Grósz (Nagy) Bella és Jókai Mór. Az idős írót teljesen megbabonázta a tehetséges fiatal nő, akit színiiskolába járatott, saját darabjaiban szerepeltetett, s nem győzött a közvélemény és az akkori lapok előtt dicsérni. Kép forrása: Erdélyi Mór fotográfus felvétele 1899-ben, wikipedia; Adolf Dauthage litográfiája, wikipedia
A századfordulós Magyarország két ikonikus alakjának, Jókai Mórnak és Prielle Kornéliának történetéből kiderül, hogy milyen sokat kellett harcolniuk a kései boldogságért. Az első részben Jókai Mór és Nagy Bella szerelmének nyomába eredünk, majd következő bejegyzésünkben Prielle Kornéliának, a nemzet első örökös színésznőjének és az ifjú világfinak, Rozsnyay Kálmánnak a románcát tárjuk fel korabeli iratok ismertetésével.
Sorstársak: Prielle Kornélia és Jókai Mór mindketten koruk nimbuszai, s mindketten életük vége felé, idős korukban találtak rá jóval fiatalabb szerelmeikre. A történések óriási port kavartak életükben, és bár kitartottak választottjaik mellett, ez nagy lelki megpróbáltatásokkal járt számukra.
A 72 éves Jókai Mór már 11 éve özvegyként élt, amikor megismerte Nagy Bellát. Első felesége a reformkor híres színésznője, Laborfalvi Róza volt.
Grósz (Nagy) Bella és Jókai Mór szerelme
"Mikor a sorsomat az ő kezébe teszem, mintha az oltárra tenném."
A 72 éves Jókai Mór már 11 éve özvegyként élt (első felesége a reformkor híres színésznője, Laborfalvi Róza volt), amikor az ifjú, kevésbé jómódú családból származó lány 1897 tavaszán felkereste otthonában.
A fiatal, ám ambiciózus hölgy arra kérte az akkor már nagy tiszteletnek örvendő és nagy befolyással bíró Jókait, hogyha érdemesnek találja rá, vegye pártfogásába és támogassa, mert leghőbb vágya, hogy színésznő legyen. Azon nyomban elő is adta Arany János "Tetemre hívás" című balladáját, a fáma szerint olyan meggyőzően, hogy az író rögvest homlokon csókolta Bellát, és attól kezdve valóban elkezdte egyengetni a lány útját.
A képen Jókai Mór portréja látható. A képmező jobb alsó sarkában felirat: "Kőre rajz: és nyomt. Rohn Pesten 1860." A képmező alatt középen felirat: "JÓKAI MÓR. / A Magyar írók életnagyságú arcképcsarnokának Vdik lapja. Kiadja Vahot Imre."
Rokonok össztüzében az oltárig
Találkozásuk után két év múlva felröppent az esküvő híre: a 74 éves Jókai Móré és a 20 éves Belláé. A neves író rokonsága - Feszty Árpád, Feszty Árpádné Jókai Róza és Hegedűs Sándor - pánikszerűen próbálta megakadályozni az egybekelést, s mindent bevetettek, hogy Jókai jobb belátásra bírjon:
"Jókai ekkor is hévvel tiltakozott minden beavatkozás ellen, de Hegedűs Sándor jogot formált ahhoz nemcsak, mint családtag, — hanem a nemzet nevében is hathatós szózattal kérlelte: hogy dicső múltját és jövő nagyságát ne csorbítsa egy meggondolatlan kalanddal, a mely egy úttal sértő családjára és agg koránál fogva phisikailag múlhatlanul végzetes phisikai következményű lehet saját személyére."
Részlet Dárday Sándor emlékiratából, mely Láng József tanulmányában található.
Az eltántorítás végül sehogy sem sikerült, s a rokonok már az elmebetegség és a cselekvőképtelenség bizonyítását fontolgatták, ám tisztában voltak vele, hogy nehéz lenne olyan szaktekintélyt találni, aki ezt a tényt igazolná. Jókai szomorúan írja visszaemlékezését a házasság körüli napokról "ellenmemorandumában": "A fölött tanácskoznak, hogy lehetne engem az utolsó órában erőhatalommal elszakítani a menyasszonyomtól s mint őrültet, a bolondok házába csukatni? Engemet! Jókai Mórt!"
A neves író végül határozott szándékkal véghez vitte elképzelését, nagy befolyása révén pedig az önkormányzattól rögvest megkapta a házasságkötéshez szükséges akkori engedélyeket, s 1899. szeptember 16-án egybekeltek.
"Én a mai napon nőül vettem Nagy Bellát. Nem azért, mert a nagy Galeotto öszszekergetett bennünket hanem azért mert nagyon szeretem, s ő is nagyon szeret engem, mert megérdemli a becsülésemet, s hiszem hogy életem alkonyát boldoggá fogja tenni."
Részlet Jókai Mór leveléből, melyet Feszty Árpádnak írt.
Kép forrása: Leemage/Archives-Zephyr
"Tehát megesküdtünk... Úgy éreztem, hogy a sors betöltette velem azt a szerepet, amelyre kiszemelt. Társa lettem egy géniusznak, aki nemcsak hogy a világ egyik legnagyobb írója volt, hanem egyesítette magában a legszebb emberi tulajdonságokat. Jellemes volt, jó, nagylelkű, nemes és megértő. Bár nagy volt köztünk a korkülönbség, ezt soha nem éreztem, ha együtt voltunk. Olyan fiatalos volt a kedélye, mintha pont korombeli lett volna" -vírja Nagy Bella idősebb korában írt emlékiratában.
Békét lelni a külvilág támadásaival szemben
A házasság óriási port kavart a közvéleményben is, az újságok kedvelt témája lett a szenzáció . Az író köteteit gondozó Révai Kiadó vezetője emlékiratában így emlékezik vissza erre az időszakra: "... nem hallgathatom el, hogy amilyen katasztrófa volt az " Osztrák-Magyar- Monarchia" című vállalatunkra Rudolf trónörökös halála, épp olyan, sőt a körülményeknél fogva még nagyobb katasztrófa volt Jókai-összkiadásunkra, annak további sorsára a Jókai házassága..." - derül ki Lugosi András társadalomtörténész tanulmányából.
Jókai második házasságának története olyan fordulatos, intrikákkal teli, hogy akár egyik regényének alapja is lehetett volna. Nehéz eligazodni a különböző tartalmú korabeli levelek, nyilatkozatok és feljegyzések között, hogy hol is keressük az igazságot. Láng Józsefnek 1976-os tanulmányában - Dokumentumok Jókai második házasságának történetéhez - végül sikerül egészen árnyaltan láttatni a házasság körüli eseményeket a korabeli dokumentumok alapján, ezen kívül ránk maradt Nagy Bella emlékirata is a közös életükről.
"Egy napon egy különös dolgot tudtunk meg. A szakácsnőm jött be kezében két levelet hozva.- Tessék nézni, méltóságos úr, milyen leveleket ír a József (az inas)! Az egyik levelet Fesztyné írta az inasunkhoz. Elégedetlenségét fejezte ki az inas eddigi jelentései miatt, és arra intette, hogy éberebben figyelje meg azt, ami házunkban történik. A másik levél József inas válasza volt Fesztynének. Az inas mentegetőzött, hogy ő folyton figyel, és mindenről híven beszámol. (...) Az uram erre az inast elővette, és a következő dolgokat tudta meg tőle: Fesztyné megbízta, hogy mindent kísérjen figyelemmel a házban, kik jönnek, hányszor, mikor, hallgatózzon, mit beszélünk az urammal és a többi. És amit lát és hall, azt jegyezze fel, és levélben küldje el neki."Részlet Nagy Bella emlékiratából
A Bajza utcai velencei stílusú villa, amelyben Jókai, fogadott lánya Róza és férja, Feszty Árpád lakott. Jókai életének külön korszaka kapcsolódott a Bajza utcai palotához. Feleségének, Laborfalvi Rózának a szín-padtól való visszavonulása után a Stáció utcai ún. „sárga házban" visszavonultan éltek 1868-tól másfél évtizedig.
"Mindenki láthatja, hogy élek, egészséges vagyok: a kik közelebbről érintkeznek velem, azt is tudják, hogy családi életemben boldog vagyok. A ki otthonomban fölkeres, mindenki magasztalólag ismeri el, hogy azt szerető szív alakította át, ki maga is csak otthonában keresi megelégedését."
Részlet az "ellenmemorandumból"
Erdélyi Mór felvétele. Kép forrása: Petőfi Irodalmi Múzeum
Viszontagságok és rágalmak az özvegyi sorsban
Jókai Mór és Grósz Bella házassága öt évig tartott, a neves író 1904. májusában nizzai utazásukból hazatérve megfázott, s végül csendesen elhagyta ereje. Végrendeletében kizárólagos örököseként új feleségét, Bellát nevezi meg. Fogadott lánya, Feszty Árpádné Jókai Róza még ebben az évben megtámadja a Budapesti Királyi Törvényszéken a végrendeletet, és arra kéri a bíróságot, hogy az abban lévő rendelkezést "az özvegyi jog érdemtelensége" miatt tegyék semmissé. Azt állította, s tanúkkal is bizonyítani kívánta, hogy Bella ütötte-verte, éheztette Jókait, s a végrendeletet kényszerítés hatására írta.
Jókai jól érezte, hogy ifjú felesége támadások kereszttüzébe kerül majd halála után, és igyekezett minden tőle telhetőt előkészíteni, hogy jogi úton biztosítsa nyugalmát. 1901-ben létrejött "ellenmemorandumában" így ír: "...nem marad nekem más kötelességem, mint minden lehető módot elkövetni méltatlanul üldözött hitvestársamnak megvédelmezésére, jogainak megoltalmazására s azoknak minden törvényes eszközzel való biztosítására."
Fesztyné végül 1907-ben elállt a pertől, s peren kívüli egyezséget kötött Bellával: évente megkapta a Jókai-jogokból származó bevételek tíz százalékát. Később, a húszas években Jókai Róza újból beperelte az özvegyet, majd ismételten megállapodtak: 12 ezer pengő fejében Fesztyné Jókai Róza örökre lemondott a húsz évvel korábban szerzett részesedésről.
A támadók vesztesek lettek az egész vonalon. Vesztett ügyük lett a bíróság előtt, a nagy közönség előtt, a hercehurca azonban sok keserűség nyomát hagyta lelkemben. Megtanított rá, hogy egyes emberek milyen gonoszak tudnak lenni, ha anyagi érdek vagy kielégítetlen szenvedély hajtja őket."
Részlet Nagy Bella emlékiratából
"Az egymásba néző szemek beszédében megértett kérdések és feleletek cserélődnek: vers az; a legszebb költemény: rím nélkül, asszonánc nélkül, metrum nélkül. A szív van minden életműszerben; az lát, hall, ízlel, az éhezik, az lakik jól. A földgömb lehull alóluk; elvész az űrben, egyetlen érzés tart fenn a magasban. A múlt eléjük jön, mint jövő; s a percből örökkévalóság lesz."
Részlet Jókai Mór: A lélekidomár c. művéből, amely 1897-ben jelent meg.
Kép forrása: Wikipedia
Jókai Mór a svábhegyi nyaralójában; Kép forrása: Wikipedia
„A legszebb emberi élet bevégződött; a bűbájos május egy estéjén – az elmúlt csütörtökön – Jókai Mór így szólt: »most aludni fogok«. És amikor az óramutató – melyet még ő igazított meg – esti kilencz órát és húsz perczet mutatott, megszűnt a legszebb, legtartósabb boldogságú, legérdekesebb élet, a világ legelső mesemondója e rideg földről a másik gyönyörű és rejtelmes világba tért" - így búcsúztatta az írót a Tolnai Világlapja 1904. május 15-i számában.
