Az utcát járva számtalan gyönyörű kovácsaltvas-munkát fedezhetünk fel, ha nyitott szemmel járunk: kapudíszek, kerítések, erkélyrácsok teszik még gazdagabbá Budapest építészeti és iparművészeti örökségét. E hétköznapi csodákra szeretném felhívni a figyelmüket a blogbejegyzésemmel, amelynek a témáját egyik leghűségesebb olvasóm, Perczel Annamária javasolta.

Mit nevezünk kovácsoltvasnak?

A kézi kovácsolás évezredekre nyúlik vissza; kezdetben a vasat szerszámok és fegyverek készítésére használták, később pedig építészeti célra is alkalmazták, kerítéseket, kapukat, ablak- és erkélyrácsokat, majd díszlámpákat alkotva

A kovácsoltvas-művesség anyaga az alacsony széntartalmú, lágy kovácsvas. Viszonylag jól hajlítható, kalapálható hidegen is, melegen pedig nyújtható, formálható, kovácsolható és tűzben hegeszthető. Így gondos kézi munkával tetszőleges formára alakítható.

Milyen technológiával készültek a kovácsoltvas termékek?

Eleinte maguk a kovácsmesterek kalapálták ki tömbökből a munkájukhoz szükséges alapformákat, a rúdvasat és a lemezt. A 14. századtól kezdve vízikerék meghajtású lengőkalapácsokkal hámorok készítették az alapformákat, az ipari forradalomtól pedig a munkához szükséges fékész termékeket, vagyis a hengerelt vasat, profilvasat stb.  hengerművek gyártották.

A hegesztés a XIX. század végéig tűzben történt, a XX. századtól lánghegesztést használtak.

A legegyszerűbb kovácsmunka az úgynevezett irdalás, amikor az izzásig felhevített vasat az üllőn kalapáccsal a kívánt formára alakítják.

Egy másik megformálási mód a domborítás vasrudak egymásra lapolásával, egymáson átfűzésével, több rúd egy köteggé kapcsolásával.

Régi technológia a szegecselés, ami az elemek perforálását és különféle szegekkel való egybefűzését jelenti. A szegeket ajtópontok, vakpontok felerősítésére is használják, és a szegfejek ritmikus sorai dekoratív hatást keltenek.

Lyukasztással és összefűzéssel is egymáshoz kapcsolhatók az elemek.

A román korban az egyszerű szegecselt laposvas kötéseket alkalmazták, a gótika alatt az éles metszésű, hegyesszögű profilvas kötéseket, a reneszánsz idején a gömb-, illetve félgömbvas kötések mellett a hasított és szegecselt gyűrűs kötéseket alkalmazták.

A barokk korban az akantuszleveles kötések sora volt divatban, amit rokokóban zsinórok és szalagok váltottak fel. A rokokó golyóskötését a klasszicizmus idején is használták. A kovácsoltvas felületének díszítésére vonalakat vagy pontokat mélyítenek (ezt hívják poncolásnak) a rudat gyakran megcsavarják, végeit csigásan meghajlítják, a díszes szerkezetekre rúdvasból, vagy lemezből figurális vagy ornamentális díszeket helyeznek.

A kovácsoltvas- művesség fejlődése 

A kovácsoltvas-mívesség igazi korszaka, a művészi igényű vasmegmunkálás kora a középkorban köszöntött be, ekkor kezdtek például kovácsoltvas ajtókat készíteni. A vas művészi megmunkálása kezdetben a kolostorokban zajlott.

A középkor végére háromfelé ágazott el a kovácsmesterség, három különböző szakmát alkotva: fehérművességre, pléhművességre és tisztított művességre. A pléhművesek feladata volt a zárak, lakatok, kulcsok, rácsok készítése, a fehérműveseké a buzogányokat és kengyelek elkészítése, a tisztított művesek állították elő a szekercéket, csákányokat; az ajtóvasalatok a lakatosmunkákhoz tartoztak.

Milyen alkotásokat hoztak létre az egyes művészeti korokban?

A román kori vasalás formai fejlődése összefügg az építészetben alkalmazott díszítőelemek fejlődésével. Ebben a korban az ajtó felületét gyakran borították színes, festett bőrrel, amelyen nagyszerűen érvényesült a vasalás, ráadásul némi védelmet is nyújtott az időjárás viszontagságai ellen. E korszak jellemző bútordarabja a kovácsoltvas vasalással ellátott láda. A rácsok rajzai egyszerűek voltak, keretekből, vagy függőleges rudakból álltak, közeiket sűrűn elhelyezett C vagy S alakú csigák töltötték ki.

A gótika mesterei alkalmazták először a hideg megmunkálás szinte minden ma is ismert technikáját. A korszak kezdetén a pántok csigás-indás végződését a liliomos, azután a gótika fénykorában a rozettás végződés váltja fel. Ebben a korszakban jellemzően rudas rácsokat és négykaréjos idomrácsokat készítettek.

A vesztfáliai Vreden templomának kovácsoltvas csillárja a középkori világítótestek kiemelkedő példája 1489-ből, Gert Bulsinck munkája. A magyar emlékanyagból a pozsonyi dóm elpusztult szentségházának épségben maradt késő gótikus aranyozott és színezett kovácsoltvas ajtaja érdemel elsősorban említést.

A reneszánsz vasművességben még erőteljesebb a szépség és művészi megformálás iránti igény. A XVI. századra elterjed az iratok, értékek őrzésére szolgáló ládák és a míves temetői keresztek készítése. A reneszánsz vasművességben a vezető szerep a németeké lesz, de jelentős kovacsoltvas alkotások készülnek Itáliában és Spanyolországban is.

A barokk stílus egyik  jellemzője kezdetben a szimmetrikus kompozíció volt, ám a XVIII. század harmincas éveitől ez már nem olyan fontos, a számtalan görbület és hajlítás, az indaszerű ornamentika és a minél bujább kompozíció annál inkább.

A rokokóban ez a bujaság kiteljesedik; nálunk a Würzburgban született, Magyarországon letelepedett Fazola Henrik lett e stílus mestere. A klasszicizáló későbarokk művésze pedig az Ausztriában született Hefele Menyhért volt - a későbarokk idején egyenesedtek ki a görbe vonalat.

A historizmus és eklektikus korszak a korábbi stílusokból merített elemeket, a szecesszió idején pedig egyes művészek munkáiban ismét az indák, a buja kompozíciók dominálnak, gazdag növényi ornamentikával.

A századforduló egyik legjelentősebb mestere magyar Jungfer Gyula volt. Neki olyan kovácsoltvas munkákat köszönhetünk, mint az országház főkapujának rácsai, Magyar Országos Bank Rt. Nádor utcai palotájának díszrácsai vagy a Wenckheim-palota, a mai Szabó Ervin Könyvtár kapui, kandeláberei, rácsai. A Városligeti fasor 

Mellette Alpár Ede, Árkay Sándor, Lepter János, Páder Nándor, Pick Ede, Schwartz Antal, Vágó Ignác kapott több hazai és külföldi kiállításon díjat.

Bármerre indulnak is el Budapest belső kerületeiben a Várnegyedtől a Városliget környékéig, ahol századfordulós vagy még régebbi épületek sorakoznak, ott egészen biztosan belebotlanak néhány gyönyörű kovácsoltvas-munkába.