Amennyire letaglózott, annyira el is bűvölt az első telem Budapesten. A havazás és a jég még szebbé tette a várost.
Azóta szerelmese vagyok az itteni télnek! Romantikus, regényekbe illő hellyé változik a város a gesztenyeárusokkal, a gyönyörű, korcsolyázó lányokkal, a Dunán zajló jéggel, a hidakat sejtelmesen takaróba burkoló köddel.
Az egyik legszebb látkép az azóta sajnos porig rombolt Tabánból tárult elém:
A fotó Jankovszky György tulajdona
Budapestre érkezésem évében, 1913-ban így ródliztak a gyerekek a Vérmezőn:
Fotó: Magyar Bálint
A hóban nem volt könnyű lesétálni a Naphegyről, az élmény miatt azonban megérte.
Fotó: Magyar Bálint
A hó beborította a Deák teret is - a háttérben egyébként, a fotó készítésekor az Adria palota építése zajlott.
Fotó: Magyar Bálint
A Városligetben nyüzsgő társasági élet színtere volt a korcsolyapálya. No és milyen kecsesen siklottak a jégen a lányok!
Fotó: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár
Ó, hányszor, de hányszor mentem át az Erzsébet hídon!
Meg voltam róla győződve, hogy ez Európa legszebb hídja. Borzalmas látványt nyújtott felrobbantva, félig a Dunába csúszva Budapest ostroma után. De most csak a szépségére akarok emlékezni.
A fotó 1932-ben készült
1913-ban ilyen fogatok is a rendelkezésemre álltak.
Ma már gyökeresen megváltozott a nagyvárosok közlekedése.
A Városligetbe évről évre visszatértem.
A lányok persze ugyanolyan szépek voltak húsz évvel a megérkezésem után is...
Fotó: Magyar Bálint
Egyszerre szép és hátborzongató a zajló Duna -
nem véletlen, hogy ilyenkor mindig tele volt kíváncsi járókelőkkel a rakpart.
Egy másik páratlan szépségű építmény a Ferenc József híd, a mai Szabadság híd.
Fotó: Lőrincze Judit
Ilyen kedves társaságra lehetett számítani 1939 telén a Kosztolányi Dezső téren:
A fotók forrása: Fortepan
Szentimentális hangulatba kerültem, miközben e képeket nézegettem. Muszáj hosszabb sétát tennem hű bulldogom, Jack társaságában.
