Óriási magyar rajongótáborral rendelkezett Magyarország Bud Spencer (vagyis Carlo Pedersoli) – a honlapját éppen ezért magyar nyelvre is lefordították. Amikor 2016. június 27-én a színész 86 évesen meghalt, nálunk ezrek, ha nem tízezrek gyászolták.
Az olasz nagykövetség épületének kerítését elborították a virágok, a levelek, és aki csak tehette, a közösségi oldalakon leírta, melyek voltak a kedvenc Bud Spencer-filmjei, és azt is, miért imádta ezeket a mozikat.
A legendás színész halála után a rajongók a szentendrei HÉV-vonalán, a Filatorigát megálló közelében állítottak neki emléket. A graffitikkel borított fal egy részét Bud Spencernek szentelték, fekete alapon készült el fekete-fehér portréja, és a születésének, illetve a halálának az évszáma.
Fotó: MTI/Marjai János
Azonban az emlékfalat egy éven belül többször is megrongálták. Először Lagzi Lajcsi és az Édes Élet stábja festett rá. Később valaki festékkel vörös csíkot húzott át Bud Spencer portréján.
2017 tavaszán pedig ennél is szörnyűbb dolog történt: április 27-re virradóra ugyanis teljesen eltüntették az emlékfalat, feketére mázolták az egész felületét. És egy felirat díszelgett a falon: „C'est ci n'est pas un emlékfal” vagyis: „Ez nem egy emlékfal”. Miután megjelentek az erről szóló fotós bejegyzések Facebookon, hatalmas volt a felháborodás, rengetegen megosztották a témával foglalkozó bejegyzéseket és sokan mondták el hozzászólásaikban a véleményüket.
Fotó: Facebook/Krumplishal
"Sajnálattal látom a képet. El vagyok keseredve. Hogy emberek nem tisztelnek semmit sem. Felháboritó. Hol élünk? Kinek bántotta a szemét, hogy egy remekmű van ott és hogy kinek a tiszteletére készült" - írta például a Bud Spencer rajongói klub egyik tagja. Néhányan megpróbálták megmenteni az emlékfalat, elkezdték higítóval leszedni a színész arcképéről a festéket, mellé írták: „Te mondd, hogy ez egy emlékfal, a te hangod mélyebb”. Azután egy ideig csend volt ezzel kapcsolatban, és semmilyen további információ nem jelent meg erről.
Nemrég arra sétáltam, és már az egykori Bud Spencer emlékfalnak tisztelgő feliratot sem láttam. Nyomtalanul eltüntette egy graffiti. Ezt a fotót készítettem a helyszínen:
Az egyik ismerősöm, aki street arttal foglalkozik, azt mondja, szerinte ez nem tragédia, egyszerűen ez a műfaj sajátossága: „egyes felületek folyamatosan változnak, alakulnak, úgy, ahogyan egy utcakép is. Feliratok bukkannak fel majd tűnnek el. Semmi sem örök, semmi sem állandó. Sok alkotás a pillanatnak készül.”
