Elképesztő élmény volt luxuskörnyezetben a csillagos ég alatt táncolni, ráadásul egy budapesti bérház udvarán. Az egész szórakozóhely arra volt tervezve, hogy kápráztasson, és nem csupán magyarországi viszonylatban számított remekműnek. Angol honfitársaim nemes egyszerűséggel kijelentették, hogy még otthon sincsen ilyen gyönyörű Shakespeare-terem, ahol összesen tizennégy Shakespeare műből láthatók jelenetek.

A falemezekre festett olajképek, mint freskók futották körbe a helyiséget, és hangulatukkal víg kedélyű, már-már pajzán gondolatokra késztettek; a Téli rege után következett A velencei kalmár, a Szentivánéji álom, majd az Amit akartok. De itt még nem állt meg a sor, és sokan voltunk úgy, hogy újra és újra körbejártuk a termet, hogy a festményeken merengjünk. A windsori víg nők kifejezetten jó kedvre derített, de a nagy romantikus drámák, mint a Rómeó és Júlia, vagy az Ahogy tetszik, és a Minden jó, ha jó a vége is beszédes képek voltak.

A velencei kalmárt különösen szerettem. Ez volt az a kép, amire a mester, Haranghy Jenő a feleségét is ráfestette. Aki alaposan végignézi ezt a hatalmas, nagyjából húszszor három méteres alkotást maga is felfedezheti az asszonyt, aki olyan sokat jelentett a festő- és iparművésznek. 

A harmincas évek vége felé jártunk, amikor a Britanniában megnyílt az óriási, több mint ötszáz vendégre tervezett Kupolaterem, és onnantól kezdve heti hatszor nyitva is maradt. Németh Aladár, a szálló vezetője pontosan tudta, hogy meg kell nyitni egy több száz főt befogadni képes elegáns mulatóhelyet, akkoriban ugyanis égető szükség volt erre; a hasonló célokat szolgáló Royal szálló bálterme ugyanis 1918 óta már az Apolló mozi, és nem szórakozóhely volt. 

Annak, aki rendszeresen megszállt a Békében, nem volt meglepő az a luxus, ami a Kupolatermet is jellemezte, de a budapesti polgárok jó része sokáig nem tudott szabadulni a hatásától, nem véletlen, hogy a nők körében sokatmondó mérőszámmá vált, hogy kit hányszor, és milyen alkalmakra vittek el a "kupolába". A nagyobb eseményekre kifejezetten nehéz volt bejutni - nem ártott némi protekció. Magam is számtalanszor intézkedtem előrelátóan arról, hogy egy-egy nagyobb, külföldről érkező társaságnak helyet biztosítsanak. 

A csarnok négy kandallóját főúri paloták árverésén vásárolták, közülük az egyik zöld erezett márványból, míg a másik három fehér márványból készült, és rézlemezzel, aranyozással, címerpajzsokkal díszítették őket. Bár a terem négyzet alakú volt, a középen felfelé tornyosuló kupola miatt - főként, ha tánc közben alatta forgolódtál - körhatással bírt, és ezt az érzést a nyolc vastag zöld színű márványoszlop is erősítette. A kupola építészeti megoldása a férfiakat sem hagyta hidegen; akkoriban nem volt jellemző az automatizáció, ezért a gombnyomásra két irányban kinyíló üvegszerkezet valóságos csodának számított.

Az üvegrács szerkezet geometrikus mintáit stilizált tulipánsor szegélyezte, a kupola belsejében Haranghy-féle valódi freskók voltak, míg a legtetején lévő körben a görög mitológiai alakok kaptak helyet, mint a négy őselem jelképei: Terra, Aqua, Ignis, és Aer.

És még valami. Ha hiszik, ha nem, a Kupolaterem padlójának középső része üvegből készült, és ha valaki lehajolt, hogy szemügyre vegye az alatta lévő területet, akkor Budapest első mélygarázsával nézett szembe.

A világításnak itt kettős funkciója volt: egyszerre gondoskodott a táncparkett szürreális atmoszférájáról és a garázs világosságáról. 

Hogy mi lett a Kupolaterem sorsa? 

Azt kérdezik, hol nézhetik meg ma? Ezekre a kérdésekre csak nehéz szívvel felelhetek. Persze, figyelembe véve a második világháború pusztító voltát, még annak is örülhetünk, hogy maga az üvegkupola és a falra festett festmények megmaradtak.

A baj egyébként ott kezdődött, amikor - jóval a háború után - a vastag zöld márványoszlopokat kis mozaikokkal borított vékony kis oszlopokra cserélték, hogy több asztalt tudjanak betenni. Így azonban megbomlott a terem statikája, és végül, 1981 táján úgy döntöttek, hogy biztonsági okokból felrobbantják a helyiséget. Még szerencse, hogy a Békében megőrizték a Kupolaterem eredeti üvegrácsos kupoláját.

A Művelődésügyi Minisztérium 1973. augusztus 16-án nyilvánította védetté a Hungaria Szálloda és Étterem Vállalat Béke Szállodájának berendezéséből származó a Haranghy-műtárgyakat.