Valóságos reneszánszát éli az üvegművészet, csakúgy, mint a századfordulón, divatossá vált az üvegtárgyak készítése. Az üvegfestés az ezredfordulón is fellendült a szecessziónak köszönhetően: nem csak dísztárgyak, hanem üvegablakok is készültek. Ezek egyik elfeledett mestere Haranghy Jenő volt.
A Teréz körúti legendás Britannia Szálló számára készített üvegablakai közül sok a csodával határos módon maradt meg Budapest ostroma alatt, és ezek ma is láthatók a szálloda utódja, a Radisson Blu Béke Hotelben.
Mivel Haranghy Jenő üvegcsodáiról órákig lehetne mesélni, és irgalmatlanul hosszú blogbejegyzést lehetne írni, ebben a poszban csupán arra törekedtem, hogy felhívjam a figyelmet a munkáira és bemutassam Önöknek a kedvenc üvegtábláimat.
Haranghy Jenő egyébként magát szerényen csak rajzolónak nevezte. Fiatal korában külföldi tanulmányutakon járt, és ezek az utazások ihlették első képeit. Sokféle műfajban kipróbálta magát, könyvillusztrátorként is dolgozott. Ő készítette a Dzsungel könyve és Az ember tragédiája két háború közt megjelent kiadásának rajzait.
Különböző intézmények, vendéglátóhelyek belső terének dekorációja is az ő nevéhez fűződik, például a debreceni Angol Királynő Szálló éttermének díszítése, illetve a Mátyás Pince üvegablakai és faliképei. Haranghy Jenő Debrecenben barátkozott össze Németh Aladárral; a remek üzleti érzékkel megáldott vendéglátós később a budapesti Britannia Szállót vezette, és ekkor kérte fel Haranghyt a belső terek megtervezésére.
„Németh Aladárék rájöttek arra, hogy nem lehet csak a hotelből megélni Budapesten, még akkor sem, ha elegáns” - mondta Haranghy Judit, a művész lánya egy 1995-ös interjúban. „Ezért egy kellemes sörözőt létesítettek. Ezt követte a Szondy Borozó, amely hatalmas bolthajtásos pince volt. A kávéház a kettő között épült a Teréz körúti oldalon, a földszinten.” Haranghy Jenő dekorálta a Nótás termet és a Vadász termet is, sőt, Móra Ferenc külön szobájának falfestményeit is ő készítette.
„Gyermekkori emlékeim ott kezdődnek, amikor édesapám az első munkáit csinálta a Britannia Szállóban” mesélte Haranghy Judit. „Volt ott egy nagy üvegtetős étterem, ide készült két festmény. Az egyik - a hírek szerint ma is megvan - Mátyás követeit ábrázolja, amint bort visznek a velencei dózsénak.
Kinn laktunk Rákosszentmihályon, és arra emlékszem, hogy édesapám mindig csak késő este tudott hazajönni, mert a főiskolai tanítás után délutánonként a Szondi söröző falképeit festette ott a helyszínen. Arany János balladáját, a Szondi két apródját. De voltak más képek is. Az üvegablakokat pedig régi családok címerei díszítették.”
Az üvegablakok készítésében Kopp Ferenc üvegfestővel működött együtt a grafikus.
A magyar art deco nagy zsenije, Haranghy Jenő 6 olyan gyönyörű üvegablakot tervezett a Britannia Szállóba, amely magyar nemesi családok címereit ábrázolja. Ezek a családok Zsigmond idejében kaptak nemesi címet. Az ablakok közül kettő hollétéről semmit nem tudunk, 4 azonban ma is látható a Britannia Szállóból lett Békében, vagyis a Teréz körúti Radisson Blu Béke Hotelben.
Ezeken a nagy üvegablakokon az eredeti címer, illetve a család nevének egy-egy jellegzetes vagy központi motívumát emelte ki Haranghy Jenő.
A megmaradt üvegablakok a Mérey-Garázda, a Kölkedy-Békássy, a Halász-Bárczay és a Hradnay-Majthény család címereit ábrázolja, a tábla felső részében egy-egy portré: Várbeli vitéz, Menyecske portré, Várbeli kapitány és Nőalak zeneeszközzel.
Ezek közül a kedvencem a Kölkedy-Békássy család címerét ábrázoló ablak. A menyecske portréja alatt balra: a Kölkedy-címer központi motívuma, balra a Békássyaké látható.
Kölkedy család címerében “a saskarom azt jelképezi, hogy, amit a kitüntetettek az alázatosság és vitézség karmával megmarkoltak, azt bizonyosan meg is tartják. A saslábat átfúró nyíl a kísértéseknek és balszerencsének a jelképe, mely őket üldözte; s ha ez alatt megtörtek, szeretetből merítettek a sárga szín által jelzett változatlansággal erőt a további küzdelemre. A sasszárny pedig annak a vágynak jelentője, mely őket felfelé, még több erény gyakorlására késztette.”
A Békássy család címerében szarvas ül. Ősi címerük a kék mezőben fekvő szarvas, nyakán koronával; illetve a csőrös sisak, nyitott sasszárny közt növő szarvas.
A Vadász teremből sajnos csak két üvegtábla maradt fenn, a többinek nyoma veszett, senki nem tudja, hol vannak.
Témájuk a Hortobágy és Mezőhegyes. A Hortobágy azért fontos hely, mert vízi élővilága egyedülálló. Ligetes sztyeppéből lett keleti sztyeppéket idéző hangulatú, mocsaras puszta. A gazdag vízi élővilágot szimbolizálja a nádas és a nádasból kiröppenő récék alakja. Ma már persze nemzetközi védelem alatt áll a terület, és a vízimadarak vadászata egész évben tilos.
Mezőhegyes pedig azért jelentős, mert a 19. század második felétől itt tenyésztettek ki négy új, egész Magyarország lóállományát átformáló lótörzset, illetve -fajtát, a nóniuszt, a mezőhegyesi félvért, a gidránt és a furiósót. A ménesbirtokon vadászatokat is tartottak - az Alföldön sok a fácán és a nyúl. A 20. század első felében az akkori gazdasági, politikai elit és a nemesség szívesen járt ide. Mezőhegyesen megfordult többek József főherceg, Horthy Miklós, gróf Bethlen István is.
Figyelemre méltóak az egykori, alagsori Szondy borozó üvegtáblái is. Az ablakok mindegyike, egy-egy italfajtát, borfélét vagy magyarországi borvidéket jelenített meg szimbolikusan. Természetesen a táblákon a neveket is feltüntette Haranghy Jenő, hogy minden italt be lehessen azonosítani.
A tervezéskor az alkotó olyan finomságokra is figyelt, mint a különböző színek használata. A pezsgős poharat tartó hölgy ruhájának árnyalata például számomra a pezsgős palackokét idézi. A nő testtartásából látni lehet, hogy bálon vehet részt, vagy talán éppen egy szilveszteri mulatságon. Az öltözék korabeli, az 1920-as végéről való. Egyetlen kép csupán, de kiválóan illusztrálja, hogy a pezsgő nem a hétköznapok, hanem az ünnepi alkalmak itala.
Vagy itt van például a kadarka üvegtáblája. Ez egy kék szőlőfajta, Kecel, Kiskőrös, Szekszárd környékén terem meg igazán. Ha jó az érés, akkor fűszeres zamatú bor készülhet belőle. A táblán a fő alak a gyöngyös pártához hasonló fejdíszt visel. A kék szőlő és a zöld levél motívum a pártán, a szőlő és a szőlőlevél színe a ruhán és a szalagokon ismétlődik.
Nagyon szeretem a Somlói táblájának rajzát is. A Somlói hazánk legkisebb borvidéke, mivel egyedül a Marcal-medencéből oázisként kimagasló tanúhegy lejtőire korlátozódik. Többféle szőlőfajtát is tartanak ezen a területen. A képen a fiatal pár mögött a Somlót környéke tárul fel. A különböző színű szőlőfürtök érzékeltetik velünk, hogy különböző fajtákról van szó. Miért pont fiatal pár? Ez Haranghy utalása arra, hogy a somlóit régen a legendák a "nászéjszakák borának" is titulálták.
A tokaji aszú üvegtáblája pedig a legendák és a kultúrtörténeti háttér miatt izgalmas. I. (Corvin) Mátyás látható ezen, fején a dicsőséget jelképező babérkoszorúval. A kolozsvári Mátyás szobor is babérkoszorút visel, egy lombard művész is így ábrázolta őt a Beatrixxel közös portén (a híres domborművön), sőt rézkarcon is feltűnik a babérkoszorú. A babér Haranghy üvegtábláján utalás is lehet az 1930-ban Horthy Miklós által alapított Corvin-koszorúra. A kitüntetést azok kaphatták meg, akik a hazai kultúra, illetve tudomány terén, valamint a magyar művelődés fellendítésében szereztek kimagasló érdemeket. A díj presztizsét akkoriban részben az adta, hogy "élő" viselőinek száma egyszerre nem lehetett több hatvannál.
Az üvegtáblán Mátyás kezében a korona, asztalán borospalack és boros kupa, lábainál vizsla, székének háttámláját pedig a család címerállata, a holló (corvus) díszíti.
Hogy Mátyás király idején lett volna aszú, annak ellentmondanak a legendák. “Aszúbor talán mindig is készült Hegyalján, de legkorábbi írásos említése a 16. századból maradt fenn. Az első, akinek az aszúkészítéséről szóló írása ismert, Szepsi Laczkó Máté (1576-1633) volt, a Lorántffy-család udvari tanítója, majd erdőbényei református prédikátor. A legenda szerint az Oremus-dűlő terméséből saját maga készítette aszúbort vitt Lorántffy Zsuzsannának ajándékba, 1631. Húsvétjára. Egy másik legenda szerint először a törökök elől bujkáló lakosság várta ki az aszúsodás idejét, és nagy meglepetéssel tapasztalták a szőlőszemek megváltozását. Ezután már szándékosan később kezdték meg a szüretet, előbb Szent Mihály napja (szept. 29.) körül, az 1700-as évektől pedig Simon-Júda napján (okt. 28.).” - írja a Bodrogtúra oldal.
És hogy minek, illetve kinek köszönhetjük, hogy az üvegablakok egy része ma is látható? A már említett Németh Aladárnak. Budapest ostroma alatt ugyanis minden az eredeti helyéről elmozdítva, becsomagolva, a pincébe hordva várta a háború végét...
