Úgy indultam el, mint aki kincset akar találni. Andrássy út. Micsoda mítosz e szó! Olyan nekem, mint egy felcsavart bordó szőnyeg, ami még mielőtt elérnéd, kigurul eléd, és félreérthetetlenül utat mutat. És bár százéves köveken át lépdelsz, a talpadhoz mégis a felszín frissessége tapad. A Deák tértől egészen a Hősök teréig átívelő sugárutat a létrejöttét szorgalmazó akkori miniszterelnökről, Andrássy Gyuláról nevezték el - aztán persze számtalanszor megváltoztatták, míg végül 1990-ben visszanyerte az eredeti nevét.
Az Andrássy út korábbi nevei a teljes lefutás hosszában: 1883-tól Sugárút (Radialstrasse), 1886-tól Andrássy út, 1950-től Sztálin út, 1956. októberétől Magyar Ifjúság útja, 1957-től Népköztársaság útja, majd 1990-től ismét Andrássy út. [Forrás: Wikipédia]
Berkes Antal (1874-1938): Andrássy út.
A Sugárutat Podmaniczky Frigyes báró álmodta meg, aki a csupasz telkek helyére világvárost emelt gondolatban, és tervei a jövendő Pesti Broadway képében öltöttek lassanként alakot. A báró 1873-tól 1905-ig a Fővárosi Közmunkák Tanácsának volt alelnöke, és szívügye volt a főváros felvirágoztatása. Elkészült a főváros általános rendezési terve: kiépültek a körutak, a sugárutak, és a dunai rakpartok, ráadásként három Duna-híd.
Podmaniczky - akiről szintén utat neveztek el - egyébiránt élénk társasági életet élt, így a tarokkozást sem vetette meg. Ferraris Artúr az alábbi festményén örökítette meg az érdekes társaságot (elemzésük egy külön posztot megérne): Tisza Kálmán, Nedeczky István, Sváb Károly, Jókai Mór, Gajári Ödön, (Sváb háta mögött) Hg. Odescalchy Gyula (monoklival), Csernátony Lajos, Beőthy Aldzsi, Podmaniczky Frigyes, Pulszky Károly és Mikszáth Kálmán láthatók.
Azt mondják, külön nyelvük volt tarokkozás közben. "Ha Tisza azt mondta, "ejh ha melyik vízbe fúljak?" az azt jelentette, hogy nincs lapjában szengli. Ha valaki közülük treff hívásakor hátát vakarva így szólt: "Három bolha csípi a hátamat!", az azt jelentette, hogy három treffje van még. Ha Tisza vesztett, távozáskor így szólt: "Háromszor veri ezt Ludas Matyi vissza!". A távozás ideje, mint Jókai mondotta rendesen, a ›hora canonica› volt" - olvasható egy tarokk játékot népszerűsítő oldalon a Zolnay Vilmos könyvéből (A kártya története és a kártyajátékok, 1928.) való történet.
Ferraris Artúr: A történelmi tarokkparti (1894.)
De hol vagyunk még a Pesti Broadwaytől a XIX. század derekán?
Az Operaház helyén hírhedt betyárcsárda székelt, a környéket elvadult növényzet uralta. Frigyes éjszakánként a betyárok kiűzésével foglalatoskodott, míg nappal dámákat és urakat vezetett végig az építkezésen. Mert hiába a katonazenekar a ligetben, az ezernyolcszáznyolcvanas években még sehol az Andrássy út villasorra és sehol az omnibusz. Bérkocsi viszi a tömeget mulatni a Király utca vagy a Fasor ívein át.
- Báró úr, mi az a valami, ami mássá teszi az embert a Sugárúton?
- A szabadságot akartam felépíteni. Nagy szavak ezek, de ugyan hol talál még egy ilyen tágas teret a lovasoknak, gyalogosoknak egyaránt? Itt nem ütközik bele senkibe, itt vonulhat kedvére legszebb toalettjében, megmutathatja a világnak, ki is ő valójában. Persze mindez illúzió. De, lássa be, erős és igaz. Az emberek ugyanis közös teret teremtenek vágyaikból.
Krúdy Gyula az Operaházat tartotta az Andrássy út ékkövének. Története háromszáz esztendővel ezelőtti, amikor is az operaelőadásokat még főúri házakban tartották. Ahogy terjedt az operakedv, úgy született az ötlet, majd a szántszándék, hogy kifejezetten erre a célra létesítsenek épületet. A neoreneszánsz stílusú operaházat a drezdai, párizsi, bécsi operaépületek mintájából kiindulva tervezte Ybl Miklós. Kilenc évig tartottak a munkálatok, eredménye a patkó alakú nézőtér lett kivételes akusztikájával, ahová a homlokzat négy múzsája csalogatja az előtte haladókat.
A megvalósítás 1875 októberében kezdődött. Az építkezés azonban lassan haladt, olyannyira, hogy 1881-ben átmenetileg le is állították a belső munkálatokat, és végre 1884. szeptemberében készültek el. Mint azt sejteni lehet, a költségek a tervezett 2 millió helyett 3,3 millió forintra nőttek. A szüneteltetésnek a bécsi Ringtheaterben történt tűzesete volt az oka, mert emiatt tűzbiztonsági tervmódosításokat hajtottak végre, és ennek következtében a kétezer főre tervezett befogadóképesség ezerkétszázra csökkent.
Az építmény arculata belsőépítészeti elemekkel - és az akusztikával - együtt értelmezhető igazán, de aki éppen nem jut beljebb, legalább járja körbe a házat. Elárulom, összesen 22 jelentős szobrot fognak felfedezni: a főpárkányon 16 zeneszerző szobra áll (Monteverdi, Scarlatti, Gluck, Mozart, Beethoven, Rossini, Donizetti, Glinka, Wagner, Verdi, Gounod, Bizet, Muszorgszkij, Csajkovszkij, Moniuszkó és Smetana), az árkádos kocsifelhajtójának két oldalán egy-egy fülkében Liszt Ferenc és Erkel Ferenc szobra (mindkettő Stróbl Alajos alkotása) található, míg az előreugró középrész sarkain négy múzsa szobra hirdeti a művészet örök létét.
Andrássy út, a Magyar Állami Operaház épülete. A felvétel 1890 körül készült. Fotó: FORTEPAN, Klösz György adománya.
Andrássy út, a Magyar Állami Operaház épülete a Hajós utca felől, előtérben a Drechsler Kávéház terasza. Fotó: FORTEPAN, Gaaboo adománya.
Próbára teszek egy járókelőt. Hetvenes éveiben járhat, térdig érő szoknyája alól harisnya és kopogós papucsféleség kandikál ki, kezében régi fülesszatyor, műanyag fogókával.
- Csókolom a kezét, megmondaná, milyen Múzsák vannak itt felettünk? – a biztonság kedvéért felfelé mutogatok a szobrok irányába.
- Múzsák? Azok meg mi miféle szerzetek?
- A művészet ihletői, mondják róluk. Az operaház homlokzatán állnak 1884 óta.
- Kinek volt ideje oda felnézni? Cselédként robotoltam negyven évig. Benn se voltam még a házban, de az biztos, hogy flancos egy palota. Tudja, nekem a mozi volt az ünnep.
- És, ha a múzsák bűvölnék meg egy szép napon?
- Hát csak jöjjenek - veti még oda felém, de már tipeg is tova. Nem tudtam meggyőzni a párkány szobrainak különlegességéről.Nem hagy nyugodni a beszélgetés, este utánakeresek a neveknek. Szép sorban állnak odafenn a hölgyek: a kardalköltészet, a színjátszás, a szerelmi költészet és a tragédia Múzsái. Terpszikhoré, Tália, Erato és Melpomené.
A kék hernyó helyett a sárga angyalra esküszöm
A Földalatti vasútban az a szép, hogy nem változott. 1896. május 2-án Európában az elsők között futott jármű a föld alatt az ezredéves ünnepségsorozatot nyitó napon. A tömegközlekedést az angolok vitték először a föld alá, ám míg a londoni metró gőzüzemű, addig a budapesti földalatti vasút villanymotoros meghajtású volt. Ha egyszer ráérnek, figyeljék meg utazás közben az 1800-as évek végének építési technikáját, melynek fő alapanyagai az acél és az öntöttvas. A földalattit maga az uralkodó Ferenc József is kipróbálta, hogy aztán a város népe tolonghasson rajta izgatottan.
Ma is jellemző a tolongás, ha nem fajul egy zsúfoltabb napon már-már tolakodássá. Akkor is jobban szeretem ezt a levegőtlen sárga angyalt, mint a vákumos kék hernyót, mert ő képes nyikorgásaival és vágánycsattogásaival megnyugtatni hazafelé utamon. Meditálok.
