Erzsébetváros egyik legizgalmasabb épülete a Dob utcában áll. Több híres és elismert magyar zenész lakhelye, a harmincas évek városrendezési projektjének az egyik helyszíne, a modern építészet egyik jól sikerült példája.

A Dob utca 46/b-ben lakott Seress Rezső, a legendás dzsessz-dobos, Beamter Jenő (vagy Beamter Bubi), és itt született, itt is lakott Presser Gábor, aki nemrég Erzsébetváros díszpolgára lett. De itt élt Orosz János zongorista is a feleségével, Vadas Zsuzsa táncdalénekes-színésznővel, illetve Árvai Ágnes színésznő és Ingo Glass szobrászművész is

A Háromdob, majd Külső Dob (ma Dob) és Kismező (ma Csányi) utca kereszteződésében a 19. század közepétől klasszicista lakóház állt. Ám ez a sarokház beletartozott a két világháború közt kibontakozó nagy szabású építkezések egyik területébe, a Madách sugárút leendő szabályozási vonalába. Ezért lebontották. Igazság szerint már az 1900-as évek elején felmerült az ötlet, hogy Erzsébetvárost egy sugárút szelje át, ám az első világháború miatt nem került sor az építkezésekre. A harmincas években leporolták az ötletet, tervpályázatot írtak ki, és ennek részeként épült fel Walder Gyula tervei (és Árkay Aladár kaputervének felhasználásával) a mai Madách tér.

1936-ban tehát lebontották a klasszicista lakóházat a Madách sugárút kialakítása miatt, és a helyére két hatemeletes társasházat húztak fel. A számunkra érdekes lakóház, a 46/B. tulajdonosa prof. dr. Kovács Ferenc (1890-1974) nőgyógyász, egyetemi tanár volt, a Debreceni Klinika és Szüléskerület igazgatója, a debreceni Bábaképző Intézet alapító-vezetője volt.

Az épület 1939-re készült el Antal Dezső tervei alapján. „A Madách sugárút nagyon kevés megvalósult töredéke közé tartozik ez a két lakóház, melyek ugyan két különböző évben, két különböző mérnök munkájaként, két különböző építtető megbízásából készültek el – egymásnak mégis párdarabjai, hiszen közvetlen környezetükben kirínak modernségükkel, és azáltal, hogy a tervezett sugárút északi vonalára épültek, a megmaradt szomszéd házaknál szellősebb, tágabb utcai előteret nyertek.”

Figyelemre méltó a Dob utca 46/b. homlokzata is az egyedi domborművekkel. Az alsó három emeleten látható a Család, a Munkások, illetve a Fortuna vagy Bőség. A negyedik emelettől pedig kis változtatással ismétlődnek a domborművek.

Orosz János, aki évtizedeken át volt Budapest legendás bárzongoristája, 1926-ban Békéscsabán született, 1946-ban költözött Budapestre, és az Akadémián Antal István tanítványa volt.  Bejártam a világot. A 2003-as bárzongorista verseny alkalmával ezt írta magáról a bemutatkozásában: "Bárzongorista verseny 1962-ben engedtek ki Németországba feleségemmel, Vadas Zsuzsával, aki jónevű énekesnő volt akkoriban. 1970-ben kerültem ki először Amerikába, New Yorkba, ahol 13 hónapig dolgoztunk, majd hazajöttünk egy kis időre... Azután kimentünk Los Angelesbe, ott 4 és fél évig dolgoztunk, (szintén nem egyfolytában, kétévenként hazajöttünk). Most már pontosan 56 éve, hogy lokálban, illetőleg hát az éjszakában dolgozom. A legemlékezetesebb dolog az életemben az volt, mikor  épp Los Angelesben dolgoztam, és egyszer, amikor átmentünk Palm Springsbe a feleségemmel, találkoztunk Elvis Presleyvel... Presley nagyon-nagyon kedves volt, átölelt és azt mondta,  csináljunk közös fényképeket... Pályám folyamán nagyon sok hírességgel találkoztam.  Karády Katalinnal  szinte naponta találkoztunk, hol nála, hol pedig nálunk jöttünk össze, New Yorkban."

Miután 1999-ben meghalt szeretett felesége, Vadas Zsuzsa, saját elmondása szerint egy évig zongorához sem ült. Nehezen dolgozta fel az elvesztését. Orosz János 2010-ben halt meg.

A Dob utca 4/b lakója volt Seress Rezső is a haláláig. Spitzer Rezső néven született 1889-ben, Budapesten. Fiatalon beállt egy cirkuszba, légtornász lett, de egy baleset miatt megsérült, kórházba került, és le kellett mondania erről a pályáról. Bilicsi Tivadar ösztönzésére lett színész, és a városligeti Műszínkörben dolgozott, de nem keresett jól. A maga szórakoztatására kezdett el játszani az ottani zongorán, és miután felfigyelt rá az igazgató, saját szerzeményeivel léphetett fel.

Az 1920-as években született az első slágere, és országosan is ismertté vált. A mai napig leghíresebb és legtöbbet játszott dalát, a Szomorú vasárnapot 1935-ben komponálta. Később azt terjesztették, hogy több öngyilkos mellett is a dal kottáját találták meg, a sajtó is írt erről, volt, aki tiltakozott a dal ellen, így világszerte úgy ismerték a Szomorú vasárnapot, mint az öngyilkosok himnuszát. Hogy valójában mennyi öngyilkossághoz köthető, azt utólag már lehetetlen rekonstruálni. A történetről az Urbanlegends is írt. A dalt a világ számos országában játszották, rádiók tűzték műsorra, különböző feldolgozásai születtek.

Presser Gábor, aki szintén a Dob utca 46/lakója volt, egy tévés interjúban azt mondta: „Fölöttünk a Seress minden nap kettőkor menetrendszerűen elkezdte hallgatni a Szomorú vasárnap felvételeit, és hát ugye választhattam, hogy vagy őt hallgatom, vagy gyakorolok.”

"Seressel össze-összejártunk. Remek, ennivalóan kedves ember volt - mondta Orosz János zongorista annak idején a Hamu és Gyémánt című lapnak. - De emellett komplett őrült is. Üldözési mániája volt: mindig attól félt, hogy elviszik a németek. Szerintem emiatt lett öngyilkos." Seress Rezső 1968-ban kiugrott a Dob utcai lakás erkélyéről. Túlélte a zuhanást, kórházba szállították, ám ott öngyilkosságot követett el.

A ház híres lakója volt Beamter Jenő dobos is, a szving hazai királya. 1912-ben született, és már gyermekkorában imádta a zenét. Bár a dob volt a kedvence, hegedülni tanították. 1930-tól lett az Operaház egyik zenészének tanítványa. Örkény István tolmácsolásában így hangzik a történet:

„Egyszer csak valami kapu alatt szemembe ötlik egy tábla: Roubál Vilmos, a m. kir. Operaház tagja, zongorát, hegedűt, csellót, dobot tanít… Ez az! Eszembe jutott a dobolás a Pólában. Három hónapig tanultam Roubálnál, csekély tandíjért. Felismerte a tehetségemet, és szívesen foglalkozott velem. Aztán levizsgáztam a zenészszövetségben, tag lettem, és hozzáfogtam. Mihez? Intrikálni kezdtem. Az ottani fejesek mind öreg szivarok voltak, fogalmuk se volt róla, mi a dzsessz. Akkoriban nálunk még csak kevesen értettek hozzá. Csúnya harcok folytak, de a végén felfigyeltek rám, észrevettek. Egy ügynök elsózott a Zanzibárba öt pengőért, igaz, hogy borravaló volt bőven. A hónap végén hatszázötven pengőt tettem le otthon az asztalra. Barátom, ha láttad volna az öregeimet! Csak akkor mondtam meg, hogy zenész lettem – de most már nem bánták. Örültek, barátom. Én meg tudtam, hogy a Zanzibár csak ugródeszka, s tanultam, tanultam.”

1933-tól különböző zenekarokban játszott Beamter Bubi Jenő, és élete során olyan nagy nevekkel lépett fel, mint Honthy Hanna, az idősebb és az ifjabb Pege Aladár, és a két Latabár. A negyvenes években munkaszolgálatra vitték Oroszországba, de túlélte. A háború után külföldön is turnézott, a hetvenes években Frank Sinatrával és Barbra Streisanddal is fellépett. 1984-ben halt meg.

Ma Beamter Bubi és Seress Rezső nevét is emléktábla őrzi a Dob utca 46/b. számú ház falán.