Kevesen tudják, hogy amikor Móra Ferenc Budapesten tartózkodott, a fénykorát élő Teréz körúti Britannia Szállóban lakott. Külön szobája is volt, amelyet műveinek illusztrációi díszítettek. Szoros kapcsolata a Britanniával nem a véletlen műve volt; az író több szállal kapcsolódott ehhez a páratlan helyhez, a Nyugat szerzőinek egyik bázisához, Haranghy Jenő alkotásainak élő múzeumához.

„A hajnal barátja ugyan a múzsáknak, de én már sok-sok esztendő óta nem vagyok barátja a hajnalnak. Homályosan emlékszem rá, hogy vannak szép hajnalok is, amelyeknek piros pántlika ég a hajukban, mikor kikönyökölnek az ég ablakán, de én már nagyon régen nem láttam ilyent. Az a hajnal, amelyik annál az íróasztalnál hasad rá az emberre, amelyiknél a napáldozat otthagyta, olyan, mint a rosszkor jött szerető. Az ember ásítva fogadja, és hátat fordít neki" - írja Móra Ferenc Ébredések című novellájában, amelyben az olaszországi Rapallóban töltött hajnalait eleveníti fel.  

Az egykori Britannia Szálló és környéke a Teréz körúton, amikor Móra Ferenc második otthonának tekintette.

Az első otthon: Szeged

Móra Ferenc vonzódása, majd egyre szorosabb kapcsolata az egykori Britannia Szállóval nem a véletlen műve volt, sorsa a hotellel számos ponton összeszövődött. A Britannia 1913. május 10-én nyitotta meg kapuit - Móra ugyanebben az évben lett a Szegedi Napló főszerkesztője. Nagy lépés volt ez az író életében, aki korábban sokat nélkülözött, és aki budapesti tanulmányait is a pénztelenség miatt szakította meg, így került vissza az Alföldre, amihez aztán egész életén át hű maradt (itt lett 1917-től a Városi Könyvtár és a Városi Múzeum igazgatója). Budapestre csak rövidebb-hosszabb időszakokra látogatott fel.

A második otthon: Britannia Szálló

Amikor viszont a fővárosban volt, a fénykorát élő Britannia Szállóban lakott, amelynek vezetését 1925-től a debreceni Aranybika Szállodát már felvirágoztató igen tehetséges házaspár, Németh Aladár és neje vették át. Némethék felismerték, hogy nyereségüket nem remélhetik kizárólag luxus éttermükből, ezért nagy volumenű átalakításokba kezdtek, hogy a kor igényeit maximálisan kiszolgáló szórakoztató komplexumot hozzanak létre: az alagsorban a Szondi Sörözőt és Borozót, ennek bővítéseként később a Vadász termet, továbbá eredeti faragott berendezéseivel és barátságos fülkéivel a Székely Ivót és a Nyugat Baráti Körének helyet adó Sárga termet, majd a Nótás Éttermet. A számomra azonban legkülönlegesebb helyiség a Szondi Sörözőben épült Móra-szoba. 

A Vadász terem a Britannia Szállóban (Kép forrása: Magyar Vendéglátóipari Múzeum)

Tény, ami tény, hogy Móra Ferenc igen megszerette a Britannia légkörét és természetszerűen Németh Aladárékkal is közeli kapcsolatba került. A házaspárnak különleges kisugárzása volt, szerették a művészeket vonzották magukhoz őket, aminek egyik következménye az volt, hogy a Britannia termeit egyetlen festőművész-tanár Haranghy Jenő  dekorálta és tervezte meg, akivel szintén mély barátságba kerültek. 

A Móra-szoba megnyitó estje

A Móra-szobát is ezek a kapcsolatok, és a szállóban lépten-nyomon felbukkanó kreativitás hozta létre. Minden bizonnyal úgy történhettek az események - melyeket magam csak fél szemmel követtem -, hogy Móra egyre több időt töltött a szállóban, ráadásul mindig ugyanabban a szobában, miközben Haranghy tanár úr is nap mint nap a hotelben tartózkodott munkája okán.

Móra ekkor, az 1930-as években már elismert újságíró, prózaíró és nem utolsó sorban régész volt, így jött az ötlet, hogy szobájába 16 Móra-mű illusztrációját égessék a faburkolatba, amelyeket bizonyságképpen aláírásával látott el (ne feledjük, hogy a Nyugat Baráti Körének első gyűlése is ekkoriban, egész pontosan 1931 januárjában zajlott). Haranghy Jenő ezen kívül Móra Ferenc portréját ábrázoló üvegfestményt álmodott meg a helyiségbe.

A Móra-szoba megnyitó ünnepségének meghívója, amelyen a 16 Móra-mű illusztráció is olvasható (forrás: Magyar Vendéglátóipari Múzeum)

A Móra-szobát 1932. december 12-én hétfő délelőtt avatták fel ünnepélyesen Móra Ferenc és családja (így a szakácskönyveivel ismertté váló felesége, Walleshausen Ilona) jelenlétében. A szobában körös körül a Gyevi törvény, a Királyok kenyere, az Amikor én lelkes gazda voltam, a Szánkóút, az Ének a Búzamezőkről, a Mindennapi kenyerünk, a Didergő király, a Szeptemberi emlék, a Pajkosok, a Dorozsmai varjú, a Tápéi diplomaták, A város lúdja, a Triász és társai, a Szél ángyá jót akar, a Mammut utazása és a Történelmi tanulmány című Móra-művek egy-egy jelenete vált láthatóvá. 

Ha szeretné elolvasni az illusztrált Móra-műveket KATTINTSON ERRE A LINKRE. 

Egy hely, ahol szárba szökkent a művészet

Érdemes még egy bekezdés erejére pár szót ejteni a Szondy Söröző létrejöttéről és funkciójáról. Mint feljebb már írtam, a Németh házaspár 1925-ben vette át a szálloda üzemeltetését, majd 1929-ben beütött a gazdasági világválság, aminek következtében a luxus iránt igény nemhogy növekedett, inkább csökkent a társadalomban.

Erre reagálva hozták létre a Szondy Sörözőt és Borozót, amely a polgári színvonalat hivatott képviselni. A söröző-borozó bejárata a Szondi utca felől volt,  és egy csapásra közkedvelt hellyé vált mind a magyarok, mind a külföldiek körében, annak ellenére, hogy csupa, szállodai szempontból alárendelt, alagsori helyiség összevonásából hozták létre.

Belsejét a jellegzetes színű klinkertéglával burkolták, hagyományos magyar borozó hangulatot pedig Haranghy színes munkái varázsoltak a helynek azok töltötték meg művészi fantáziával. 

Az irodalomtörténészek szerint Móra egyik legfontosabb alkotása, az Ének a búzamezőkről (1927), amelyben a háború embertelenítő hatásáról, a magyar falu szomorúságairól és boldogságáról ír. „Móra azt írta meg ebben a lefojtott lírájú regényben, hogyan nyúlt bele a háború a hátország életébe, s hogyan öldökölt tovább, békétlenségbe, tébolyba, halálba kergetve azokat, akiket kizökkentett életük természetes menetéből” – idézik regényt jellemző Péter Lászlót az Újakropolisz Móra-portréjában. 

Móra géniusza él minden sorában

„Ahogy kilépek a teraszra, még álom van a világ szemén. A tenger csak egy sirályröppenésre van tőlem, hallom a lélegzetvételét, de látni csak ott látom, ahol csillagok fürdenek benne. A Siriusra a vízben is ráismerek, s most jövök rá, hogy aranyszemű testvérei közt mért ő a legragyogóbb. Azért, mert ő marad legtovább a vízben. A többiek már rég fölvették ködingüket, és behúzódtak kristálygrottáikba, amikor ő még mindig kisüt a habokból.

Egyszer aztán a Sirius is elmerül. Génua felé hirtelen vörös csík lángol át a horizonton, de ez még nem a hajnal. A hajnal még valahol a dalmát partokon csókolgatja a szűz havasokat, amikor itt már elpirul a tenger. Szégyenli, hogy együtt aludt az éjszakával, amely fekete uszályát maga után húzva, most szökik ki az ég nyugati kapuján. A világ kezdete óta így megy ez, de a tenger mindig megőrzi szemérmét, és azért marad örökre fiatalnak" - folytatja Móra az Ébredésekben. És én hiszek neki.