Nyáron írtam meg Önöknek Instagramon egy korábbi felfedezésemet: a lovagszobrot az újpesti városháza épületén.
Nem olyan könnyű kiszúrni, aki ugyanis nem figyel az épületekre vagy folyton lehorgasztott fejjel jár, esetleg elment mellette százszor, de nem vette szemügyre a túloldalról is az épületet, az elszalasztja. Pedig érdemes megnézni és egy kicsit elgondolkodni azon, miért került oda és mit jelképez.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Budapest számos külvárosi kerülete egykor egészen másképp nézett ki, más funkciókkal bírt és másképp is élt a köztudatban, mint ahogyan ma ismerjük őket.
Újpesttel sem volt ez másként, régen önálló település volt, és a mai város magját a XIX. században alapították.
Anonymus gesztájában is szerepelt már a megyeri rév, mint az egyik leghíresebb dunai átkelőhely (ne feledjük, abban az időben nem voltak meg a dunai hidak). Az egykori oklevelek és régészeti leletek is bizonyítják, hogy a középkorban több, halászattal és földműveléssel foglalkozó népcsoport élt itt, majd a török hódoltság alatt a terület elnéptelenedett.
Fekete György kapta meg birtokként a káposztásmegyeri pusztát és a hozzá tartozó falvakat, a XIX. század elején a Csekonics bárók uradalmához tartozott, azután 1808-ban a fóti uradalmat megvásárolták a Károlyi grófok, Káposztásmegyerrel együtt. A káposztásmegyeri puszta területén jött létre Újpest elődje.
1830-ban Károlyi István a megyeri pusztából azt a területet, amelyet a mai Attila, Fóti, Váci és Táncsics utcák határolnak, szőlőtelepítésre jelölte ki, majd 1831. április 15-én egy szerződéssel 32 évre bérbe adta vállalkozóknak. Emellett 1831-ben Mildenberger Márton budafoki kocsmáros engedélyt kapott arra, hogy az uradalom területén sörfőzdét és kocsmát létesítsen. A szőlőművesek jobbára pesti polgárok voltak, akik egy idő után kápolnát építtettek az Istvánhegynek nevezett részen.
Közben a Mildenberger-sörház környékén megjelentek kereskedők, gyárosok, küönféle mesterségek művelői. Majd 1840-ben a földbirtokos lazított egy kicsit a szabályozáson, azzal, hogy megkötés nélkül engedte ipari tevékenység folytatását, cserébe viszont nem leheett céhet alapítani és kiváltságis levelet szerezni. A telep lassan fejlődésnek indult. Egyre többen költötek ide, utcákat nyitottak, házakat építettek, és a kiegyezés után már 7000 ember lakott Újpesten. 1890-re pedig 23 ezerre nőtt az itt lakók száma.
Szükségessé vált egy, a településhez méltó méretű városháza megépítése. Böhm Henrik és Hegedűs Ármin pályázata nyert, így született meg a ma is látható eklektikus palota.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Az épület főhomlokzata felett Roland lovag szobra látható. Miért? Ehhez egészen a középkorig kell visszanyúlni. Roland az egységes Európa jelképe volt a Respublica Christiana, a „az európai, egységes keresztény közösség” idején. A halála után szentként tisztelt Rolandban testesült meg a középkori emberi ideál: a hűbérurát szeretettel szolgáló harcos lovag. A 19. század közepéig sok német városházán ott állt szobra, Brémában pedig az 1404-ben emelt Roland-oszlop emlékeztet rá.A Roland egyébként germán eredetű név, jelentése „vakmerőségével dicsőséget szerzett harcos”, „vakmerő hős”. (Ennek a mediterrán, olasz és spanyol változata az Orlando.)
Roland (740-778) a germán frank törzsből származó gróf, Nagy Károly császár rokona és lovagja volt, a 12 pair egyike, Bretagne kormányzója. Nagy Károly császár Hispániai hadjáratában 778 augusztus 5-én, az utovéd főparancsnokaként halt hősi halált a Pireneusokban. A róla szóló legenda szerint a hazatérő seregben ő vezette az utóvédet, amely a Pireneusok hágóit biztosította. A mórok azonben egy árulás következtében felkészültek ellenük, és lesből hatalmas túlerővel támadtak az utóvédre Roncesvalles közelében. Rolandot hiába kérlelte a lovagtársa, Olivier, hogy fújja meg csodakürtjét, az Oliphant, és hívja vele vissza a császárt a főerőkkel, Roland egymaga akarta learatni a győzelem dicsőségét. Ám hasztalan volt hősiessége, a császártól kapott íj s a bűvös kard, Durandal meg a többi lovag hősiessége, a húszszoros túlerő felmorzsolta az utóvédet. Halála közeledtével Roland mégis megfújta kürtjét, ám a visszaérkező császár már senkit sem talált életben hívei közül.
(Roland alakját egyébként néhányan összekeverik vagy összemossák Szent Roland ciszterci apát személyével - ő 1200 körül halt meg -, illetve boldog Rolanddal, aki Párma közelében élt remeteként.
Így került hát Roland lovag szobra az újpesti városházára: hogy hűségesen, kitartóan őrizze és védje azt.
