Áll egy különös erejű ház a Bajza utcában, ami mellett sosem tudok elmenni anélkül, hogy meg ne állnék, és vissza nem idézném az 1880-es éveket, amikor ebben a velencei stílusú, téglaköves palotában gyűltek össze nap-nap után a kor leghíresebb, legszebb és legtehetségesebb emberei, legyenek azok művészek, államférfiak, avagy gondolkodók. (Nyitókép: Feszty Árpád műtermes házának Bajza utcai homlokzata. Akvarellel színezett ceruzarajz. Petőfi Irodalmi Múzeum, Képzőművészeti gyűjtemény 61.1038. Forrás: Gábor Eszter: Az epreskerti művésztelep, In: Művészettörténeti értesítő, 1990.)

Az egykori Bajza utcai villa homlokzata, ahol Jókai Mór, Feszty Árpád és Jókai Róza lakott. Fotó: Mr. Foster

Az író, és a festő és a szerelmes asszony

A ház majd tíz éven keresztül töltötte be kultúra- és társadalom építő szerepét három karizmatikus lakójának köszönhetően: Jókai Mór a felső szinten rendezkedett be, míg a földszinten a Feszty-körképet (eredeti címe: A magyarok bejövetele) jegyző Feszty Árpád festőművész és felesége, Jókai fogadott lánya, aki egyébiránt Jókai első feleségének unokája volt, a szintén festőnek készülő Jókai Róza lakott.

Jókai Róza (Feszty Árpádné) (Pest, 1861. február 19. - Budapest, 1936. január 28.) magyar festő, író. Laborfalvi Róza unokája, ásvai Jókai Mór fogadott lánya, martosi Feszty Árpád felesége és martosi Feszty Masa édesanyja. Forrás: Wikipédia

Jókai Róza, a független nő

Rendkívül független, az elő-nyugatos generáció és értékeit és magát női emancipációt testesítette meg Róza, akit állítólag az egyik legjobban öltözött nőnek is tartottak a korabeli fővárosban. Laborfalvi Róza unokája, aki nagy valószínűséggel Andrássy Gyula gróf gyermeke volt, a művészetben próbált meg kiteljesedni. Olyan nagy alakoktól tanult festeni, mint például Lotz Károly vagy Székely Bertalan, és megfordult a müncheni festőakadémián is. 

Ám művészi pályafutása idejekorán félbeszakadt a vasakaratú nagymama halálával, amely annyira mély nyomokat Jókaiban, hogy Róza kötelességének érezte, hogy feledtesse vele az asszony emlékét. Jókaihoz fűződő mély szeretetteljes kapcsolatát semmi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy zokszó nélkül adta fel álmát és törekedett arra, hogy felvidítsa a gyászoló írót. Szavai ugyan azt mutatták, hogy számára Jókai az első, azonban tetteiből nyilvánvaló, hogy művészi ambícióját nehezen tette félre. Még a gyászév letelte előtt jött fel egy az író köré épített művészeti szalon létrehozásának terve. A Sándor utcai bérlakásban a sietősen kialakuló társas élet a rokonok heves tiltakozása ellenére bontakozott ki, és képes volt az író fájdalmának csillapítására, mint ahogyan azt Mikszáth is írta: 

Leány és apa versenyeztek, hogy egymásnak örömet okozzanak. Róza Jókainak hítt társaságot, írókat, akiket ő szemelt ki, Jókai pedig Rózának hítt festő-»kollegákat«, hogy ő se unja magát. Kedves, nyílt házat vittek. 

Feszty Árpád, a társasági ember

A kellőképpen öntudatos Róza tanulmányútjai során találkozott a megkapó úriemberrel, Feszty Árpáddal (született: Rehrenbeck Árpád Szilveszter), aki nemcsak egy tehetséges festő, hanem igazi társasági ember volt, emellett festő tanulmányai miatt megfordult Münchenben, Párizsban és Velencében is.

A nők nagyon vonzónak tartották, nem véletlen, hogy Jászai Mari is beleszeretett, akivel nyolc évig volt kapcsolatban, azonban sajnálatos módon erről nagyon keveset tudunk, mert Jászai elégette az összes szerelmes levelet, amelyet egymásnak írtak.

A se veled se nélküled kapcsolat akkor fejeződött be, amikor Fesztynek komolyabbra fordult kapcsolata Jókai Rózával. (A történethez hozzátartozik, hogy amikor ezt Jászai megtudta, kedvesen felcsábította lakására Rózát, majd hozzá méltóan még revolverrel is fenyegette Rózát, ám éppen a pillanatban betoppant Feszty és "megmentette" Rózát, és ezzel a jelenettel a szereplők sorsa is megpecsételődött.)

Feszty és Róza 1888-ban örök hűséget esküdött egymásnak Fiuméban, ahol Feszty csak két barátja Mednyánszky László és Justh Zsigmond volt jelen. Mindketten, de különösen Justh barátsága és világnézete gyakorolt markáns hatást Fesztyre és a későbbi Feszty-Jókai szalonra, amely tkp. Justh víziójának megvalósítása volt, aki egy olyan társadalomról álmodott, ahol a tehetség és nem a rang dominál, és ahol a tehetségek csoportosulása komoly hatást fejt ki a tudatlan, amatőr, de feltehetően művészetek és kultúra iránt érdeklődő társadalomra. 

Fiume Feszty Árpád esküvői csoportképe – F. Gyula, Lajos, Adolf, István, Árpád, ül- F. Béla, F. Lajosné, Jókai Mór, Jókai Róza,1888. júliusa. Fotó: Feszty Masa-Ijjas Antal archívuma

Jókai Mór, az írófejedelem

Ennek a két fiatalnak az életét ölelte körül védő szárnyaival Jókai Mór, a nemzet nagy nimbusza, aki ekkorra érte el írói karrierjének csúcspontját, megkerülhetetlen tekintélye és csodált személye lett minden magyar embernek. Az ünnepelt írófejedelem, akinek a magyar irodalomtörténet több mint 200 művet köszönhet ugyan a szavakkal ügyesen bánt, azonban felesége, Laborfalvi Róza halála miatt alig volt képes pennát ragadni.

Nehezen birkózott meg a gyásszal, amelyben jelentős támogatást nyújtott neki a már a fentiekben is említett Jókai Róza és az általa alkotott társadalmi élet. Ugyanakkor ikonikus írónk nehezen nyitott a szalon felé, ahová Róza előszeretettel invitálta a kor elitjét - politikusokat, írókat és művészeket.

Jókai és Laborfaly 1873. augusztásában. Forrás: OSZK

 Jókai Mór különösen nagyra tartotta a tehetségét és munkásságát a festőnek, Feszty Árpádnak, akit már jóval azelőtt ismert és vállalkozásaiban is szerepet kapott, mielőtt Róza férjévé vált volna. Két évvel a házasságkötésük előtt a Vasárnapi Ujság arról írt, hogy "Jókai Mór április közepére Dalmáciába utazik, onnét pedig átmegy Boszniába, hogy bejárja az okkupált tartományokat és adatokat gyűjtsön új regényéhez. Utazásában Feszty Árpád jeles festőnk és Thallóczy Lajos fogják kisérni."

Ahogy teltek az évek egyre szorosabb barátság alakult ki a festő és az író között a véget nem érő beszélgetések és az erős szellemi kapcsolódás révén. Ez Rózának cseppet sem tetszett, érzelmeinek pedig hangot is adott, úgy vélte, hogy a házasságuk után Jókai az urát sokkal jobban szerette, mint őt. 

Nem csoda! Komáromi volt. [...] Árpád politizált, koccingatott pápival és versenyt anekdotázott vele óraszámra. Mind olyan kvalitások, mik belőlem bizony hiányoznak. Még a koccingatást szívesen vállaltam, de politika nélkül...

- emlékezett vissza jegyzeteiben Róza férjére, a nagy munkabírású festőre, akinek hatalmas szervező erő rejlik képei mögött.

Feszty törekedett arra, hogy a magyar jelképeket új tartalommal ruházza fel, illetve, hogy egy-egy ismerősének arcát is művébe komponálja. Tehetsége vitathatatlan, személyisége elbűvölő, és fényét csak tovább emelte Jókai társadalmi státusza. Hármasuk inspirálóan hatott nemcsak közös életükre, de tág környezetükre is: Budapest egyik meghatározó szalonját hozták létre, ami eleinte akkori lakóhelyükön, a Sándor utcában működött, majd teljes szépségében kibontakozott a mai napig álló Bajza utcai villában.  

Feszty Árpád műterme. Forrás: Új idők 1896. II. évf. 15. sz. 

Basch Árpád alkotása. Forrás: OSZK