Egyik kedvencemnél fejezem be a túrát, Budapest lélegzetelállítóan szép zöld szigetén, ahol nyaranta egész napokat töltök. Megannyi örömöt lelek a sziget tornyában is, odabent kovácsoltvas csigalépcső, márványtábla a tengerszint feletti magasságok részletes adataival, fönt apró panorámaerkélyek, kilátás a szabadtéri színpad nézőterére meg a városra. (Nyitókép: Stockphoto) 

Gondolták volna, hogy a Margitsziget tele van eltűnt épületek nyomával? Bemutattam már a Margit Fürdő és a legendás Kisszálló történetét, hogy onnan a sziget déli végébe tartó lóvasúttal (amiről szintén megemlékeztem egy blogbejegyzésben) egyenesen az Alsó Vendéglőhöz érkezzem, ami egyébként némileg kakkukktojás, hiszen bár sokáig a felismerhetetlenségig átalakítva várta a szebb időket, 2017-ben megkísérelték az eredeti állapotát visszaállítani.

Korábbi víztorony a Margitszigeti Fürdőtelepen Ybl Miklós terve alapján, a 22 méter magas tornyot 1913-ban lebontották. Forrás: Budapest Főváros Levéltára, Ybl-hagyaték 1868 - 1870 

Nem fog rajta az idő vasfoga
Igazi különlegesség az 1911-ben emelt víztorony, mivel az akkor még ritkán használt vasbetonból épült. (Tervezőjét, Zielinski Szilárdot később a "vasbeton atyjának" is hívták.) Évekig a csodájára jártam magam is. "Ilyfajta újdonság egy nagy, szinte látványosságszámba menő víztorony. Vasbetonból készült építmény, amelynek funkciója, hogy a Margitsziget vízszükségletét ellássa és evégből hatszáz köbméter vizmennyiség befogadására képes" - írta róla a Világ 1912-es számában. Különlegességét és egyben bonyolultságát az aszimmetrikus kehely adja, a toronynak statikailag  egy esetleges földrengés szempontjából is biztos lábakon kell állnia.

A margitszigeti víztorony alaprajza nyolcszögű, szimmetrikus szerkezet, föld feletti magassága 57 méter, föld alatti pedig öt méter.

A képen a margitszigeti Nagyrét, a víztoronnyal és az egykori Margitszigeti Központi Tejcsarnok Tejivócsarnokának pavilonjával látható. Körülöttük a vendéglő kerthelyisége, valamint a víztorony talapzatán álló zenepavilon látszik.  A Pesti Naplóban 1927. június 12-én megjelent cikk illusztrációjáról készített fotó. Forrás: Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum

Döntés az új víztorony építéséről
1907-ben hosszas alkudozások után József főherceg eladta a Margitszigetet a fővárosnak, azzal a kikötéssel, hogy a „Sziget örök időkre nyilvános kertként tartandó fenn.” Ezután alakult meg (1912) a Margitszigetet működtető „Szent Margit Gyógyfürdő Részvénytársaság”, amely felépítette a Nagyszállót, a Víztornyot, a két világháború között a Hajós Alfréd (1878–1955) tervezte Sportuszodát, a Sportstadiont és a Palatinus Strandfürdőt.

A víztorony és környezetének tervrajza. Fotó forrása: Hungaricana Adatbázis.

A Margitsziget az 1908. évi XLVIII. törvény alapján közkertté válik és a fővárosi Közmunkák Tanácsának tulajdonába kerül. A 96,5 hektár területű park fenntartásához jelentős mennyiségű öntözővízre van szükség, ezért a kedvező adottságú területen kutakat, gépházat, hálózatot és egy a Fővárosi Vízművek emblémájául is szolgáló víztornyot építettek. 

A Sziget csodálatos kertje (Részlet Kapronczy Károly a Margitszigetről szóló irásából)

1882-től a sziget főkertésze Magyar György (1844-1923) volt. Ekkor a kereskedelmi kertészetben 1400 fajta rózsát termesztettek 16.000 példányban. Japánkert létesült. Itt a szigeten született fia, Magyar Gyula (1880 -1945), az ismert dendrológus, növénynemesítő.

A sziklakerti hőforrásban helyeztek el a Normafának nevezett bükkfa maradványait, mely megkövesedett állapotban ma is látható. A sziklakert vízesését a Zsigmondy-forrás táplálja. 1911-ben nagyarányú kertészeti fejlesztésbe kezdtek, ennek hatására létesült a Vadaskert, a fácános és a művész-sétány, mely utóbb a Zielinszky Szilárd-sétány nevet kapta.

A terület feltöltése (1870-től) árvízvédelmi célokat szolgált. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa 1921-ben a szigetre rendezési pályázatot írt ki s Petz Gyula tervét fogadták el. 1927 után a kertészetben nagyarányú munkák folytak, 60.000 m3 földet mozgattak meg, 60 holdon termőföldet terítettek el, 50 holdat füvesítettek, továbbá 6000 méter hosszú és 6 méter széles sétautat építettek; a pesti oldalon 150 kőrisfát, a budain 200 jegenyenyárt ültettek. Telepítettek ezen kívül 3000 különböző díszfát és 50.000 díszcserjét. A nagy virágoskert a hajdani kereskedelmi kertészet helyére került, s 15.000 m2-t foglalt el.

A rózsakertben a világ akkor ismert összes rózsafajtája megtalálható volt, 25.000-es tőszámmal. A sok virágágyba 250.000 tő növényt ültettek, kihelyeztek 3000 fészekodút és 20 madáretetőt. A Margit-sziget ma a főváros egyik legnagyobb közparkja s egyben Európa egyik legszebb dendrológiai parkja. 

A szigeti díszpark egyik nevezetessége lett a Gyógyfürdő mellett a Magyar György elképzelései szerint felépített látványos vízesés, amely elé japánkertet telepített egzotikus vízinövényekkel, aranyhalakkal, különböző vízi élőlényekkel. A vízesés a gyógyforrás elfolyó vizét hasznosította. Mestere lett a kor kertészeti divatirányzata megvalósításának, a látványparkrészek kialakításának. A gyógyfürdő mellé káprázatos virágtáblákat telepített, színes levélzetű, formára nyírt virágokból „szőnyegágyakat” alkotott, nyáron délszaki növények és pálmafák látványát teremtette meg a látogatóknak. Magyar György építtette a sziget középső területén az ún. kertészeti telepet (üvegházakat), a faiskolát, ahol nemcsak a kiültetésre szánt növényeket, hanem az eladásra szánt virágokat is termesztették.

Forrás: http://www.termeszetvilaga.hu/szamok/tv2013/tv1309/kap.html

A víztorony funkciójának átalakulása
Sokáig egy kútból épített szivattyúház berendezései segítségével töltötték fel a víztornyot, és az látta el a Margitszigetet ivóvízzel. Az 50-es évek végén azonban már nem bírta kielégíteni az igényeket, s ettől fogva a Margit-hídon át vezető vízvezeték leágazásáról látták el a szigetet, majd 1962-ben megépült a szigeten egy törpe csáposkút — különben a fővárosban e nemben az első —, s ezzel a víztorony végleg fölöslegessé vált.

Víztorony a Margitszigeten, 1926 Forrás: FSZEK, Budapest-képarchívum

Bőven érték megpróbáltatások a margitszigeti víztornyot, de átvészelte a II. világháborút is, amikor is katonai objektumként működött, ablakait bebetonozták, csak töréseket hagytak rajta. 1944-ben a torony megsérült, a felújítás 1947-ben kezdődött és sokáig elhúzódott. A hatvanas években már nem szolgált víztoronyként és lassan szinte mindenki elfeledkezett róla. Éppen ezért egyre rosszabb állapotba került. 

Műemlékké nyilvánítják a víztoronyt
1977-ben a több mint 50 méter magas víztornyot városképi jelentőségű műemlékké nyilvánították. Egy évvel később a Népszabadság szentel egy cikket víztornyunk sorsának további alakulásának. Már két évtizede állt használaton kívül, amikor újra gazdára talál: a Fővárosi Vízművek jelképes összegért eladta az Országos Mérésügyi Hivatalnak, amely bizonyos mérőműszerek típusvizsgálatára akarja felhasználni. Emellett méréstörténeti múzeumnak, illetve állandó kiállításának is helyet ad a torony. 

1983-ban irányította rá a figyelmet a 168 óra című rádiós műsor: vevőt kerestek az épületnek. A vásárlásból végül a hivatalok packázása miatt bérbeadás lett. Göncöl Csillagászati és Planetológiai Társaság újíttatta fel és lehelt új életet a víztoronyba. A kupolateremig lehet felmenni, ám bátor fotósok időnként a csúcsáig merészkednek.

Szecessziós csigalépcső a margitszigeti víztorony belsejében. Forrás: Vasárnapi hírek

2011-től a Szabad Tér Színház üzemelteti. A toronyba a kilátó 4. szintjéig lehet felmenni, 33 méter magasságba. Érdemes felsétálni mind a 152 lépcsőfokán, mivel a sziget fái felett impozáns 360 fokos panoráma nyílik a fővárosra. Azonban nemcsak a kilátás miatt éri meg ellátogatni a toronyba, hanem júniustól szeptember végéig kiállításokkal várják a látogatókat. Különböző témájú időszaki kiállítások tekinthetők meg az emeleti kiállítóterekben, amelyek különleges vetítési technikával tárulnak az érdeklődők elé.