Moholy-Nagy prófétikus meglátásait saját gondolataival kiteljesítve a legtermékenyebben és legtermékenyítőbben vitte tovább" - mutat rá Csáji, magam pedig visszautalnék a Center for Advanced Visual Studies Intézetre, amely Kepes életművének egyik legfontosabb eredménye.

„Fény és sötétség útját járom a Bálna gyomrában"

„Fény és sötétség útját járom a Bálna gyomrában. Cérnaszálon függ a fény, a napsugár. Elszakadhat. Domián Gyula Nyomkövetés, 2003 színes fotódokumentációja egy bizonyos napállás sugarait cérnaszálon rögzítette. És el is szakad" - írja az áprilisban az Új Budapest Galériában megnyitott Több fény! című kiállításról a Tiszatáj Online kritikája, s hozzáteszi, hogy ezen a speciális területen számos elismert művészünk vállalt úttörő szerepet, így Moholy Nagy László, László Sándor, Kepes György és a fentebbi installációt jegyző Csáji Attila.

Domián Gyula: Nyomkövetés

Mengyan András: Polifónikus vizuális tér I., 2009, installáció, festett alumínium zártszelvény, UV-fény

55 művész alkotását mutatták be az egri Kepes Intézetben a Fény(ny)elvek nemzetközi kiállításon, ahol egyébként is szép számmal, évente 6-10 alkalommal rendeznek időszaki kiállítást a művészet, a technika és a tudomány összekapcsolásával mintegy háromezer négyzetméteren. Az alábbi kép jobb oldalán a kiállítótermet Michael Bleyenberg Eyescape X című holográfiáján keresztül fényképezték le, úgy jött létre ez a különös hatás. 

Tudtak róla, hogy létezik Budapesten Elektrotechnikai Múzeum? A Kazinczy utcában található épületben a magyarországi villamosenergia-ipar történetét mutatják be, de a budapesti üzletek, homlokzatok régi fényreklámjaiból is őriznek néhányat - amelyek vannak annyira érdekesek, hogy a jövőben külön posztot is szentelek majd nekik.

Fénybe borítani a várost, a hegyeket, a szórakozóhelyeket

A fényjátékok adta vizuális erők az undergorund szubkultúrában is megjelentek (így például olyan külső fesztivál helyszíneken mint Frankhegy, vagy Törökbálint). Berkes Dorka és Kozma Péter (Dorkandkozma) éveken át vetítették be a volt Matáv-székházat és más budapesti tereket, épületeket.

A páros igazi úttörője volt a fényfestészetnek (raypainting), Berkes Dorka festőművész és DJ üveglemezre, lakkfilccel és üvegfestékkel készítette el a raypainting-dekorációt. „Ezek az egyedi festmények is lassan fakulnak és égnek a nagy hő és fényterheléstől, és speciálisan az egyszeri és megismételhetetlen helyszínhez készülnek" - magyarázza Török György műszaki és reklámfotográfus egy fényfestészeti installációkkal diszített eseményről szóló riportjában.

Ebben a szcénából több tehetséges alkotó futott be mára nemzetközi karriert, így például Vicsek Viktor és Bordos László Zsolt. Érdemes az ő munkásságukat is áttekinteni, az alábbi videón látható munka szerintem döbbenetesen jó, de ezen túl Vicsekhez kötődik (míg a képeket Bukovics Andrea készítette) a pécsi örökségfesztivál fényfestészeti műve is, amelyet a pécsi Bazilika homlokzatán vetítettek le.