Ki ne szeretne esküvői fotókat nézegetni? De vajon hogyan változott a házasságkötés kultúrája a huszadik században? Miért lett nászút, és miért hívjuk mézesheteknek? Mióta cserélünk jeggyűrűt? Fényképalbumomból ez is kiderül.
1. Nászutazás az utódnemzés érdekében
Az esküvői utáni utazgatás szokása abban gyökeredzik, hogy annak idején az ifjú párt kivonták a nehéz munka alól, a férfiakat a katonság alól (!) az utódnemzés érdekében. Ez a szokás teremtette meg később a polgári korra jellemző mézeshetek és a nászutazás alapjait. A „mézeshetek" kifejezés pedig nem csupán ezen időszak édes élményeire utal, jóval inkább arra, hogy a méz a hiedelmek szerint a női mirigyekre hatva a termékenységet is elősegíti. S míg a 19. században a vidéki kúriák csendjébe vonultak el az ifjú házasok, addig a századforduló idején már messzebb merészkedtek: előszeretettel látogattak Karlsbadba vagy Velencébe. (Nyitókép: Fondamenta Dandolo a Basilica dei Santi Giovanni e Paolo előtt, háttérben a Ponte Cavallo. 1968. Forrás: FORTEPAN.)
2. Fáy István főispán esküvője Kurtakeszin
Természetesen az esküvő célja volt, hogy a házassággal létrejövő új családi kapcsolatokat, nem utolsó sorban a vagyoni helyzetet is bemutassák. Eleinte nem volt előírás a fehér színű ruha, sőt. Adott térség népviseletének legünnepibb változata volt az esküvői ruha, ami ettől függően akár még fekete színű is lehetett. Főúri-polgári hatásra jelent meg a 20. század elején a fehér szín, a párta helyett pedig a mirtuszkoszorú. Ezt követően pedig egyre inkább átalakulnak a ruhák: falun és városon egyaránt a fehér, mesebeli hercegnőkké lettek a menyasszonyok.
3. Mindent elsöprő fátyolok megjelenése
Bármilyen különös, de a fátyol a polgári esküvői ruházathoz tartozott, és a 20-as évektől lett egyre nagyobb szerepe. Ahogy divatosabb lett, úgy nőtt a hossza is: eleinte csak a ruha aljáig vagy a cipőig ért, majd a 30-as években már nem volt ritka a földet söprő, uzsályként a menyasszony után nyúló verzió sem.
Mint fentebb írtam, a fehér esküvői ruha a 19. század végén, de főleg a 20. században kezdett elterjedni a parasztság körében: a szüzesség szimbóluma lett. A szüzességet korábban is fontosnak tartották szimbolizálni, a koszorú, a párta, vagy más díszített fejviselet volt erre hivatott.
Esküvői hintó Mágocson, 1928-ban. Érdemes megnézni nemcsak a menyasszony, hanem a vőlegény ruháját is! Az esküvői ruhák és annak kellékei (koszorú, menyasszonyi csokor stb.) önmagukban is sokat mesélnek adott kor társadalmi szokásairól. Forrás: FORTEPAN/Vámos Eszter adományozó.
4. Vannak, akik a mai napig gyűjtik a kelengyét
Napjainkban valószínűleg egészen ritka, de régen teljesen természetes volt, hogy a szülők évekig gyűjtögették a kelengyét, így az ágyneműket, törölközőket, terítőket, edényeket, porcelánokat, háztartási gépeket, vagy éppen bútordarabokat.
Falun a lányok saját maguknak szőtték, hímezték a főként textilneműből álló kelengyét, de a polgárcsaládok lányainak is kötelező volt a kézimunka, ezért a stafírung darabjaira maguk hímezték monogramjukat. Volt persze, akinek mégsem sikerült elsajátítani a varrást, nekik barátnőik segítettek vagy akár megrendelésre varrónők készítették el a hímzést.
Lakodalom utáni csoportkép faluhelyen, hóban. Forrás: FORTEPAN/Zsohár Zsuzsa adományozó (1931.)
5. Fontos emléket őriznek: esküvői fotók
Az esküvői fotók az 1860-as évektől terjedtek el, innentől egyre többen keresték fel műtermeket esküvő alkalmával, hogy percekig mozdulatlanul állva lefotózhassák őket. Előfordult az is, hogy az esküvő elmúltával újra felöltötték az alkalmi ruhát egy jó fotográfia kedvéért. Ezek a fényképek igen beszédesek, s kiderül belőlük az ifjú pár társadalmi- és vagyoni helyzete is.
Az előkelő, régi nemesi család fényképalbumának egyik darabja: esküvő 1933-ban. (Forrás: FORTEPAN/ Pacsolay család adományozó.)
6. Az esküvői ruhák színeváltozása
A ruha eleinte a viselet szabását követte fehér selyemdamasztból, szaténból, esetleg brokátselyemből, s csak az egyébként is lezajló kivetkőzés folyamán terjedtek el a polgári ruhaformák. A koszorúkat papírból, selyemből, viaszból és gyöngyből készült virágokból, koronát utánzó íves díszítményekből állították össze. Ezek még a fehér ruha mellett is színesek lehettek, különösen a Zalában élő vendek és horvátok körében.
Forrás: FORTEPAN/Négyesi Pál adományozó (1936.)
7. Koszorúslányok, mint a menyasszony kisérői
A koszorúslányok vagy nyoszolyólányok a házasságkötés szokáskörének leány tisztségviselői, a menyasszony kísérői többnyire a rokonok és barátnők köréből. Egy-egy esküvőn 4-12 is lehet a számuk. Párjuk a vőfély. Ruhájuk, fej viseletük, csokruk a menyaszszonyénak kevésbé díszes, rózsaszín vagy kék változata. Csokrukat a vőfélyek vették meg, míg a leányok a vőfélybokrétát vagy kitűzőt készíttették párjuknak.
Forrás: FORTEPAN/Bauer Sándor adományozó. 1958.
8. Gyűrűt már a 16. század óta cserélnek a párok
A gyűrű széles körben ismert, régi szimbólum. Alakja a végtelenre és az örökkévalóságra, zártsága pedig a hűségre utal. Ebben a szimbolikában rejlik a jegygyűrűk mára szinte mindenütt elterjedt használatának gyökere. A 16. századtól, a felsőbb társadalmi osztályok körében vált általánossá, hogy nemcsak a nő, hanem a férfi is gyűrűt kapott leendő feleségétől örök hűsége zálogául, majd a gyűrűváltás beépült az esküvői szertartás menetrendjébe is. A parasztság körében néhány évszázados késéssel jelent meg a gyűrűváltás motívuma, a Nyugat Dunántúlon például csak az 1900-as években jött divatba.
1946. Szent István tér a Szent István-bazilika főbejárata előtt, háttérben a Hercegprímás (Wekerle Sándor) utca, távolban a Deák Ferenc tér épületei. Forrás: FORTEPAN/Hámori Gyula, adományozó.
9. A szabadban fényképeszkedés varázsa
A fotózás technikájának gyors fejlődése lehetővé tette a szabadban történő fényképkészítést is. A falvakban vándor fotográfusok keresték a megrendelők kegyeit. Az 1930-as évektől tűntek fel az esküvőkön is az amatőr fotográfusok. A huszadik század elején ugyan feltalálták már a színes fényképezést is, de elérhetővé csak a színezett fénykép vált.
A Szépvölgyi úton készült fotó az ifjú párról 1948-ban, háttérben a 28. szám látható.Forrás: FORTEPAN/Lissák Tivadar adományozó.
10. Közbeszól a történelem: az esküvőket is befolyásolta
A huszadik század történelmi eseményei, illetve az átélt tragédiák, a hagyományos közösségek felbomlása, az új politikai viszonyok kialakulása egy időre gátat vetettek a pompás esküvőknek és átadták a helyüket a szerényebb polgári (esetleg templomi) szertartásból és vacsorából álló ünnepségeknek.
Krisztina tér, Krisztinavárosi plébániatemplom 1954-ben. Forrás: FORTEPAN/Krasznai Gyula adományozó.
Érdeklik a magyarországi esküvői szokások, a párválasztástólk a lakodalomig? Érdemes elolvasni a következő részletes, fotóanyaggal ellátott tanulmányt, amely jelen blogbejegyzés alapját is képezte.