Az egyik kedvencem Budapesten a zugligeti lóvasút végállomása. Az utóbbi években gyakran szörnyülködtem azon, hogy ez az egykor pompás, kecses épület milyen lehangoló, omladozó szellemházzá vált, és aggódtam amiatt, hogy egyszer végleg az enyészetté lesz.
Időről időre felröppent a hír, hogy rendbe hozzák hasznosítják, régi pompájában ragyoghat. De évtizedekig nem történt semmi. Ezért voltam boldog, amikor kiderült, hogy valóban felújítják, és annak is, amikor elkezdődtek a munkák Zugligetben.
Az épület idén szeptemberi átadásának - úgy gondolom -, nem csak én örültem. Sok poszt jelent meg az üzenőfalamon Facebookon, és Instagramon egymás után tűntek fel a képek a zugligeti lóvasút végállomásáról. Megmutatom Önöknek, milyen volt fénykorában, milyen volt elhagyatva és milyen most.
Budának ezen a részén a XIX. század elején jelentek meg az első nyaralók és vendéglátóhelyek, amikor népszerű kirándulóhellyé vált a környék. Egy idő után szükség lett arra is, hogy tömegközlekedési eszköz járjon erre, így a főváros elhatározta, hogy lóvasutat épít ki - ez a vonal 1868-ban kezdte a Lánchídtól Zugligetig szállítani az utasokat. A lóvasút végállomásának épülete azonban csupán később, 1885-ben készült el.
"Lóvasútra szálltak a hidakon túl. Még a hosszú és óriáskifli- és serszagú kocsik jártak a budai hegyek között. A kocsis csak néha-néha tülkölt, és a Tündér Ilonánál hosszasan várakoztak. A szembe jövő kocsit kellett megvárni, és az utasok mind a kocsmába tódultak."
Krúdy Gyula: A vörös postakocsi
Fotó: PestBuda.hu
A hegyvidéki környezethez igazodva úgynevezett alpesi típusú épület lett, téglaborítással, a homlokzatán áttört fadíszítéssel. Középen nyitott peron volt, oszlopokkal, ott várakoztak az utasok. A állomásépület egyik dísze a fékörves, lépcsős terasz és a finom fémkorlát volt.
A végállomás hanyatlásában közrejátszott a villamosok megjelenése (ezek nehezebben birkóztak meg a lejtővel) és egy szörnyű baleset is. Egy kocsi fékhiba miatt elindult a lejtőn. A balesetnek halálos áldozatai is voltak. Emiatt az akkori budapesti közlekedési társaság elhatározta, hogy ennél vízszintesebb terepen alakítanak ki végállomást. 1903-ban a Libegő alsó állomása közelében adták át az új végállomást, a zugligeti pedig csak villamosmegálló lett.
Az 1920-as években a középső, addig nyitott részt körbefalazták.
Majd 1977-ben, a tervek szerint ideiglenesen leállították az 58-as villamosvonalon a közlekedést, a villamosok helyett buszok kezdtek járni. Ez megpecsételte az egykori lóvasút végállomás sorsát. 1983-ban már szellemház volt, látszik Makovecz Benjámin Fortepanon közzétett képein is, milyen rossz állapotba került.
Az egykori lóvasút-végállomást használták egy időben bérlakásnak is, és a rendszerváltás után a lakókat elköltöztették. Ezután időnként hajléktalanok és drogfüggők laktak az épületben.
Több mint egy évtizede állapotfelmérés készült az épületről, de megint nem történt semmi. Pár éve még így nézett ki:
A felújítás végül a hegyvidéki önkormányzatnak köszönhetően 2016 decemberében indult a ZDA-Zoboki Építésziroda tervei alapján. Mivel az 1920 előtti állapotot kívánták visszaállítani, a középső rész beépítését elbontották, és üvegfalat építettek be.
Az általam az archív képeken annyiszor megcsodált, de már az 1983-as fotókon is hiányzó korlátot újra elkészítették.
Most, ha arra sétál az ember, alig akarja elhinni, hogy annyi évtized után újra szép és ragyogó a zugligeti lóvasút végállomásának épülete.
