Bár hivatalosan ez még nem a nyári szezon, az elmúlt hét forrósága arra késztet, hogy útnak induljak a hétvégén. Szerencsés vagyok. A szakmámból adódóan eleve sokat utazom, nyáron pedig még ennél is többször pakolom a bőröndömet. Hogy mi érdekel? Minden, ami nem triviális, vagy ha igen - mert a leghíresebb látnivalók mellett nem lehet csak úgy elmenni -, akkor a finomabb részletek, az avatott szemnek feltáruló aspektusok.
A nyár az aktív pihenésről szól: utazom és gyűjtöm az információkat. Ilyenkor intenzívebben pezseg az élet, az emberek felszabadultabbak, többet megmutatnak magukból. Elsőként észak felé veszem az irányt, hogy meglátogassam az egyik legkedvesebb európai városomat Stockholmot. Az öt összefüggő szigetből álló város öt különleges helyszínére igyekszem, így kiderül, mikor volt a leghíresebb halo-jelenség Stockholm egén, hogyan lehet bejutni a Középkori Múzeumba, miért hívják Kék Teremnek azt, ami valójában vörös, és ki volt az a svéd uralkodó, aki nem hallgatott a mérnökeire.
1. Gamla Stan, a kezdet kezdete
Aki még nem járt Stockholmban, számítson rá, hogy mindenhol hidak és átjárók keresztezik majd az útját - és arra is, hogy ez jó lesz. Nagyon lehet élvezni ezeket a városépítészeti elemeket. Odakinn a tengeri levegő folyton az arcodat csipdesi, és nem engedi, hogy elpilledj. A svédek nagyon tudnak a hidegben élni, nyáron pedig teljesen felszabadulnak.
Az egyik legnagyobb svéd ünnep a MIDSOMMAR - az év leghosszabb napján Szent Iván éjszakáján tartják - idén június 19-re esik. Ez az ünnep Svédországban egyet jelent a nemzeti öntudattal, az ősök tiszteletével, a népi hagyományok ápolásával és átadásával.
Stockholm története egyetlen szigettel kezdődött az 1200-as évek közepén. Mint egykor Budán, a király lakhelye köré telepedett a nép, és emelt hatalmas védőfalakat, épített házakat, amelyek között csak szűk utcák húzódtak - minden talpalatnyi helyet megpróbáltak hatékonyan kihasználni.
Hol máshol tudhatnánk meg többet erről a varázslatos szigetről (amely hangulatában és kialakulásában egyaránt a Budai várnegyedhez hasonlítható), ha nem a Középkori Múzeumban? Már a bejutás is izgalmakat rejt, a bejárat a híd alatt található. Itt tárták fel a legtöbb kincset, és itt kaptak méltó helyet, hogy mi is emlékezhessünk. Akárhányszor itt járok, a pincejáratokon át visszajutok a régmúltba, miközben imadal szól a teremben. Az illatok is mások e falak között, ez már a középkor maga - sóhajtok fel -, miután alaposan körülnézve elismerem, hogy a történészek, művészettörténészek, kiállításszervezők remek munkát végeztek. Nagyon is egyben van ez a tárlat.
A sarkokon aztán temérdek kávézó, pub vár, hogy felfrissítsd elgémberedett tagjaidat, és megigyál egy forró csokoládét valami igazán finom süteménnyel párosítva. Személy szerinti kedvencem az egykori börtönből lett Cafe Sten Sture, ahol estefelé egészen rendkívüli élményben lehet részed. A sütemények pedig isteni finomak!
2. Látomás az égbolton: a híres Vädersolstavlan
Gamla Stan szigetén épült a legkorábbi stockholmi katedrális, a Storkyrkan. A gótikus építészet csodálói nehezen fogják ott hagyni a templomot, vagy legalábbis nap-nap után visszavágynak majd falai közé. A szent hely két nagy svéd kincset őriz: Szent György és a Sárkány fából faragott szobrát, valamint a korai Stockholmról készült képet - nemcsak a legeslegrégebbi festmény, hanem meglehetősen misztikus is, mivel a kompozíció több mint a felét egy égi jelenség ábrázolása teszi ki.
A kép azt az úgynevezett halójelenséget örökíti meg, amely a második leghíresebb ebben a kategóriában, a Nagy Konstantin császár által látott égre rajzolt kereszt után. (A római uralkodó állítólag ennek hatására győzött, ez a kereszt vezette seregét, és a legenda szerint ezért lett utána államvallás a kereszténység.) A jelenség 1535-ben tűnt fel Stochkolm felett: az égen órákon át fehér és színes fénykarikák látszottak. Valószínűleg el sem tudnánk képzelni, hogyan is nézett ki, ha Urban Larsson udvari festő a fenti, Vädersolstavlan című, híressé vált művén meg nem örökíti. (A katedrálisban látható kép mindazonáltal másolat, az eredeti képről 1636-ban készült hiteles másolat, amely Jacob H. Elbfas munkája.)
A halójelenség: egy olyan optikai jelenség, amely a nap és hold körül jelenik meg. Több típusa létezik, és mindegyiket a 8–12 km magasban képződő fátyol- és pehelyfelhőkben lévő jégkritályok okozzák a felső troposzférában. A kristályok változatos alakja és különös rendeződése, valamint a fénysugarak beesési szöge egyaránt felelős a megfigyelt haló típusáért. A jelenség lehet rövidke (pár másodperces), vagy tarthat több órán át. /Forrás: Wikipédia/
Úgy mesélik, hogy ezen a különös áprilisi napon egyszerre több nap ragyogott, és ezt természetesen jelnek tekintették a politikailag nehéz helyzetben - és állítólag ezért is festették meg. Gusztáv Vasa uralkodott ekkoriban, aki a svédországi királyi családok egyik legnagyobb letéteményese lett, és az égi tünemény felbukkanása után nem sokkal szerencsés véletlen folytán menekült meg a merénylettől (Aki ennél részletesebben kíváncsi a történetre és a király uralkodásának pillanataira, ERRE A LINKRE KATTINTSON.
3. A világon első, és egyben legnagyobb Skanzen
Kitalálják, hogy vajon miért a skanzen (erőd) szó a magyar nyelv egyetlen svéd jövevényszava? Nos, mivel a világon először Djurgarden szigetén hoztak létre ilyen típusú szabadtéri múzeumot. Az ötletet az adta, hogy Stockholm második legnagyobb szigetén régen katonai sánc állt, később pedig vadaspark. Ez utóbbit kellett tunningolni valami extrával, és ekkor ébredtek rá, hogy az elmúlt korok építészeti és életmódbeli kultúráját tökéletesen lehetne ötvözni az állatsimogatással - amely igényeket a Skanzennel egybeforrt stockholmi állatkert elégíti ki.
Így nyílt a világ első szabadtéri múzeuma 1891-ben, amelynek jelentőségét az évi tízmillió látogatóval máig nem sikerült senkinek leköröznie. Nem véletlenül szeretik a turisták ezt a helyszínt, és minden bizonnyal a sziget atmoszférája teszi ennyire vonzóvá.
Alapvetően szeretem a skanzen típusú szabadtéri helyszíneket, ahol megannyi építészeti megoldás egyszerre áttekinthető és az élőbeliség illúzióját adva átélhető. Az, hogy a világ első ilyen helyszínéről van szó, nyilván eleve különlegessé teszi, és emellett az, hogy annyira természetes.
Olyan, mintha a különböző korok házai és a köztük barangoló emberek mindig is ott lettek volna - talán ezért oly könnyű elképzelni a svéd vidék különleges hangulatát. Mintha mindig is tudtuk volna a lelkünk mélyén, hogy milyen.
„Sok gyönyörű várkastély van Svédországnak ezen a déli vidékén, de a legszebb várkastélynak sincs olyan csodálatos fala, mint a vén Kulla hegynek. Nem nagy hegy, nem is magas. Széles hátán erdők, szántók, hangások terülnek el, itt–ott egy kerek zsombék vagy csupasz sziklakő domborodik. A tetőn nincs semmi különösen szép – olyan az is, mint a többi fennsík a környéken. Aki az országúton megy, és erről az oldaláról látja, akaratlanul is csalódást érez. De ha véletlenül letér az útról, megkerüli a hegy déli oldalát, és felpillant a meredek sziklafalra – nem tud betelni a nézésével. Mert a Kulla hegy nem állt meg a szárazföldön, a rónák és a szelíd halmok között, mint más hegyek – kiszökött a tengerre, amilyen messzire csak tudott. És a lába előtt nincs egy tenyérnyi part se, hogy a hullámoktól védje – a tenger felcsap a falán, áztatja, marja, azt csinál vele, amit akar.”
/Részlet Nils Holgersson kalandjaiból/
4. A Vasa kudarca, a jelen sikere
Ha már láttuk Svédország tündéreit és manóit, nosza rajta, meg se álljunk az öbölig, ahol végeláthatatlan sorakozó hajóhadak pihennek. Halász nemzet uralja a szirteket, kiknek őseik vikingek, félelmet nem ismerő, vad hajósok. A zordság tanította, s a hold dédelgette őket.
Szintén Djurgarden szigetén van a Vasa Múzeum, ami az egyik legkülönlegesebb hely, ahol valaha jártam, és tulajdonképpen nem más, mint egy 1628-ban elhunyt hajó koporsója. Nem nagyon maradt fent ebből az időszakból ilyen jó állapotban egyetlen hajó sem, ezért is áll a mondás, ami feljebb olvasható: „a múlt kudarca, a jelen sikere".
A csatahajót II. Gusztáv terveztette meg, azonban hiába kérlelték, nem vett tudomást a mérnökei intelmeiről. Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka - ezt is mondhatnánk, mikor a katasztrófára gondolunk, ami 15 perccel indulása után megtörtént egy augusztusi napon. A király ugyanis még ágyúkat és ágyúkat akart, hogy mindenáron legyőzze velük a lengyeleket. A kisikló hajóba belekapott a feltámadt szél, a Vasa hajó pedig az oldalára billent, bár akkor egy rövid időre még visszaállt egyenes helyzetbe. A második széllökést viszont már nem tudta átvészelni, és az végérvényesen az oldalára fordította. A víz megállíthatatlanul tört utat a hajó belsejébe.
A Vasa sokáig pihent a mély foglyaként, mígnem 1969-ben kiemelték és auráját szarkofágba rejtették. Nem lehet elmondani, ami azután kezdődik, hogy az ember belép a vákuumként működő csarnokba. Az azonban bizonyos, hogy odabent végérvényesen megállt az idő.
5. Ahol legendák születnek
A Nobel díjat Stockholmban adják át, mégpedig a Koncerthuset és a Stadshuset termeiben, ahol a díjazottak a svéd királytól vehetik át az oklevelet, és a mintegy 200 gramm súlyú, 66 milliméter átmérőjű arany emlékérmet, valamint a pénzdíjat tanúsító okiratot. Ide most nem kalauzolnám el Önöket, de megsúgom, hogy van még egy emblematikus helyszín, jelesül az éppen Szent Iván éjjelén átadott Városháza, ahol akár egy esti séta alkalmával elmerenghetnek a világ legokosobbjairól. 
Ez pedig a Városházának az itáliai reneszánsz stílusú fedett udvara - amelyet eredetileg kékre tervezett az építész, de a stockholmiaknak jobban tetszett a vörös szín, ezért csak a neve maradt Kék Terem.
És ekkor még arra is nyílik alkalmunk, hogy a 106 méter magas torony tetejében megcsodáljuk a Három Koronát, ami Svédország nemzeti szimbóluma. (Eredetileg egy méterrel kisebb, 105 méter magas tornyot terveztek, de amikor megtudták, hogy a koppenhágai városháza 105,6 méter magas, megtoldották a sajátjukat.)
