Tavaly nyáron egy reggel bekukucskáltam a repkénnyel borított udvarra, hogy készítsek pár fotót.

Az Építészpince különleges hangulatú hely Budapesten. Meghitt kis oázis a nagyvárosban. Ódon kapu őrzi a VIII. kerületben, a Palotanegyedben, az Ötpacsirta utcában.

Egy időben többször jártam itt, akár csak azért, hogy egy csésze kávé ürügyén üldögélhessek a kellemes kis udvaron, és a szememet az épületen, a szobrokon és a növényzeten pihentethessem.

Az Építészpince név ma már csak történelem, pár éve ugyanis megszűnt ezen a néven vendéglátóhelyként működni, más üzemelteti. Spanyol étterem található a helyén, Arquitecto Pitpit néven.

Hogyan kezdődött az Építészpince története?

A Palotanegyedet azért hívják így a Józsefvárosban, mert a XIX. században szívesen építkeztek itt arisztokraták, nemesek és gazdag polgárok. A pesti városfalon kívül eső közeli területen nagyrészt kertek voltak. Pest terjeszkedésével viszont megnőtt kellettek a házhelyek, telkek, így lassan beépült, először villákkal, majd impozáns palotákkal. Közülük többet is Ybl Miklós tervezett. És azt se felejtsük el, hogy ezen a környéken épült fel a Magyar Nemzeti Múzeum is.

A mai Építészpincének, pontosabban a Magyar Építőművészek Szövetsége székházának helyén egy kisebb telek állt, ide építtetett magának házat gróf Almássy Kálmán császári és királyi kamarás. A palotát 1877-ben tervezte meg Gottgeb Antal, aki olyan neves szakemberekkel dolgozott együtt, mint Hold József és Ybl Miklós és Hild József.

Az építész számára igazi kihívás volt a ház megtervezése, mivel a telek nem volt túl nagy, a környező épületek fölé magasodtak. Gottgeb Antal úgy oldotta meg a feladatot, hogy U-alakban helyezte el az épületet; a lakórészt a magasföldszintre tervezte, a kiszolgálóhelyiségeket a belső udvar köré csoportosította, ezért egyrészt szellősebb és mutatós lett az udvar, másrészt az épület tömege nagyobbnak tűnik.

A lakótér egy előszobából, öt utcai szobából, egy felülvilágítós ebédlőből, egy öltözőszobából és egy fürdőszobából állt.

A történelem vihara nem kímélte a házat

Az épületet az Almássy-család 1883-ban eladta az Andrássy családnak. A ház eredeti berendezése elveszett, szétszóródott a palota megépítése óta eltelt majdnem 150 év alatt.

1948-ban államosították a házat, és előbb Építéstudományi Központként működött, 1954 őszétől pedig az újjáalakult Magyar Építőművészek Szövetsége kapta meg székházként. A szövetséget még Lechner Ödön alapított a munkatársaival 1902-ben.

Az Ötpacsirta utca 1956-ban; a fotón láthatják a saroképületet és a jellegzetes kaput, ott, ahol a járókelő halad el. Forrás: Fortepan/Nagy Gyula

Az épület pincéjében aztán az 1960-as években közösségi teret alakítottak ki, és nem csak az építészek jártak ide ebédelni, időnként a Rádió munkatársai is. Sokáig működött itt Építészpince néven étterem-kávézó, sokan szerették meg a repkénnyel befuttatott romantikus teraszát.

Ha tehetik, sétáljanak arra, kukucskáljanak be az udvarra. Tavasztól őszig gyönyörű! Különösen a baldachinos terasz lenyűgöző.