Ezeken a szokatlanul nyárias napokon önkéntelenül is a felfrissülés és a jég jár a fejemben, és azok az évtizedek, amikor a mai modern hűtőszekrények híján a jegesemberek munkájától függött, hogy hogyan hűtik az élelmiszereiket a budapestiek.
Kik voltak a jegesemberek? Mit csináltak pontosan? Mért volt rájuk szükség? Honnan szedték a munkájukhoz a jeget? Elmondom.
A múlt században a budapesti utcák egyik jellegzetes figurája volt a jegesember. Az első, elektromos árammal működtetett hűtőszekrények megjelenéséig és elterjedéséig jegeskocsik járták az utcákat - a jégszekrények feltöltéséhez szállították a jeget.
VIDEÓ: Forróság 1957 nyarán - láthatják a jegeskocsi előtt kígyózó sort:
Az 1950-es évekig nem volt ritka a jégtömböt cipelő ember látványa, és még az 1960-as években is vásároltak jeget a budapestiek.
Az élelmiszerek - akkori léptékkel modern - hűtésére a 19. században alkották meg a jégszekrényt. A tartály a szekrény fa- vagy fémborítása mögött rejtőzött. Ezt kellett feltölteni minden héten friss jéggel, amelyet előzőleg vermekben tároltak a jegesek.
Honnan származott a jég? Eleinte télen vágták, a befagyott folyókról és tavakról, de a 20. században már ipari módszerekkel és méretekben gyártottak jeget.
VIDEÓ: Így működtek a jégszekrények:
A jégverem és a jég szerepe vidéken
Mint az Tunyogmatolcs község honlapján olvasható, rendszerint árnyékos helyre épített több méter mély bélelt és építménnyel fedett gödör volt.
Télen nehéz és veszélyes munkával vágták a jégtömböket, amelyekre aztán szalmát szórtak.
"A nyári nagy melegben a kocsmai italok, a hentesbolti húsok hűtésére használták. De ennél is fontosabb volt a gyulladásos betegségek enyhítésére. Különösen a vakbélgyulladások eljegelésére. Ugyanis régen nem minden községben volt orvos, kórház meg még távolabb. Amit lehetett, helyben gyógyítottak. Jéghez jutni csak indokolt esetben lehetett. A jégvermet, melynek kulcsa a községházán volt, csak a kisbíró nyithatta ki, és adhatott jeget az orvos vagy a bába utasítására a beteg hozzátartozóinak."
