Imádom Rejtő Jenőt, azóta, amióta csak az első regényt elolvastam tőle. Imádom a stílusát, különös humorát, szójátékait, nyelvi leleményeit. Halála annak idején pótolhatatlan veszteség volt.
Korábban már válogattam Önöknek feledhetetlen Rejtő-idézeteket, és néhány éve interjút készítettem az általam ismert legjobb Rejtő-illusztrátor, Korcsmáros Pál unokájával, Korcsmáros Gáborral.
Hol lakott gyermekkorában?
A későbbi író a Szövetség utca 22. szám alatt, egy zsidó család harmadik gyermekeként, Reich Jenő néven született. A család nemsokára az Izabella tér 5. szám (korábban: Szövetség utca 40, később Hevesi Sándor tér 5., 2001 óta Rejtő Jenő utca 6. szám) alá költözött, itt töltötte gyermekkorát, 1928-ban költöztek el.
Nem véletlen, hogy éppen itt, ezen a helyszínen helyezte el az egyik gerillaszobrát Kolodko Mihály, aki humoros és egyedi miniszobraival gazdagítja évek óta Budapest köztereit. Az alkotást „A tizennégy karátos autó” ihlette, Rejtő egyik legolvasottabb könyve. (Ne feledjük: a belőle készült Cs. Horváth Tibor-Korcsmáros Pál képregény is népszerű volt.)
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Kettős személyisége volt, és gyakoriak voltak nála a hangulatingadozások
„Szerintem két Rejtő volt. Az egyik: kellemes, barátságos, szeretetre méltó, nagyszerű csevegő, a szórakoztatás mestere. A másik: a nagyhangú, izgága, hirtelen haragú, ellentmondást nem tűrő, nem egyszer igen goromba, sőt erőszakos fickó. Szinte érthetetlennek tűnt, hogy az első számú kedves Rejtő pillanatok alatt – például egy ellenvetés miatt – átváltott a másodikra: a nehezen elviselhető P. Howardra”
– mondta róla kortársa és barátja, Ritter Aladár.
Az egyik titkárnője szerint alapjában véve visszahúzódó típus volt
Kovács Magda szerint az író zárkózott volt, csak azzal állt le beszélgetni, akit szeretett. Kevés barátja volt, ám értük bármit megtett volna.
Rejtő Jenő nyomorgása
Az 1920-as évek utolsó éveiben Nyugat-Európában csavargott és nyomorgott, erről többet is megtudhatunk a „Megyek Párizsba, ahol még egyszer sem haldokoltam” című, 2011-ben kiadott önéletrajzi ihletésű regényéből. Rejtő Bécsben, Hamburgban és Zürichben is járt, majd Franciaországba utazott. Végig alkalmi munkákból élt.
Kalandozásainak előzménye az volt, hogy 1927. július 25-én riporteri állásra pályázott, de nem kapta meg. Szeptemberben Berlinbe ment, ahol sem színészként, sem újságíróként nem sikerült munkát szereznie. Hol itt, hol ott húzta meg magát, állítása szerint előfordult, hogy napokig hajléktalanként tengődött éhesen, a téli hidegben dideregve. 1928 áprilisában Baselbe, majd Bernbe aztán Zürichbe ment. Mivel engedély nélkül házalt, két hétre börtönbe zárták.
Szabadulása után Bécsbe ment, 1929 októberében Hamburgba. 1929 végén és a következő év elején Bécsben és Grinzingben bukkant fel, azután 1929 márciusától egy Párizs melletti cementgyárban robotolt – ez volt az egyik legnyomorúságosabb hely és munka, amit elvégzett.
Hol itthon bukkant fel, hol külföldön
Rejtő Jenő 1929-30-ban járt Lyonban, Avignonban, Marseille-ben, Korzika szigetén, Milánóban, azután Klagenfurtba toloncolták, végül Budapestre utazott. 1930-ban itthon lapot alapított, majd annak gyors bukása után megint külföldre ment, és miután Karinthy 1931 elején egy nyílt levélben hívta haza, ismét hazajött. 1932 nyarán is kóborolt külföldön, de ősszel már megint Budapesten volt. Ezután indult be írói karrierje: kabaréjeleneteket írt, fordított, majd egymás után jelentek meg a ponyvaregényei. Egyedi stílusával, utánozhatatlan figuráival és szarkasztikus humorával új műfajt teremtett.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Nem, nem fizetett kézirattal a kávéházban
Thuróczy Gergely, a Petőfi Irodalmi Múzeum kutatója már többször is átnézte a Rejtő-hagyatékot, és ezek alapján úgy véli: már csak azért is alaptalan, mert Rejtő Jenő nem készre írta a műveit, hanem később gyakran átfogalmazta azokat. Erről az Urbanlegends szerzője írt részletesebben jó néhány évvel ezelőtt.
Elképesztő tempóban dolgozott, és kézírás helyett gépírónak diktált
Hámori Tibor Piszkos Fred és a többiek című könyvében leírja, hogy Kovács Magda, a szerző egyik gépírónője részletesen elmondta, mi volt Rejtő Jenő munkamódszere. Folyamatosan diktált neki, hosszabb szövegrészeket, és csak utólag, gépelés után javított „Nem jegyzetelt előre, a szerkezet és a hős benne élt. Miután elkészültem, átvette tőlem az anyagot és elkezdte stilizálni a szöveget. Másnap visszakaptam a kéziratot, majdnem mindegyik oldal össze volt firkálva, de úgy, hogy néhány flekken csak két-három olvasható sor maradt.”
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Hiába keresett jól, elkártyázta a pénzt
Pontosan úgy élt, mint némelyik hőse: csavargott, kalandokba keveredett, szenvedélyesen vitázott, verekedett, ha pénzhez jutott, hamar elszórta, és rövid élete során két végén égette a gyertyát. A kártyajáték gyakran előforduló motívum a könyveiben: „A tizennégy karátos autó” főszereplője, Gorcsev Iván is kártyán nyerte el a Nobel-díjat. A regényeiben a hamiskártya, a csalás is vissza-visszatérő elem.
Az Igazi Trebitsch tényleg igazi volt
Emlékeznek még a Piszkos Fred, a kapitány című regényből arra a szürreális párbeszédre, amit a fiatal herceg folytat egy félvilági figurával? „– Ön elhiszi... hogy én főherceg vagyok? – Miért ne? Ha ön elhiszi, hogy én Trebitsch vagyok! – De én az igazi St. Antonio főherceg vagyok! – Akkor hát tudja meg, hogy én is az igazi Trebitsch vagyok.
Nos, a nevet Rejtő Jenő egy valódi, magyar származású kalandortól kölcsönözte: Trebitsch Ignác a két világháború között szélhámoskodta végig a fél világot. Volt kém, álmessiás, feltűnt New Yorkban, Rotterdamban és az ázsiai kontinensen, ámokfutásairól pedig a korabeli magyar sajtó is beszámolt. Trebitsch Ignácról az 1980-as években írt könyvet Bernard Wasserstein. Az igazi Trebitschről az Index írt részletesebben néhány évvel ezelőtt.
Rejtő Jenő halálnak időpontja is legenda
Elterjedt az a történet, amely szerint 1943. január elsején a nagybeteg, munkaszolgálatos író azt mondta, hogy „Ez az év is jól kezdődik”, majd meghalt. Ezt a legendát azonban a dokumentumok nem támasztják alá.
Halálának pontos körülményei és időpontja sem ismert, csak annyit tudhatunk róla, hogy az író az 1943. január 12-i doni áttörés előtt "eltűnt".
Amikor a családja érdeklődött a holléte felől, a következő szöveggel kaptak táviratot 1943 májusában: "A m.kir. I. közérdekű munkaszolgálatos zlj. Pótkeret pságtól a mai napon 9655/ptk. 1943 sz. alatt azt az értesítést kaptam, hogy Reich Jenő a 101/19 táb. Munkásszázad veszteségkimutatása szerint a hónap elején meghalt."
Első felesége is a vészkorszak áldozata lett
Boros Rózsa mindössze másfél éven át volt a felesége - Rejtőnek csak két, rövid ideig tartó házassága volt. Boros Rózsát is elhurcolták zsidó származása miatt, és 1945-ben a Bergen-belseni táborban halt meg.
Botlatókövet kapott Budapesten
Az író utolsó budapesti lakhelye, a második kerületi Bimbó út 3. előtt helyezték el az bronz kockát, Rejtő Jenő ugyanis innen volt kénytelen 1942-ben munkaszolgálatra menni. Az emlékművet 2019. szeptember 13-án avatták fel, eseményen Balázsovits Lajos is színművész is részt vett.
Budapesten az első botlatókövet 2007-ben tette le Gunter Demnig. A járdába illesztett, több mint 70 ezer bronztábla Európa-szerte a nácik által deportált, megsemmisítő táborokban vagy munkaszolgálat során meggyilkolt embereknek állít emléket.
Egyik hőséről utcát neveztek el Gyálon
2001 óta utca viseli a nevét Budapesten, Gyálon pedig egyik figurájáról, Gorcsev Ivánról neveztek el utcát.
Képregényt terveztek Rejtő életéről
Néhány éve Hegedűs Márton keresett támogatókat az író életéről szóló képregényhez, néhány mintaoldallal el is készült. Ám a mű sajnos nem jelent meg. Pedig egy ilyen mű igazán stílusosan dolgozta volna fel Rejtő Jenő ponyvaregénybe és képregénybe illő életét.
Illusztrációk: a Korcsmáros Pál grafikák egyikét 2016-ban fotóztam az illusztrátor születésének 100. évfordulóján tartott esten. A másik Képes Kiadótól honlapjáról származik. Mindkét Korcsmáros-képregény részlet forrása a Képes Kiadó.
