Régi szállodák, amelyeknek nem ártott meg az idő: Hotel Astoria, Béke Hotel, Hotel Rába.

Amikor 1913 nyarán Budapestre érkeztem – és bevallom, tele voltam kétségekkel és fenntartásokkal a várossal kapcsolatban –, egy szállodába költöztem, mégpedig a frissen nyílt Britannia Szállóba.

A várossal kapcsolatos előítéleteim elillantak, sőt, Budapest szerelmese lettem, a szállodai élet pedig életformává vált az évek során. Ahogy a várost, úgy a szállodákat is megszerettem, nem csak a fővárosban, de az ország más helyein is, és higgyék el, egy jó szálloda olyan, mint egy jó otthon: barátságos, a kényelmét szolgálja, szívesen tölti az ember a falai közt az idejét, és amikor belép, úgy érzi, hazaérkezett.

Különösen három hotel nőtt a szívemhez; nem csoda, hiszen több mint százéves a történetük, és különleges értékeket képviselnek.

Ma is Budapesten élek, a korábbi Britanniában, a most 111 éves Radisson Blu Béke Hotel Budapestben. Vendégeimet, akiket idecsalogatok, hogy megismerjék ezt a varázslatos, semmihez sem hasonlítható várost, a 110 éves Astoriában szállásolom el, és amikor Nyugat-Magyarországon járok, akkor Győrben, a 120 éves Hotel Rábában szállok meg.

Mindhárom kedves szívemnek, mindhárom túlélte a történelem viharjait, és mindegyik megőrizte méltóságát, szakmai színvonalát, lépést tartva a 21. század kihívásaival is.

Radisson Blu Béke Hotel Budapest

Amint említettem, budapesti életem a Britannia Szállóban kezdődött, és annak történetével fonódott össze. Abban az időben, amikor Magyarországra érkeztem, nem volt még túl sok és főleg elég nívós szálloda, ezért londoni barátom a Nyugati pályaudvar közelében létrehozott hotelt ajánlotta. A híre már megelőzte jövetelemet, ugyanis a tulajdonos- érdemes megismerni a nevét – Fábri Henrik kávékereskedő egy Teréz körúti bérpalotát vásárolt meg, hogy luxusszállodává varázsolja.

A terve sikerült, mert az akkori kor legmodernebb megoldásai kaptak helyet, mint a központi porszívó, a hideg-meleg vizes fürdőszobás szobák, a fényjelzéssel működő szobahívó, a saját mosoda, és konyhájában elsőként diétás ételek is készültek. De nem csak a praktikus dolgok terén volt az átépítés kimagasló, mindez művészi megoldásokkal párosult. A csodás faburkolatok és réz csillárok mellett a szálloda ékköve volt a kétrétegű, prizmás, csiszolt üvegtető, ami alatt az étterem fényárban úszott.

A folytatás is méltó volt az addig elvégzett munkákhoz, köszönhetően a Németh házaspárnak, akik a körút felé kávézót nyitottak, és létrehozták a leglátványosabb megoldást, a Kupolatermet. Ennek, és az egész szálló művészeti munkálataiban nagy szerepe volt Haranghy Jenő képzőművésznek.

A Britannia ezután a kulturális élet és a színvonalas szórakozás színtere lett, itt működött a magyar irodalmi életben meghatározó szerepet betöltő Nyugat Barátainak Köre is, itt volt lakosztálya Móra Ferencnek.

Bár a háborúk sokszor véget vetnek egy-egy sikeres vállalkozásnak vagy intézménynek, a Britannia mindent túlélt, és Budapest ostroma után Béke néven újjászületett. A károk kijavítása mellett felújításra és új ötletek megvalósítására is sor került.

Hogy mit adtak hozzá a következő évtizedek a szálloda arculatához? Ezeknek az ötleteknek és megvalósításuknak köszönhetjük a Zsolnay Kávéházat. Talán még a régi Britanniából megmaradt eredeti Zsolnay kávéfőző volt az első darab, amit az 1980-as években kiegészítettek kizárólagos tervezésű, a kávéháznak készült egyedi mintájú Zsolnay porcelánkészlettel.

A nagy lépés, ami a szállodát is különlegessé tette, az, hogy a kávéház, megtartva a Zsolnay nevet, visszaköltözött a földszintre, amivel nyitottá, látható vált, és amivel újra visszakapta a Körút. A legnagyobb meglepetés az volt, hogy a Haranghy Jenő által tervezett csodaszép, ikonikus art deco üvegkupolát itt helyezték el, a kávéház körúti bejáratánál. Amikor lemegyek a szemet gyönyörködtető kávéházba reggelizni, egyszerre érzem magam körül a jelent és a múltat.

Astoria Szálló

A Budapestre érkezésem utáni évben újabb világszínvonalú szálloda nőtt ki a földből a szó szoros értelmében. A Kossuth Lajos utca és a Múzeum körút sarkán új hotel nyílt meg 1914. március 14-én, az Astoria Szálló. A pestiek azt beszélték abban az időben, hogy a névválasztás az első igazgató, Gellér Mihály ötlete volt, aki korábban a New York-i Waldorf-Astoria Hotelben dolgozott.

A középkorban nagyjából a mai Kiskörút vonalában húzódott a pesti városfal. Egyik bejárata, a Hatvani-kapu, a mai Hotel Astoriánál volt. A 18. század végére a város terjeszkedésének útját állta a városfal, ezért lebontották, a Hatvani-kapuval együtt. Az egyik sarkon működött a Zrínyi vendégfogadó és kávéház 1824 és 1910 között. Járt itt annak idején Petőfi Sándor, Lotz Károly és Mednyánszky László is. Ennek helyére, további két telek megvásárlásával épült az Astoria szálló.

Az Astoria hamar fogalommá vált Budapesten, nem csak szállodaként, hanem mint jól megközelíthető, pontosítható hely. Én is számtalan találkozót beszéltem meg itt, mert csak annyit kellett mondani, találkozzunk az Astoriánál.

Gyakran látogattak meg barátaim Londonból, én pedig olyan helyet szerettem volna nekik ajánlani, ami a fényűzéséről híres, ugyanakkor lehetőségük van magyar vagy külföldi üzletemberekkel való találkozásokra, és a szálloda ideális helynek bizonyult. Vendégeim meg voltak elégedve az ellátással, lenyűgözte őket a központi fűtés, a korszerű felvonók, a pincehelyiségben működő borozó, és ahogy az utcára kiléptek, üzletek sorát találták.

1945 után a tulajdonos dr. Unger Ödön költséget és fáradságot nem kímélve indította újra a hotel életét. Mindhiába, mert a szállót 1947-ben államosították. Szerencsére az Astoria nevet nem változtatták meg, emellett pedig már az 1960-as évekre ismét elit szállónak számított.

Az évek során hű maradtam a választáshoz, ha külföldi barátaimat kellett elszállásolni. Büszke vagyok arra, hogy mindig nagy megelégedéssel nyilatkoznak az Astoriáról, kiemelve, hogy mennyire jó, hogy Budapest nevezeteségei egy karnyújtásnyira vannak szálláshelyüktől.

Az elmúlt 110 évben nem csak tartotta régi fényét is színvonalát a hotel, de a kor kihívásainak is megfelel. Nyílászárói hangszigeteltek, mindegyik szobája légkondicionált, mindenhol a vendégek rendelkezésére áll a vezeték nélküli internet, műholdas TV, szobaszéf. Egy különleges vacsoráért sem kell messze menni, a szálloda étterme minden igényt kielégít.

Az Astoria nem egyszerűen egy szálló, konferenciák, rendezvények színtere is lehet, ezért is kedvelt az üzletemberek körében.

Hotel Astoria - Forrás: Fortepan

Az Empire Étterem az Astoriában egykor

Az Empire Étterem az Astoriában most

Hotel Rába

Az egyik patinás nyugat-magyarországi hotel idén lesz 120 éves. Számos alkalommal megszálltam itt, amikor meg akartam ismerkedni a nyugati határ közelében lévő városokkal, vagy egy-egy napra a közeli Bécsbe szerettem volna utazni.

A győri régi Royal, a mai Hotel Rába alapításakor, 1904-ben még egy népszerű vendéglő működött a helyén, az óvárosban. Ha egy szálló jó helyen épül, hamar népszerű lesz, attól függetlenül, hogy a történelem változását követve új és új nevet kap (volt már Meixner Royal Hotel, Vörös Csillag, majd Rába Hotel is.)

Az alapító, Meixner Mihály és családja mindent megtett, hogy híres legyen a szállodájuk. Már a nyitáskor központi fűtést vezettek be, a vendégek kényelmét és szórakozását díszterem, kávéház, étterem, és az emeleten terasz szolgálta. Mindez még jóval érkezésem előtt történt, és a helybeliek elmondása alapján az új szálló a nyitást követő évben leégett. A Meixner család nem adta fel, újjáépíttette, kibővíttette, és én már ezt, az országosan is az egyik legnagyobb és legszebb szállodát ismertem meg.

De alig virágzott fel az üzlet a harmincas években, a második világháború alatt jelentősen megrongálódott az épület. Négy évvel később ezt a szállodát is utolérte az államosítás, az újjáépített hotel a Vörös Csillag, majd új szállodarésszel bővítve 1968-ban a Hotel Rába nevet kapta.

Külön figyelmet érdemel a hotelalapító szintén Mihály nevű fia, aki bár a munkaszolgálatos zsidók parancsnoka volt, a deportálástól sokakat megmentett. A túlélők és felmenőik a mai napig emlékeznek rá.

A hotel mindig is vonzotta az ismert embereket, legyen az magyar vagy külföldi híresség. Itt szállt meg többek közt a világhírű Ennio Morricone is, aki a filmtörténeti klasszikussá vált Volt egyszer egy vadnyugat című film zenéjének szerzője.

Ha a mai Hotel Rába erényei közül valamit kiemelhetnék az épület szépségén kívül, az a kényelmi szolgáltatások egész sora, ami lakhatóvá teszi a szállót, amitől otthon érezzük magunkat, mert semmiről sem kell lemondani.

Az aprónak tűnő, de nélkülözhetetlen és a figyelmességről árulkodó szolgáltatások itt mind megvannak: a szobákban légkondicionáló, hajszárító, széles sávú internethozzáférés, kitchenette & laundry, masszázslehetőség, 24 órás szobaszervíz, változatos büféreggeli, nemzetközi konyha és széles sörkínálat a szálloda belga sörözőjében, ami nyáron kellemes terasszal egészül ki. Az utóbbi 120 évben többször megfordultam a szállóban, és sokszor alig hiszem el, hogy ennyi baj és változás után jelentőségében országos hírű maradt a Hotel Rába.

A győri Hotel Royal 1937-ban. Forrás: Régi Győr

A Hotel Royal immár Vörös Csillagként 1960-ban. Forrás: Régi Győr

Beszámolómat azzal kezdtem, hogy a szállodai lét életformámmá vált. Az, hogy ilyen színvonalas helyek alakulhattak ki Magyarországon, a nagy szállodaépítési időszak előtti időkre nyúlik vissza. Az utazó embereknek már a középkor óta igénye volt olyan helyekre, ahol megpihenhettek. Ezt a szerepet évszázadokon át a fogadók töltötték be.

Magyarország három híres szállodájának építtetői meghallották az idők szavát, és ráéreztek, hogy az emberek egyre többet fognak utazni, és egyre nagyobb szükség lesz minőségi, nem csak szobát, hanem szolgáltatást nyújtó helyekre, ahol a vendégek átmenetileg vagy hosszabb időn át kényelmesen lakhatnak.