Zseniális alkotó volt Haranghy Jenő festő, grafikus, iparművész, a magyar art deco egyik legtehetségesebb alakja. Egész Magyarországon találunk olyan műveket, amelyeket ő tervezett, a debreceni Egyetemi Református Templom üvegablakaitól a komlói filmszínház faliképeiig. Sajnos munkáinak egy része elveszett.
Haranghy Jenő első kiállítása száz évvel ezelőtt a Műcsarnokban volt; később ő készíthette el az épület főhomlokzatának timpanonjában látható gyönyörű mozaikot. Óriási életművének egy része elveszett. Mivel életéről és alkotásairól terjedelmes regényt is lehetne írni, ebben a posztban csupán vázlatos rajzot szeretnék adni egy olyan géniuszról, akiről mintha megfeledkezett volna a 21. század.
A Műcsarnok épülete 1954-ben - Forrás: Fortepan
A Műcsarnok timpanonja: Szent István a művészetek pártfogója - Forrás: Wikipédia
Haranghy életének főműve a Budapesten 1913-ban megnyitott Britannia Szálló volt. A termek festményeit és illusztrációi ő készítette, a díszes üvegablakokat és üvegtáblákat ő tervezte. 1929-től a háború végéig folyamatosan dolgozott a szállodában a tanári munka mellett, kortársai ezért gúnyosan "Haranghy Múzeumnak" is nevezték a Britanniát.
"Kinn laktunk Rákosszentmihályon, és arra emlékszem, hogy édesapám mindig késő délután tudott csak hazajönni, mert a főiskolai tanítás után délutánonként a Szondi Söröző falképeit festette ott a helyszínen" - emlékezett vissza Haranghy Judit, Haranghy Jenő lánya a Béke-beli beszélgetések című kötetben.
Magától értetődő volt, hogy a szálloda különtermeit, majd a épület 1937-ben megnyitott különleges Kupolatermét sem díszíthette más művész alkotása, csak az övé. Kinek köszönhető, hogy Haranghy Jenő ilyen nagy ívű munkákban részt vehessen? Németh Aladárnak, aki debreceniként jól ismerte a művészt, és aki 1929-ben átvette a Britannia vezetését.
1932-ben alakították ki a Nótástermet, Móra Ferenc különszobáját, a Szondi Borozó bővítésével a Vadásztermet, a Székely ivót és a Sárga termet. Miután felszámolták a körúti üzlethelyiségeket, az így felszabadult területen kényelmes kávéházat létesítettek - a falakat pedig Haranghy faliképei díszítették.
A fotókon a mai Zsolnay Kávéház elődje látható, a Nótásterem, valamint a Kupolaterem.
Haranghy Jenő tősgyökeres debreceni család sarja. A Haranghyaknak 1630-ban nemesi címet adományozott II. Ferdinánd, mivel Haranghy Miklós a törökök elleni harcban hűségesen és vitéz módon szolgált.
Haranghy Jenő 1894-ben született Debrecenben. A Képzőművészeti Főiskolán Révész Imre, az Iparművészeti Iskolában Helbing Ferenc (későbbi apósa) növendéke volt, de művészettörténetet is hallgatott a budapesti egyetemen. Tanulmányútjain bejárta szinte egész Európát.
Rajzolt, mozaikokat, gobelineket és üvegtáblákat tervezett, freskókat festett. A második világháború kitörésekor propaganda plakátokat is készített, ám a német megszállás és a nyilas hatalomátvételt követően letartóztatták, mert nem tett Szálasinak hűségesküt. A háború után pedig az ÁVH börtönözte be. 1947-ben felmentették a népellenes bűntettek vádja alól. Az egészségét megviselték a történtek, 1951-ben, életének 57. évében elhunyt.
Haranghy Jenő ebben a házban lakott a Ráday utcában; a bejárat mellett a falon ezt emléktábla hirdeti - Forrás: Google Street View
Hihetetlenül termékeny alkotó volt. Sokan nem is tudják, milyen hatalmas és szerteágazó az életműve. Grafikusként tervezett bélyegeket, ex-libriseket, kereskedelmi és később háborús plakátokat, majd háborús képeslapokat.
Haranghy Jenő önarcképe
Haranghy Jenő egyik plakátja 1939-ből - Forrás: Fortepan.hu
Haranghy Jenő egyik legismertebb plakátja köztérre helyezve 1942-ben - Forrás: Fortepan.hu
Kitűnő érzéke volt ahhoz, hogy miként lehet méltó módon templombelsőket díszíteni. Példa erre a debreceni Egyetemi református templom üvegablak-együttese, a debreceni Köztemető ravatalozóépületének ólomüveg-ablakai, a budapesti Mátyás pince üvegablakai és a hajdani Britannia, a későbbi Béke Szálló üvegablakai és ólomüveg-díszei, például a Kupolaterem híres üvegkupolája.
A debreceni ravatalozó üvegablaka - Forrás: Köztérkép
Egykor a Kupolaterem ékessége volt ez az üvegcsoda, ma a Radisson Blu Béke Hotel első emeletén látható
Haranghy Jenő egyik üvegtáblája a szállodában
Festményei közül kimagaslik a körmendi református templomban látható falfestés. A debreceniek pedig biztosan az Angol Királynő Szálló Csokonai-termét ajánlanák. Úgy vélem, Haranghy Jenő falfestményei közül talán mégis a Shakespeare-sorozat a leghíresebb, amelynek megmaradt darabjai a Radisson Blu Béke Hotelben, az emeleti különteremben láthatóak.
A körmendi református templom festménye - Forrás: Református.hu
Németh Aladárnak köszönhető, hogy Haranghy Jenő műveinek egy része fennmaradt
A Radisson Blu Béke Hotel egyik különtermének, a Shakespeare-teremnek táblaképei eredetileg a Kupolaterem falait díszítették, Haranghy Jenő 1937-ben készült el velük. A táblák egy-egy dráma ismert jeleneteit ábrázolják: Rómeó és Júlia, Szentivánéji álom, A velencei kalmár, Vízkereszt, vagy amit akartok. A finom ábrázolás csupán a művek egyik rétege. Haranghy Jenő számára fontos volt az is, hogy a jelenetek korhűek legyenek.
1944-45 telén, az ostrom alatt a szállodából hadikórház lett, a szálloda bombatalálatot is kapott, ám azt a rengeteg kulturális-képzőművészeti értéket, amelyet Haranghy Jenő ott felhalmozott, sikerült megmenteni, mivel Németh Aladár már az ostrom kezdetén, amit csak tudott, szakszerűen becsomagoltatott, és a pincébe hordatott. Ami ma nincsen meg Haranghy művei közül, annak jelentős része a későbbi évtizedekben amortizálódott le, veszett el, vagy a szálloda átépítésekor szállították el.
Nem szerettem soha a Haranghy Múzeum elnevezést, mert sokan (tévesen) úgy tartják, a múzeumok hidegek és sterilek. Én inkább egy olyan katedrálisként tekintek az épületre, amelyben mindig eleven társasági élet zajlik, és ahol folyamatosan egy zseni, Haranghy Jenő háborút is túlélő művészetét ünneplik.
Szeretném, ha Önök is részesei lehetnének ennek az ünnepnek. Később a szállodában mára megmaradt varázslatos üvegablakokat is bemutatom Önöknek. Őszintén remélem, hogy minél többen lesznek kíváncsiak Haranghy Jenő tehetségére és azokra a gondolatokra, amelyek műveit inspirálták.