Az ipari forradalom utáni évtizedekben számtalan izgalmas helyszínen - legfőképpen az újonnan felépült gyárakban - lehetett lencsevégre kapni azokat a pillanatokat, amelyeken jól kivehetőek a munkások által használt különböző eszközök és gépek. Mindeközben ennél sokkalta élesebben tűnik ki a képeken a kiszolgáltatottság, a gyerekmunka, a monoton robot és a szegénység, amelyek együttesen eredményezték, hogy a munkásjogok megteremtése vált a század egyik legfontosabb céljává.

Nézzen érdekes képeket arról, milyen volt az Újvilágba vándorolt európaiaknak és gyermekeiknek az élete, hogyan alakult a sorsuk.

A fenti fotón egy tíz éves kislány látható, aki egy Észak-Karolinai pamutszövő műhelyben dolgozik, mint fonó. A fényképet Lewis W. Hine (1874-1940) készítette. Lewis a századfordulón még úttörőnek számító, szociálisan érzékeny témák mestere lett, fényképein erőteljesen jelennek meg a szereplők érzései.

Hine az egyetem elvégzése után New Yorkban kezdett el tanítani, és kollégái javaslatára az oktatáshoz is felhasználta fotóit. Kezdetben az Egyesült Államokba emigráló kelet- és dél-európai emberek élethelyzeteit örökítette meg különleges érzékenységgel 1904 és 1909 között. (A fenti képen egy New York-i utcajelenet látható, az East Side-on.)

Különösen a gyermekek helyzete érdekelte, ami egybevágott azzal a tudatosodási folyamattal, ami ekkoriban a gyerekmunka felszámolására tett törekvéseket jellemezte. Országos elismerést a Nemzeti Gyermekmunka Bizottság, ezen belül korai szociológiai, az ún. Pittsburg kutatáshoz készített fotóival szerzett magának. (A fenti képen egy zöldségfeldolgozó üzemben dolgozó gyerekcsapat látható a munkát vezénylő felnőttel.)

Hide jellegzetes jelenetei azok, amikor a családok otthonában készít képeket arról, ahogyan a családtagok egy térben, egy szobában, egy asztalnál ülnek és közösen dolgoznak - a manufaktúrákhoz hasonlóan. A fenti fotón például az édesanya a gyermekeivel közösen varr, míg az alábbi két képen diót pucolnak a szomszédasszonnyal, illetve művirágokat készülnek a lakásban.

Persze nem csak a nők és a gyerekek, hanem a férfiak is keményen dolgoztak a gyárakban és üzemekben. Az alábbi képeken ezekből a jelenetekből válogattunk.

Az alábbi képen üveget készítő szakember látható, míg az alatta lévőn a dolgozó férfi egy kemencét fűt be szénnel, legalul pedig egy automatizált szövőgépet kezel a szövőmester, egészen pontosan láncfonalakat fűz be a nyüstkeretekbe, így szerszámozza fel a szövőgépet. (Utóbbi kiegészítést köszönöm a bejegyzés első kommentelőjének.)
 

A 19-20. század fordulóján milliók érkeztek Európából az Amerikai kontinensre a jobb élet, a megélhetés reményében.

A legnépszerűbb úticél az Egyesült Államok volt, New York kikötőjébe érkeztek a legtöbben.

Magyarországról másfél millióan "tántorogtak ki" az Újvilágba. Többségük - az Amerikában megjelenő Szabadság című lap 1909-es pályázatára érkezett levelek szerint - a magas adók és közterhek miatt, a magasabb jövedelem reményében vándoroltak ki. Sokan említették azt is, hogy kint szabadabban élhetnek, mint Magyarországon.

A legtöbb magyar kivándorló akkoriban parasztcsaládból származott, kint mégsem gazdálkodással foglalkoztak; sokukat ipari területen alkalmazták.

Forrás: Kivándorlás blog