Mennyiféleképpen alakulhat ma egy nő sorsa... És milyen szűk mederbe terelték egykor a leányok életét a törvények, a szokások, a nők taníttatásával kapcsolatos félelmek... Milyen kevés választási lehetőségük volt, ha ki akartak törni, és néha mennyi kritika, mennyi bántó szó érte őket cserébe. Kezembe akadt Ugron Zsolna egyik könyve, és még mielőtt belefogtam volna az olvasásba, egészen a tizenhetedik századig kalandoztak a gondolataim. Leírom, mi minden jutott eszembe.

Ugron Zsolna legutóbbi két kötete az Úrasszonyok trilógia részeként készült. A könyvek főszereplője Báthory Anna, későbbi erdélyi fejedelem, Báthory Gábor húga. Tizennyolc évesen már megözvegyült, hatalmas vagyonnal gazdálkodhatott. Ha ma élne, talán elismert híresség vagy egy cégbirodalom feje lehetne, azonban abban az időben nem volt olyan könnyű egy egyedülálló, gazdag nő sorsa, így Anna élete is bővelkedett a tragédiákban.

Férje halála után nem sokkal elvesztette a testvérét: meggyilkolták a fejedelmet. Anna újra férjhez ment, fia született, ám néhány évvel ezután Bethlen Gábor pereket indított ellene, gyermekgyilkossággal, házasságtöréssel, vérfertőzéssel vádolva. A haláltól megmenekült ugyan, ám vagyonát elkobozták, menekülnie kellett, gyermekét mások nevelték. Valószínűleg ugyanolyan koncepciós per áldozata lett, mint Báthory Erzsébet, akire rá akarták bizonyítani, hogy több száz fiatal nőt gyilkolt meg, kegyetlen módon. Az ő birtokait is elkobozták, várba zárva halt meg. Mindkét nőnek az volt a bűne, hogy vagyonos, befolyásos arisztokrata családba születtek, sok volt az irigyük, és útjukban álltak azoknak, akik birtokaikat meg akarják szerezni.

Egy 21. századi arisztokrata élete merőben más, mint kékvérű őseié. Az arisztokráciához való tartozás régen sem csak a vagyonnal járt együtt, hanem felelősségtudattal is párosult, mondta Ugron Zsolna. "Már a gyerekekben tudatosították, hogy kivételezett helyzetben vannak, de ezzel az is jár, hogy kötelességük továbbtanulni és tenni valamit, felelősséget vállalni azokért, akiknek nincs lehetőségük változtatni a közösség helyzetén" mondta az írónő egy interjúban.

Mit tehetett évszázadokon át egy nő, ahhoz, hogy tisztességesnek és becsületesnek tartsák? Ha le akarom egyszerűsíteni, férjhez mehetett, vagy beléphetett valamelyik rendbe, hogy Istent szolgálja. Ha nem ment férjhez, és nem akart apáca lenni, egy tekintélyes férfi kitartottjaként rendelkezhetett némi hatalommal és esetleg szellemi függetlenséggel. Legalábbis addig, amíg a szeretőjének fontos volt. A 18. századtól színésznő is lehetett egy lányból, bár ezt csak a 19. század végétől tartották tisztességes munkának.

Moór Anna, a 18.század második felének ünnepelt színésznője

S ha egy nőnek akadt ideje és kedve temérdek tennivalói, a háztartás vezetése, illetve a gyermeknevelés mellett még írni is, a férje pedig engedte ezt, megtehette, de a költőnők és írónők művei közül sok az asztalfiók mélyén lapult... Kevesen kaptak bátorítást otthon, a szülői házban, úgy, mint Dukai Takách Judit, akit Sopronba küldtek tanulni. 1814-ben a családnál vendégeskedő Döbrentei Gábor író és ifj. Wesselényi Miklós figyelt fel Dukai Takách Judit tehetségére, később kéziratos formában terjesztett verseivel népszerűvé vált. Mivel unokatestvére, Dukai Takács Zsuzsanna Berzsenyi Dániel felesége volt, Judit segítséget kapott tőle. A költő versben is méltatta a lányt. Ám ennek a karriernek vége szakadt, mivel Dukai Takách Judit férjhez ment. Háztartást vezetett, gyermekeket nevelt, aztán megözvegyült, újra gyerekeket szült, de sajnos legkisebb gyermekének kori halála után nem sokkal ő is örökre lehunyta szemét.

Wesselényi Polixéna nevét is méltatlanul keveset emlegetik, pedig kiváló útirajzot írt Svájcban és Itáliában tett utazásáról. De kortársai nem engedték, hogy sikert arasson vele.

"Mint irodalmi alkotás, szintén érdemes az értékelésre: karakteres nyelvi stílussal, erővel rendelkezik, tükrözve a nyugat-európai századfordulós irodalom és az erdélyi emlékirat-irodalom hagyományait. (...)

Voltaképpen egészen e század közepéig nem emlegetik írónőként Wesselényi Polixénát. A kortársak reakciója pedig három kritikában merül ki (melyek közül az egyik inkább rágalomnak minősíthető), s a többit is inkább atyai pártfogás jellemzi, elmarasztalva nyelvi „pongyolaságait”, vallásról, politikáról vallott nézeteit, vagy épp konvenciókat nem tisztelő viselkedését. A leginkább elutasító (de a közvélekedést jól tükröző) bírálat a szerző „női tisztességét” kérdőjelezi meg, válásán és az utazás során megismert későbbi férjjel kötött ismeretségén felháborodva" írja Borgos Anna a Nőkért cikkében.

Kaffka Margit, akit a Színek és évek, illetve a Hangyaboly tesz halhatatlanná és feledhetetlenné

A huszadik század elejéig nem sokan válhattak elismert írónővé. És a regények női szereplőit vagy éppen főszereplőit is rendszerint passzivitásra kárhoztatták a férfi szerzők, ezért olyan üdítő kivétel például az Aranyember két nőalakja, Tímea, aki kezébe veszi férje pénzügyeit és intézi a hivatalos levelezést Tímár Mihály távollétében, vagy a kis szigeten élő Teréza mama, aki Robinsonként küzdve teremti meg az életfeltételeket maga és leánya, Noémi számára. Cselekvő nők, és bár időnként passzív helyzetbe kényszerülnek, megadatik nekik, hogy aktívan is részt vegyenek a saját életükben. (Gárdonyi Géza Ida regénye című művének címszereplője viszont csupán kedves baba, a sors játékszere, akiről maga az író sincsen valami nagy véleménnyel - a kiszólásai alapján.)

Berény Róbertnek, a Britannia Szállóban rendezett Nyugat Barátok Köre egyik vendégének olvasó nőt ábrázoló festménye

Igazi változást többek között a Nyugat megjelenése és szellemisége hozott. Az írók és költők között egyre-másra tűntek fel a tehetséges írónők és költőnők, például a fiatalon elhunyt Kaffka Margit, vagy Babits felesége, Tanner Ilona, aki Török Sophie néven publikálta műveit. Említhetném még Erdős Renée-t, Kosáryné Réz Lolát, vagy az egyik legfontosabb magyar történelmi regény, a Fekete vőlegények szerzőjét, Gulácsy Irént.

Gulácsy Irén

A regényekben, novellákban is egyre több olyan nő szerepelt, aki a maga ura, vagy aki aktív közéleti szerepet vállal, aki tanult, akinek önálló véleménye van, önálló döntéseket hoz, vagy éppen független, szabad. Kertész Erzsébet és Szabó Magda könyvein generációk nőnek fel, az általuk megrajzolt karakterek között sok a cselekvő nő. Az Abigélben például Horn Mici ilyen karakteres figura, de Gina, a főszereplő is érik, változik környezete, illetve a vele történtek hatására, és a háború árnyékában a loknis fürtökről, a nagynénjénél látott zenés, táncos estekről figyelme valami olyasmire irányul, ami túlmutat egy átlagos tinédzserlány hétköznapjain és problémáin.

Ma pedig sok olyan nőt láthatok magam körül, aki mintaként, példaként szolgál lányok ezrei, tízezrei számára. A való életben és a könyvek lapjain egyaránt. Látják, milyen messzire vezethet egyetlen gondolat, amíg a fotelben ülve egy erdélyi magyar írónő könyvét lapozgatja az ember?

Szerencsés ember vagyok, személyesen is találkozhattam ezzel a tehetséges, ifjú nővel. Ugron Zsolna volt ugyanis a Danubius Hölgyklub vendége november 11-én, otthonomban, a Radisson Blu Béke Hotelben. A téma természetesen az Úriasszonyok trilógia kapcsán a női sors volt. "Ő maga is lehetne egy regény hősnője" írta Ugron Zsolnáról Farkasházi Réka, az est háziasszonya a hivatalos Facebook-oldalán, és az est után már meg is osztotta élményeit a rajongóival: "Nagyon jót beszélgettünk! Kicsit izgultam ugyan, mert Zsolna nagy kedvencem és szerettem volna mindent megmutatni belőle. Ha ez nem is feltétlenül sikerült, de úgy érzem a közönség nagyon jól szórakozott. Tele volt a Zsolnay terem és most a szívem is. Jó tudni, hogy sokan vannak, akik a felszín alatti dolgokra is kíváncsiak."