Az egyik legnépszerűbb ajándék karácsonykor még mindig a baba. A reneszánszát éli a babakészítés, sokan szeretik a kézzel varrott, természetes anyagokból összeállított figurákat a tömeggyártással létrehozott tucatárukkal szemben.
Mióta léteznek babák? Valószínűleg már az ősidőktől kezdve. Bár a különféle agyagból, fából, csontból készült figurák eleinte kultikus célokat szolgálhattak, és csak fokozatosan váltak gyermekek játékszereivé. Abból készültek, amit az ember a környezetében talált, és fel tudott használni.
Mai ismereteink szerint a legkorábbi játékbabák több ezer évvel ezelőtt készültek. Az ókori egyiptomi birodalom területéről is kerültek elő gyerekeket, állatokat, katonákat ábrázoló babák, valamint felnőtt használati tárgyak kicsinyített változatai. Sőt, olyan babákat is készítettek Egyiptomban, amelyeknek mozgatható végtagjaik voltak.
Az ókori görög kultúrák területéről is ránk maradtak fából, agyagból, viaszból és csontból készített figurák. A Római Birodalomban sem volt ez másként, ott is játszottak babával a gyerekek. Fennmaradt egy rongybaba is, amelyet az ókori Rómában varrtak. De készítettek fából és csontból is különféle figurákat.
A babák a középkorban váltak egyre szebbé és díszesebbé. A középkorban már játékkészítő műhelyek is működtek.
Porcelánbabákat pedig már a XVI-XVII. századtól készítettek. Ezek azért másmilyenek voltak, mint a „pórnép” egyszerű fa- vagy rongybabái. A mívesen megformált arcokat eleinte felnőtt nőkről mintázták, és csak később jelentek meg a gyermeki vonások. A XVII. századtól jöttek divatba babaházak is, amelyek gyakran csupán díszítő funkcióval bírtak. Ezzel párhuzamosan a kisgyermekeknek otthon varrtak maradék textíliákból babát, amelyeket azután kitömtek. Ezeknek olyan szerepük volt, mint ma a plüssfiguráknak: a kicsik magukhoz ölelhették, babusgathatták, vele alhattak el. A XVII. századtól a babák nagyobb része már biztosan gyerekjátéknak készült.
Fotók: Fortepan.hu
Egy mai kézműves textilbaba, Emily
Egy budapesti érdekesség, a Babaklinika
Izgalmas boltot találnak a Múzeum körúton: babajavító üzletet. Össze sem téveszthetik más boltokkal, hiszen a kirakatát babákkal rakták tele.
A műhely évtizedek óta működő családi vállalkozás. Itt visszaillesztik a játékok karját, lábát, visszafűzik a kiszakadt hajtincseket és megjavítják a már nem pislogó babaszemeket.
Érdekes, hogy a valódi játékszerekkel párhuzamosan régóta léteznek díszbabák, amelyek csak dísztárgyakként tartanak. És régóta léteznek gyűjtők is, akik szenvedélyesen kutatnak fel egy-egy különleges babát.
Emlékszem, gyermekkoromban mennyire csalódott voltam, amikor a nagymamám egyik ismerősénél voltunk vendégségben. Az egyik szobában a kanapé tele volt babákkal, és mi, gyerekek még csak hozzájuk sem érhettünk. Az idős hölgy ezt megtiltotta. Nem értettük, hogy akkor miért tartja ezeket a szépen felöltöztetett figurákat, ha nem lehet játszani velük...
Az egyik magyar babakészítő, Pilli Molli ars poeticáját vallom magaménak. Ő azt mondja: „a baba szerepe a gyerekek életében részben az, hogy olyan kis társuk legyen, akivel mindig játszhatnak. Akiről ők is gondoskodhatnak, úgy, mint róluk az anyukájuk és az apukájuk.
Egy textilbaba vagy figura megteremti azt a varázslatos világot, melyre mindenkinek szüksége van, hogy kiegyensúlyozott boldog felnőtt lehessen. A puha pamut textilből készült babák átveszik testünk melegét és jó őket kézben tartani, melengetni. Jó megölelni, mint anyának gyermekét.” Pilli Molli úgy gondolja, hogy a gyerekeknek muszáj magukhoz ölelniük a babákat, és hogy ez kellemes érzés legyen a számukra, csak textíliák, fonalak felhasználásával készít babákat.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Tudták, hogy Tihanyban létezik Babamúzeum?
A külföldön is elismert gyűjteményben a XIX. század közepétől egészen az 1920-as évekig készült babák láthatók. A figurák kiválóan reprezentálják az egyes korok ízlését, és azt is, hogy milyen játékszereik voltak az arisztokrata vagy nagypolgári családok gyermekeinek.
