Ez a város tele van olyan alkotásokkal, épületekkel, kulturális emlékekkel, amelyek a magyarországi zsidósághoz kapcsolódnak. A Budai Vártól Zuglóig vagy Kispestig számtalan nyomot hagytak az évszázadok óta itt élő magyar zsidók. Lakóházakat emeltek, templomba jártak, tanultak, tanítottak, dolgoztak, vendéglátóhelyeket és boltokat üzemeltettek, építettek, terveztek, zenéltek, írtak, festettek, besorozott katonaként Magyarországért harcoltak. Születtek, házasodtak, gyermeket neveltek, itt, ebben a városban.
Amikor elkezdtem írni ezt a bejegyzést, a Zsidó Kulturális Fesztiválhoz és a zsidó újévhez, a Rós Hásánához kapcsolódva, akkor fogalmaztam meg magamban, hogy nem tudok csupán egyetlen utcát vagy negyedet megnevezni, ha a zsidó Budapestre gondolok. (Pontosan úgy, mint amikor a német, tót, rác vagy magyar anyanyelvű Budapestre gondolok.) Hiszen a zsidóság a város többi lakójával együtt élt Buda, Pest és Óbuda különböző pontjain, és a kiegyezés utáni időkben, de különösen a századfordulóra már olyanná vált a soknemzetiségű és sokféle vallású város, mint egy színes fonalakból szőtt különleges szőnyeg, amelyben a különböző színek és textúrák izgalmas, egyedülálló mintákká állnak össze. De hasonlíthatom a korabeli Budapestet egy hagymához is: a városban a zsidóság csupán egy réteg volt a sok közül.
A bejegyzés megírásakor tehát arra törekedtem inkább, hogy egyrészt általános képet adjak a zsidó Budapestről, másrészt azokat az emlékeket és helyszíneket soroljam fel, amelyeket egy külföldi turistának biztosan megmutatnék.
Négy sétát javasolnék a városban: a hosszabb Király utca- Kazinczy utca-Dohány utca útvonalat, egy rövid kirándulást a Thököly útra, kis sétát Újlipótvárosban és Lipótvárosban, majd egy laza túrát Budán a Várnegyedig.
Első séta: a legpestibb utcától a Dohány utcai zsinagógáig
Kihagyhatatlannak tartom a sétát a Király utcán, a Deák tér felől érdemes elindulni. Egykor dűlőútból lett Pest egyik legforgalmasabb utcája. A 18. században alakult ki, és az eltelt majdnem három évszázadban számos nevet viselt. Az 1790-es évektől hívták Engelische König Gassénak, vagyis Angyali Király utcának, 1810-től Englischer König Gassénak, azaz Angol király utcának, majd Drei König Gasse (Három király utca) lett a neve, 1836-tól rövidítve König Gasse, ez lett 1874-től Király utca.
1870 körül már 7600 lakója volt az üzletekkel, raktárakkal, szórakozóhelyekkel és lakásokkal zsúfolt, szűk utcának. Ekkoriban egy sor mulató működött a Király utcában, köztük többet is rossz hírű lebujként tartottak számon. A közönségét varietéműsorokkal szórakoztató Kék Macska (jiddis nevén Blaue Katze vagy Blaue Katz) volt az egyik. Jókai Mór például az egyik írásában is kikelt ellene, erkölcstelennek tartotta a helyet.
A Kék Macska külföldön is híres volt: egy pesti legenda szerint, amikor a későbbi VII. Edward angol király még ifjú trónörökösként, 1868-ban ellátogatott a mulatóba, beleszeretett az énekesnőbe. Állítólag a kapcsolatnak Edward anyja, Viktória királynő közbelépésére lett vége. Nem az angol trónörökös volt az egyetlen híresség, aki kompromittálta magát a Kék Macskában. Több európai nemesi család tagja is megfordult e hírhedt helyen, Bismarck fia pedig a szóbeszéd szerint egyszer ittasan, meztelenül jelent meg a nézőtéren. Ma az épületben bisztró működik.
A Király utcai Kék Macska épületéhez szomorú történelmi események kapcsolódnak. Budapesten 1944 júniusától a zsidónak minősített személyeknek úgynevezett „csillagos házakban” kellett lakniuk, majd a nyilas hatalomátvétel után rendeletben írták elő, hol kell lakniuk a zsidóknak. A VII. kerületben kijelölt gettóba 40 000 embert költöztettek, és a területet 1944. december 10-én fapalánkokkal zárták le, amelyen csak négy kijáratot hagytak meg. Borzalmas időszak következett, amelynek csak az vetett véget, amikor 1945-ben a szovjet csapatok elfoglalták a területet. A háború után a gettó egykori falának utolsó egybefüggő darabja a Király utca 15-ös ház mögött, az udvaron állt. Egy építkezés során ugyan a falat eltüntették, ám lakossági tiltakozás után újjáépítették, és a falnál emlékhelyet létesítettek.
Az utca további érdekessége a Gozsdu-ház, ami hosszú ideig volt lakatlan és elhagyatott, itt, a város közepén. Az épületegyüttest a Budapesten élő román jogász, politikus, mecénás, Gozsdu Manó végakaratát teljesítve építették 1901-ben, Czigler Győző grandiózus és terve alapján. Czigler (a Hunyadi téri és a Hold utcai vásárcsarnok, valamint a Rózsák terén álló templom tervezője) egyedülálló lakóhelyet szeretett volna kialakítani, és amikor a Károly körúti ház végül nem épült meg, a Gozsdu-házzal valósította meg a magánutca ötletét. A Gozsdu-ház olyan komplexum, amelyben az épületek több udvart is közrefognak, és ahol az épületek közt egy zártabb sétány kapcsol össze két utcát (a Király és a Dob utcát.) Ezek az épületek is a pesti gettó részeivé váltak a háború alatt. Ma hatalmas forgalmat lebonyolító kávézók, éttermek, kocsmák, bárok működnek az udvarokban.
Gyakran megfordulok a Király utcára merőleges utcában, a Kazinczy utcán is. Rögtön a sarkon két érdekességre is felhívnám a figyelmet. Az egyik a Színes Város projekt keretében kialakított játszótér a vidám falfestménnyel. A másik pedig a Wichmann-ház. Ebben a kis házban működött 30 évig a legendás Wichmann-kocsma, egy külön hangulatú kis bár, amit Wichmann Tamás kilencszeres kenuvilágbajnok, háromszoros Európa-bajnok, kétszer olimpiai második, egyszer olimpiai harmadik helyezett, 37-szeres magyar bajnok alapított.
Az épület önmagában is izgalmas. Az akkor még földszintes épületet Schneider József kártyafestő 1834-ben vásárolta meg, és itt találta ki, majd kezdte el gyártani a 36 lapos magyar kártya csomagot, a ma is használt magyar kártya elődjét. Erre emlékeztet az épületen a kártyalapot ábrázoló tábla. A házat 1869-ben vásárolta meg Rothauser Mór kereskedő, emeletet építtetett rá, és az udvar felé is terjeszkedett. Halála után a fia kapta meg a házat, ő pedig bérbe adta Zierlichné Fischer Cecíliának 1895-ben - az épület ekkor lett bordélyház. Amikor Zierlichné 1906-ban meghalt, a házat Dr. Bíró Mór fogorvos vette meg, és bérbe adta a Magyar Teozófiai Társaságnak, egy spirituális csoportnak.
A Teozófiai Társaságnak köszönhető a ma is látható, spirituális szimbólumokkal dekorált kapu. Először is látható rajta két, egymással ellentétes irányban elhelyezett, saját farkába harapó kígyó, amely a körforgást és az örökkévalóságot jelképezi. A kapu két oldalán ellentétes a forgás iránya: az egyik pozitív energiát, a haladást jelképezi, a másik a negatív energiát, a pusztítást, a visszafelé haladást. A kígyó közrefogja a ma Dávid-csillagként ismert egymásba fonódó háromszögeket, abban pedig az ankh keresztet. A csillag eredetileg nem zsidó szimbólum volt, hanem két egyenlő szárú háromszög, amely az ellentétpárokat jelképezi: férfi és nő, aktív és passzív, tűz és víz stb. Az anh/ankh vagy füleskereszt óegyiptomi hieroglif, amely az élet jelképe lett. Fölöttük mindkét kapuszárnyon svasztikát láthattok, amely egyike volt az emberiség egyetemes alapszimbólumainak, amíg a hitleri Németországban ki nem sajátították - eredetileg az idő körforgását, a teremtő erőt, a mozgató erőt, a kereket fejezi ki.
A Kazinczy utca gyönyörű látnivalót is tartogat: itt áll a szecessziós ortodox zsinagóga, amely 1913-ra készült el a Löffler fivérek tervei alapján.
1909-ben a Pesti Autonóm Orthodox Izraelita Hitközség pályázatot hirdetett több funkciós hitközségi komplexum felépítésére, ami magában foglalja a nagy zsinagógát, bész medrest, rabbi lakást, óvodát, iskolát, székházat, konyhát és étkezdét is.
Elsőként 1911-ben az iskola, majd 1912-ben a Dob utcai székház készül el, aminek fő díszítő elemi a Róth Miksa műhelyében készült színes ólomüveg ablakok, amik az épülő zsinagógában is visszaköszönnek. A zsinagóga avatása 1913. szeptember 29-én történik az őszi ünnepek alkalmával.
Forrás: Kazinczy utcai Zsinagóga
Ami miatt még nagyon szeretem a Kazinczy utcát, az a változatos gasztronómiai kínálat. Többször is jártam a Kazimirban, rendezvényen vagy vacsorázni. A szívem csücske a Soul Food, amelynek a kínálata Budapesten teljesen egyedi. A louisianai cajun konyha annyira betalált, hogy az hihetetlen, és valóban autentikus, különben nem járnának ide Budapesten turistáskodó New Orleans-iak. És a Kazinczy utcán található a pesti romkocsmák úttörője, a Szimpla kert, amit néhány éve a Lonely Planet közönségszavazása a világ egyik legjobb bárjaként emlegetett.
A sétát a Dohány utcára fordulva érdemes folytatni, mivel itt áll Budapest egyik legimpozánsabb temploma, a zsidóság egyik legszebb és legkomplexebb épülete: a zsinagóga a Hősök templomával, a temetővel, a Zsidó Múzeummal és a Holokauszt-emlékparkkal.
A csodaszép nagy zsinagóga tervezésének jogát egy bécsi építész, Förster Lajos nyerte el. Az épület azért helyezkedik el a Dohány utcára rézsútosan és nem azzal párhuzamosan, mert a bejáratnak keletre, Jeruzsálem felé kell néznie. A zsinagóga 1854 és 1859 között épült romantikus stílusban, mór hatású elemekkel, sárga és vörös téglákból, homlokzatán kerámiadíszekkel, Wechselmann Ignác és Feszl Frigyes felügyelete mellett.
Annyi finom részlet, annyi szimbólum látható a Dohány utcai zsinagógán, hogy arról egy külön cikket lehetne írni. A legfontosabb talán a főbejárat kapuja felett olvasható idézet a Szentírásból "Vöászu li mikdás, vösáchánti bötochám." "És készítsenek számomra szentélyt, hogy közöttük lakozzam." 2Móz. 25 Az idézet szövegében csillaggal megjelölt betűk számértékének összege a zsinagóga építésének dátumát, 1859-et adják ki. Az idézet felett áttört, míves rózsaablak a belső tér egyik fő fényforrása. A két szélen látható ablak pedig formájával a Mózesnek adott, parancsolatokat tartalmazó kőtáblákat imitálják.
A csatlakozó egyemeletes épület földszintjén áttört íves árkádok vannak, sarkán ki nyolcszögletű tornyocskák, hasonlóan az eredeti homlokzathoz. E csatlakozó klasszicista épület lebontása után itt épült ki a Hősök csarnoka. Különleges jelentőségű a zsinagóga udvarán található temető, amely eredetileg füves terület volt. A zsidó szokás szerint ugyanis a temetőket nem helyezik a zsinagógák mellé. A temető a háborúban kényszerből létesült, a körülzárt pesti gettóban az éhezés, hideg és a nyilasok kegyetlenségei miatt elhunytakat temették ide… És mivel az izraelita vallás tiltja a halottak kihantolását, a temető maradt.
A közeli parkban áll a Magyar Zsidó Mártírok megindítóan szép emlékműve, a világszerte híres fűzfa. Elkészítését a Tony Curtis által alapított Emanuel-alapítvány támogatta. Az emlékmű olyan szomorúfüzet mintáz, amelynek leveleire zsidó mártírok nevét vésték.
Második séta: a Thököly úthoz kapcsolódó zsidó emlékek
Ha a Keleti pályaudvartól sétálni indulunk a most szürke és piszkos, ám szép épületekben bővelkedő Thököly úton, már a Dózsa György út-Thököly út sarkától nem messze valóságos kis csodára bukkanunk.
Az matyómintás motívumairól, és lepkeszárnyas kovácsoltvas gangjáról elhíresült bérpalotát Ifj Nagy István tervezte Szenes Mór biztosítóintézeti főfelügyelő és felesége, Stern Regina számára 1905-ben. A Szenes-ház alsó részén eredetileg borospince és vendéglő lett volna, ám a VII. kerületi Polgári Casino költözött be a földszintre, amelynek vezetője Szenes Mór volt. A férfi pár évvel később egy grófnénak adta el az épületet, és ő csak a lakója maradt, mégis sz ő nevét őrzi a mai napig az épület.
Nem messze innen, a Cházár András utcában áll az ELTE Radnóti Miklós Gyakorlógimnázium. Eredetileg a Pesti Izraelita Hitközség számára épült Lajta Béla, Hegedűs Ármin és Bőhm Henrik tervei alapján. Mivel az építkezés elhúzódott, Lajta Béla már nem érte meg az átadását. Az iskolában 1923-ban indult a tanítás, a zsinagóga 1927-re lett készen, az épületegyüttest pedig 1931-ben fejezték be teljesen. Az épületben 1942-ig működött az Izraelita Fiú- és Leánygimnázium, majd munkaszolgálatos tábor illetve, gettóház lett belőle.
Az 1990-es években került az iskola falára Ocskay László százados emléktáblája. A magyar Schindlerként emlegetett tiszt a vészkorszak alatt, zsidók ezreinek életét mentette meg, és amikor a kutatásoknak köszönhetően ez kiderült, posztumusz Jad Vashem kitüntetést kapott.
Ha továbbmegyünk, a 2016-ban baleset miatt kiégett zuglói zsinagógát láthatjuk. A Thököly úti villát a XX. század elején építették át ortodox zsinagógának. A háború alatt a nyilasházból ide hozták a zsidókat, hogy megöljék őket, emiatt sajnos az épület mártíremlékmű is.
Zuglóban a háború előtt öt zsinagóga működött. Ebből a háború után három maradt, ám mivel a hívek megfogyatkoztak a háború utáni évtizedekben, a zsidó közösség csak a Thököly úti épületet használta.
Tőle nem messze, a 69-es szám alatt áll a Schlachta-ház, a Szociális Testvérek Társaságának rendháza, amelyben 1944-ben zsidókat és üldözötteket bújtattak a nővérek. Az épület adott menedéket Heltai Jenő, Radnóti Miklósné, Rusznyák István (az MTA későbbi elnöke) Márkus Emília színésznő és férje, Párdányi Oszkár, Vágvölgyi Tibor szociáldemokrata politikus és Vilt Tibor szobrászművész számára.
Harmadik séta: Újlipótváros-Lipótváros
Valami oknál fogva sokan máig egyfajta zsidó negyedként tekintenek Újlipótvárosra, mintha a Pozsonyi út környékén csakis zsidó családok éltek volna. Újlipótváros valóban külön világ, és azt építészeti adottságainak köszönheti. Míg a vele határos Nagykörút a millennium előtt, illetve a századfordulón épült ki, több budai és pesti kerület története pedig több száz évvel ezelőttre nyúlik vissza, addig Újlipótváros valóban hozzájuk képest új.
Az épületeket az a '20-as-'30-as években húzták fel – ezt az építkezési lázat a Két lány az utcán című, két háború között forgatott magyar film is megörökíti - és kifejezetten modern negyed lett. Gondoljunk csak a Palatinus-házakra, amelyek egyike az általam is nagyra értékelt Dunapark-palota a Szent István parknál. A sztereotípiát erősíti, hogy a két háború között ide valóban sok asszimilálódott, neológ zsidó polgári család költözött. Sokan a Lipótvárosban laktak előtte, onnan jöttek át.
A vészkorszakban Újlipótvárosban több házat is csillagosként jelöltek ki, és innen, a Pozsonyi út 1. szám alatti házból hurcolták el munkaszolgálatra Radnóti Miklóst. És ebből a negyedből is sokakat vezényeltek ki a Duna-partra a nyilasok, hogy ott öljék meg őket.
A borzalmas gyilkosságokat többen is megpróbálták hivatalos vagy illegális módon megakadályozni. Egyikük, Raoul Wallenberg svéd diplomata zsidók ezreit mentette meg többen közt védőútlevelekkel. A szovjet csapatok megérkezése után 1945-ben egy orosz őrnagy magával vitte – többé senki sem látta, és máig tisztázatlan, pontosan mi történhetett vele és mikor halhatott meg. Emlékszobra a Szent István parkban áll. Lipótvárosban pedig, az Országház közelében, a rakparton a Dunába lőtt áldozatokra emlékeztető formabontó, üres cipőket ábrázoló szobrok láthatók.
A Wallenberg-emlékmű a Szent István Parkban (Fotó: MySecretBudapest), és a mártírok emlékműve a Duna partján (Fotó: Pixabay)
Negyedik séta: a zsidóság emlékei a budai oldalon
Óbudát a téma egyik szakértője, Cseh Viktor kultúrtörténész a budapesti zsidóság bölcsőjének tekinti. Egy interjúban elmondta, hogy az úgynevezett menórás sírkövek tanúsága szerint már a III–IV. században élhettek zsidók az Óbudához tartozó Aquincum területén. A középkorban is több feljegyzés számol be a zsidók ottlétéről, a XVIII. század elején pedig a Zichy család engedélyével és támogatásával települtek Óbudára. „Az első rituális központ a zsinagógával, mikvével és vágóhíddal az uradalmi birtok központjában épülhetett ki. Az első imaház a XVIII. század első évtizedeiben épült az úgynevezett Bolgár-telken, amit Wagenmeisernek is hívtak. Ez nagyjából ugyanazon a területen volt, ahol ma is áll a zsinagóga. Az első zsinagógának nevezhető épület 1733-ban épült. Akkor már létezett a Juden platz, a „zsidó tér”, ami a mai zsinagógától délre, a Duna felőli oldalon helyezkedett el, valahol a mostani HÉV-sínek környékén” - mondta az interjúban Cseh Viktor.
A második zsinagóga az 1760-as években épült, a Zichyek támogatásával. Ennek falai azonban megrepedtek, emiatt új épületre volt szükség. Ezt a régi falak egy részének felhasználásával, 1820-21-ben építették a mai Lajos utcában. Ez Budapest legrégibb, ma is működő zsidó imaháza, és többen is úgy vélik, hogy a hazai klasszicista építészet egyik remekműve. A Holocaust alatt az óbudai zsidók nagy részét meggyilkolták. Emléküket ma tábla is őrzi a zsinagóga falán.
Virtuális séta az Óbudai zsinagógában:
Az egyik legérdekesebb épület a Komjádi uszoda közelében áll. A Frankel Leó utca 49. alatti bérház első pillantásra ki sem tűnik ki a környező házak közül. Belépve azonban rendkívüli látvány tárult a szemünk elé: a belső udvar egy zsinagógát rejt. A neogótikus stílusban épült kis templomot a bérház U alakban veszi körbe, így csak a Duna-felől látható, ha kiszúrjuk séta közben az épületet díszítő Dávid-csillagot. Sajnos csak különleges alkalmakkor, szervezett túrákon lehet belépni ide, tavaly például a Budapest100 alkalmából állt nyitva, amikor a rendezvény témája a rakpart volt.
Sokan nem tudják, hogy a Budai Várban és az alatta elterülő Vízivárosban is már a középkor óta éltek zsidók. És azt sem, hogy a Várban például a Szent György tér alatt található egy zsidó lakónegyed, amelynek egy részét teljesen helyreállították, illetve egy másik rész, amelyet feltártak. Találtak egy középkori zsinagógát is a föld alatt, csak ez sajnos az úttest alatt húzódik, így nem láthatjuk. Az 1960-as években azonban egy Táncsics utcai lakóház feltárásakor megtalálták egy XVI-XVII. századi zsinagóga maradványait.
Annak idején a zsidó emlékekkel és a Várban folyó felújítási és építkezési munkákkal kapcsolatos kérdésre a Miniszterelnökség Parlamenti Államtitkársága azt a választ adta a Szombat című lapnak, hogy „A budai Várban ismert három középkori zsinagóga bemutatásának lehetőségeit megvizsgálták a koncepció összeállítása során. Az egyik zsinagóga, a Táncsics Mihály utca 26. szám alatt ma is látogatható. Ennek külső homlokzati felújítása már megtörtént. A két másik zsinagóga közül a Táncsics Mihály utca 21–23. sz. telken lévő (ún. Mendel-zsinagóga) részben a ház és annak udvara alatt található, a harmadik – a legkorábbi – pedig a Palota útnak a Fehérvári kapun belül eső szakasza alatt fekszik, ezért ezek „felújításáról” a Hauszmann-terv részeként jelenleg nem beszélhetnek.” A Táncsics utca 26. szám alatt található középkori zsidó imaházat szerdától vasárnapig 10 és 17 óra között nézhetik meg.
