Az ősz tündöklő színeivel, finom, fátyolos fényeivel, a kirándulásokra alkalmas hőmérséklettel minden évben arra csábít, hogy barangoljak egy-egy napot a főváros környékén, a szokásosnál nyugodtabb, csendesebb környezetben. Önöknek is ajánlok pár helyet Budapesttől elérhető távolságban, ahol tényleg kikapcsolódhatnak.
Solymár
Lenyűgöző község Budapest közelében, a Pilisvörösvári járásban. A 13. században már név szerint említett települést egy 1266-os iratban a Nyulak szigetén, vagyis a mai Margitszigeten élő apácáknak adományozták.
Solymárnak egykor vára is volt, amelyet a Lackfi főnemesi család építtette azután, hogy 1355-ben megvásárolta a területet. A középkor során többször gazdát cserélt. A törökök először a mohácsi csata után pusztították a várat, majd 1541-ben, Buda elfoglalása után lerombolták. A maradványai nagy részét a XVIII. századi építkezésekhez elhordták, és csak a 20. században többször is folytatott régészeti munkák tárták fel az épület alapjait. A jelenleg látható rekonstrukció döntően a 2005-2006 során zajló munka eredménye.
Ha Solymárra mennek, érdemes túrázással kezdeni, és a Mária-úton a Paprikás-patak völgyébe sétálni, megnézni a vízeséseket, és onnan elgyalogolni a várig.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Göd
Hogy én mennyit sétáltam már itt, a Duna partján! Az egyik kedvencem ez a kisváros, ami egy középkorban, a tatárjárás után alapított falu helyén alakult ki. Évszázadokon át nemesi birtok volt, és bár a török hódoltság idején nem dúlták fel, 1684-ben a visszavonuló oszmán csapatok porig rombolták templomvárával együtt. A terület a Grassalkovich családhoz került. Először Kisgöd és Göd, majd Alsógöd és Felsőgöd egyesült, így jött létre a mai település.
Rendszerint a Nyugatiból, vonattal szoktam ideutazni, Alsógödön szoktam leszállni. Elzarándoklok az 1907-ben épült, később templommá kibővített, majd az 1993-as gyújtogatás után átépített katolikus templomhoz. Utána lesétálok a Duna partjára (nem nehéz megtalálni, párhuzamos a főúttal, így a főútra merőleges kis utcák valamelyikén gyalogolok le), ahol a kiadós séta, a kavicsokkal kacsázás, újságolvasás, a tájban való gyönyörködés után, ha maradt még időm, eszem és iszom valamit az egykori Kincsem, a mai Széchenyi csárdában, jó időben a teraszon.
Luppa-sziget
Szándékosan írom két p-vel, mivel a névadója, Luppa Péter így írta a nevét. Apró sziget Budakalász magasságában, Budapest határában. Nem egyszerű megközelíteni, és csak komppal lehet átjutni, de megéri az élmény és a látvány. Autóval a 11-es főúton Szentendre irányában a Megyeri híd leágazása után jobbra a METRO áruháznál menjenek a partig; ha HÉV-vel érkeznek, akkor a Budakalász Lenfonógyár megállóig menjenek, ott szálljanak le, és gyalog menjenek az Omszki tó mellett, a 11-es úton keresztül a partig. A parton egy büfé közeléből indul a komp, de indulás előtt ellenőrizzék, mert ősszel csak meghatározott időben közlekedik.
Ha elveszve akarják érezni magukat, távol a nyüzsgéstől, a forgalomtól, a zajtól, teljesen stresszmentes környezetben, akkor akkor a Luppa-sziget erre tökéletes lehet. Vigyenek magukkal enni- és innivalót, valamint pokrócot, mert itt nem válogathatnak a büfék között, nyáron sem, nemhogy a szezon után, ősszel. És tervezzék meg a visszautat is, érdeklődjenek, mikor viszi Önöket vissza a komp a túlpartra.
Dunabogdány
Szentendre és Leányfalu után következik az autóval és busszal is elérhető Dunabogdány. A település homokos, Duna-parti strandja nyáron nagyon népszerű, mivel egészen más élményt nyújt, mint a balatoni vagy mondjuk a tiszai fürdőzés. Pár éve már írtam róla egy blogbejegyzésben, amikor ahhoz adtam tippet Önöknek, hogy milyen programot szervezzenek maguknak, hová menjenek, ha csak egy szabadnapjuk van, de kiszabadulnának a 4 fal közül.
Dunabogdány azonban akkor is emlékezetes lehet, ha ősszel jönnek ide kirándulni. Az egyik látnivaló a helytörténeti gyűjtemény, amit az 1960-as években egy tanítónő, Antos Károlyné, Schüminchen Edit alapított és kezdett összerakni darabonként. A gyűjtemény bútoranyaga a XIX. század végi paraszti házak berendezéséről ad képet. Az állandó kiállítás gazdag viselet-, falvédő- és képgyűjteménnyel rendelkezik - ez a község német nemzetiségi jellegét mutatja be.
Izgalmas a Szent János téren álló Nepomuki Szent János szobor története, a legenda szerint ugyanis középkori eredetű – állítólag a cseh király a budai várnak ajándékozta, a visegrádi várba akarták szállítani 1526-ban, amikor a törökök elől menekíteni kezdték az értékeket, ám a szekér Bogdányban tönkrement, a falu lakói elásták a szobrot, majd a törökök visszavonulása után 1527-ben kiásták és felállították. Valójában a szobor a XVIII. században készült, csak a talapzatán szerepel az 1527-es évszám. Feltétlenül nézzék meg a katolikus nagytemplomot és a Szent Donát-kápolnát is.
