Szeretem a Kiscelli Múzeum környékét nyugalma és romantikája miatt. Ha csak tehetem, tavasszal és ősszel elsétálok ide, ebben a két évszakban tetszik a legjobban. Amiről már régen szerettem volna írni, az épülethez csatlakozó, omladozó külsejű egykori trinitárius templom. Izgalmas sétáim során újra és újra felfedezni a még meglévő kevés díszítőelemet, az hajdani ornamentika megmaradt elemeit.

Most itthon maradok, de felelevenítem Önöknek az épület történetét.

A múzeummá lett kolostor és templom története szigorúan véve arra az időre nyúlik vissza, amikor a Zichy-családnak volt itt birtoka. Ha még emlékeznek egy korábbi blogbejegyzésemre, abban említettem, hogy a budapestiek egyik kedvelt helye a Zichyek által épített kastély Óbudán, a Fő téren. Egy másik blogposztomban pedig, amelyben a „zsidó Budapest” kincseit mutattam be Önöknek, megemlítettem, hogy a XVIII. század elején a Zichy család engedélyével és támogatásával települtek Óbudára a zsidók. Ennek köszönhető, hogy felépülhetett az a zsinagóga, amelynek alapfalai ma is megvannak az Óbudai Zsinagóga épületében.

Tágabb értelemben pedig egészen a középkorig visszamehetünk. A mai épületegyüttes helyén ugyanis már a XII. században állt egy királyi udvarház I. Lipót 1659-ben ajándékozta Óbudát Zichy István veszprémi és vázsonyi várkapitánynak – ő később grófi címet kapott. Ám a Zichyek csupán Buda visszafoglalása után vehették birtokba a területet. 1691-ben a szalánkeméni csata után Esterházy Pál nádor 11 000 fős zarándokcsapatot vezetett az ausztriai Mariazellbe, amelyen részt vettek a Zichy grófok is.

A ma Kiscelli-kastélyként, a két háború közt Schmidt-kastélyként is emlegetett épületegyüttest a Zichy-család temetkezési helyéül szánták. Nevét a stájerországi Mariazell kegyszobráról kapta, amelynek másolatát 1702-ben hozta magával Zichy László és Zichy Péter. A képet a trinitáriusokra bízták.

Kik azok a trinitáriusok? Egy középkorban alapított rend, amelynek fő célja a Szentháromság kiemelt imádata, a szerzetesi rend szigorú betartása és a pogányoknál raboskodó keresztények kiváltása volt. A rend a XVII. században kezdett működni Magyarországon. II. József 1783-ban rendeletében a trinitáriusok rendjét is feloszlatta.

1724-ben gróf Zichy Péter kápolnát építtetett a Madonnának. Ezt a kis templomot hívták a környéken élő, német anyanyelvűek Klein Mariazellnek, vagyis Kismáriacellnek. A kolostort 1738-ban kezdték építeni, a templomot csak később, valószínűleg 1747 után. A templom eredetileg kéttornyú volt, mint a trinitáriusok római temploma, a Santissima Trinità dei Monti. Elkészülte után itt helyezték el a már említett kegyszobrot.

Már az 1730-as években elterjedt a szobor csodatevő híre, így hamar búcsújáró hellyé vált Kiscell. Az, hogy a trinitáriusok templomába került a szobor, még tovább növelte népszerűségét a zarándokok körében, így állítólag megtörtént, hogy egy alkalommal több ezren érkeztek ide.

Miután feloszlatták a trinitárius rendet, a templomot és a kolostort kiürítették, ezt követően a kegyszobrot és a főoltárat elárverezték. (Kühtreiber Antal molnár vásárolta meg és ajándékozta őket a Szent Péter és Pál Főplébánia templomnak.) Az épületegyüttest II. József katonai célokra használta. Különféle funkciókat töltött be: „az épület néha hadifoglyok elszállásolására, néha katonai ruharaktárként, hadikórházként, hadastyánok menhelyeként szolgált, a 19. század végén pedig szükséglakásokat alakítottak ki benne” - írja a Szerelmem, Budapest blog. A tornyokat visszabontották, a templomot átalakították.

1910-ben az épületegyüttest a gazdag Schmidt Miksa Bútorgyáros és kereskedő. Ő is átalakíttatta a kolostort, beépíttetett például Bécsből hozatott, palotából származó kapukat. Az egykori kolostort kiállítóhelyként használta, és műgyűjteménye is itt kapott helyet. Halála után Budapestre hagyta az egészet.

A háború alatt, majd 1956-ban is megrongálódott az épületegyüttes, de felújították. A templom szándékosan maradt romtemplom – természetesen a helyreállítás során ügyeltek arra, hogy az elhagyott külső ellenére a belső tér biztonságos legyen, és kiállításokat lehessen benne rendezni.

Fotó: Wikiwand;

A nyitókép forrása: Fortepan