A város területe az egyesítés előtt, 1873-ban, három különálló településből állt: Óbuda, Buda és Pest.
Az 1867-es kiegyezés után Magyarország gazdasági fejlődése felgyorsult, és az egyesített főváros Európa egyik legnagyobb városává nőtte ki magát.
A mai Budapest területének egy része már a kelták idején is lakott volt. A rómaiak az I. században a Danubius (vagyis a Duna) partján hozták létre Aquincum városát, Pannonia Inferior provincia székhelyét. Átellenben, a túlparton, a mai pesti oldalon pedig Contra Aquincumot. A római birodalom meggyengülése és a népvándorlás miatt az egykori virágzó város hanyatlásnak indult. A hunok, osztrogótok, avarok és más népek után végül magyar törzsek érkeztek ide a 9. században. Ám a magyarok által létrehozott első budai és pesti településeket a tatárok elpusztították.
A tatárjárás után indult a budai vár építése, és ezzel a védett, dombra épült Buda város fejlődése. A pesti oldalon is megindult az élet, bár a tatárjárás alatt lerombolt Árpád-kori városfal nem épült újjá, csak a 15. században húzták fel a városfalat a kapukkal. Pest területe ekkor több mint a duplájára nőtt, 23 hektárról 55 hektárra, az erődítés hossza pedig 2,2 km volt
Óbuda területén is a 13. században kezdődött az erődítés, a királynéi vár építése. A település a 19. századig önálló marad, egy rövidebb időszakot kivéve csak 1872-ben csatolták Budához.
Az egyesítés után, 1873-ban Budapest hat kerületre oszlott, és területe folyamatosan bővült. És bár a törökök kiűzését követően, a 18-19. században folyamatosan terjeszkedett a fejlődésnek indult Buda, Pest és Óbuda, csupán a kiegyezést, majd a városegyesítést követően nőtt rohamosan Budapest területe. (Az is igaz, hogy ez az időszak egybeesett a modernizációval, az ipari forradalmat követő korral. A 19. század legvégén és a 20. században a lakosság ütemes növekedésével még intenzívebbé vált a terjeszkedés és az építkezés.
Mára felismerhetetlenné váltak egyes vidékek, amelyek egykor Buda vagy Pest határán kívül estek, és kőtengerré változtak hajdani, növényzettől harsogóan zöld területek.
Az 1950. január 1-jén létrehozott Nagy-Budapesttel, amikor a város környéki településeket hozzácsatolták Budapesthez, még nagyobbra nőtt a város, és az 1980-as években lakóinak száma elérte a 2 milliót.
Mutatok Önöknek néhány korabeli képet, amely szemléletesen érzékelteti az Önök számára is, hogyan változott a város látképe az elmúlt évszázadok során.
Forrás: Mek.oszk.hu
Pest térképe 1758-ban
Buda és Pest látképe Joseph és Peter Schaffer 1787-es művén
Forrás: Mek.oszk.hu
Kilátás a Várból a Krisztinavárosra, 1840 körül. Az előtérben Karakas pasa tornya látható
Karakas pasa tornya és a körülötte újonnan kialakított Török kert 2022-ben. A háttérben Krisztinaváros házai láthatók.
Kilátás a Gellérthegyről 1819-ben, a Margitsziget és 2 kisebb sziget egyesítése és a Lánchíd felépítése előtt
Buda és pest látképe a Gellérthegyről: itt már látható a Lánchíd
Pillantás a városra 1900-ban, Klösz György fényképén. Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.05.182
Kilátás a Várra és a Palotára 1906-ban. Forrás: Fortepan/ Deutsche Fotothek / Brück und Sohn
A város látképe a Fellérthegyről 1933-ban. Forrás: Fortepan
Pillantás a Várra és a Palotára napjainkban Anastasia Zhenina fotóján
