Ha már minden sarkon fűszeres forralt bor illata csapja meg az orromat, és egyre több lámpa fénye világítja be Budapest utcáit, akkor már naptár nélkül is tudom: advent első vasárnapja van, közeledik a karácsony. Azt tudták, hogy középkori szokás az adventi vásár? A téli holmik beszerzésének ideje ugyanis a karácsony előtti időszakra esett. Mai formájában azonban a XX. század vívmánya.

Adventi vásár nélkül elképzelhetetlen a karácsonyi készülődés. Miért nem ülök nyugodtan a fotelben? Miért vetem magam bele az forgatagba? Azért, amiért mindenki más ebben a városban: az apró ajándéktárgyakért, az önfeledt bámészkodás öröméért, a pihenő ürügyén legurított forralt borokért. Vagyis az élményért. Idén nem lesz könnyű dolgom, ha helyszínt akarok választani, több lehetőségem is akad ugyanis.

Talán a Bazilikával kezdem,

de Jack nélkül, mert még egy vérbeli angol bulldognak is sok lenne a tömeg. Csak néhány éve rendezik meg a  Szent István téri vásárt, de már roppant népszerű. Egyik vonzereje a helyszín: a Bazilika lenyűgöző méreteivel, tökéletes arányaival és elegáns szépségével ejti rabul a szívemet minden alkalommal, amikor csak láthatom.

A látvány pompáját emeli esténként a fényfestés - ennek a műfajnak hagyománya van Budapesten, a magyar művészek pedig a világ minden tájáról kapnak meghívásokat Japántól az emirátusokig. A korcsolyapálya inkább gyermekeknek való mulatság, ám a kézműves holmik között szívesen turkálok. Ha már úgy érzem, beteltem a látvánnyal, akkor csak

átsétálok a Vörösmarty térre.

Tizenöt éve rendezik meg a karácsonyi vásárt, és évről évre egyre többen kíváncsiak rá. Tisztában vagyok vele, hogy a faházikóknál nem Michelin-csillagos szakácsok állnak, de eddig még egyik évben sem tudtam megállni, hogy ne csábuljak rögtön a térre érve már a sarkon, és ne egyek gyorsan valamit, mielőtt bejárom a vásárt. Órákig lehet itt bolyongani, vittem már haza kerámiát, egy pár finomra cserzett bőrből varrt kesztyűt, nyakörvet Jacknek, mézet, gyertyát, mézeskalácsot... Fényfestés itt is lesz; azt a gyönyörű palotát öltöztetik színekbe, amelyben ideérkezésem idején a Gerbeaud-család cukrászdája működött. Ma is ezzel a patinás névvel várja az édesszájúakat. Hogy a gyerekekről se feledkezzenek meg: idén körhintát is felállítanak számukra.

Minket, angolokat mindenki karót nyelt, sótlan embereknek állít be, akik a teájukat iszogatva órákig tartó lagymatag társalgást folytatnak az időjárásról. Keveseknek jut eszébe, mennyi önkéntes munkát végzünk, és milyen mély tradíciói vannak a jótékonykodásnak. Éppen ezért örülök annak, hogy

az Operánál a Diótörő-fesztiválon adománygyűjtő kampány folyik

az Ökumenikus Segélyszervezet jóvoltából. Budapesten a Diótörő is a karácsonyi program szerves része.  Ez a fordulatos karácsonyi történet egyébként gyermekkoromban igen félelmetesnek tűnt, talán az egerek hadserege miatt.

És ha több zenére vágyom?

Átugrom Óbudára a Főtérre.

Itt ugyan nem olyan látványos az adventi fesztivál, mint a Vörösmarty téren vagy a Bazilikánál, de a különböző népek zenéjéből táplálkozó magyar zenekarok, mint amilyen Sebő Ferenc együttese, bőségesen kárpótolni fognak ezért.

Fotók: Flickr.com, Adventi Ünnep a Bazilikánál.