A budapesti tavasz és nyár elképzelhetetlen hangulatos teraszok nélkül, ahol napsütéses délutánokon, vagy langyos estéken barátainkkal, vagy csak úgy egyedül üldögélünk. Közben látjuk a várost, halljuk lüktető zaját, és átadjuk magunkat a pillanat hangulatának.
Most, amikor gombamód szaporodnak a kávézók, éttermek előtt csöppnyi, elkerített részek pár asztallal, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ez valami új keletű dolog, amit a 21. század embere talált ki.
Kedves barátaim, a vendéglátás és a teraszok már akkor elválaszthatatlanok voltak egymástól, amikor én Budapestre kerültem! Ez pedig nem most volt, hanem 1913-ban körül. Az írók, költők, művészek, hivatalnokok, és mindenki, aki megengedhette magának, szívesen töltötte idejét ezeken a helyeken. Ez a városi léthez hozzátartozott, természetes volt és megszokott.
Az új, 20. század hangulatos társasági életébe sajnos beleszólt a történelem. A két világháború idején az élet és a halál, a létfenntartásért való küzdelem háttérbe szorított mindent, ami az élethez nem volt elengedhetetlenül fontos.
A két világháború között, majd 1945 után újra indult az élet, az emberek örültek a békének, a tavasznak, és a kávézók, cukrászdák, éttermek teraszai ismét megteltek. Ne gondolják, hogy az ötvenes, hatvanas években minden szürke és egyhangú volt! A pesti emberek már akkor is tudták, hogyan érezzék magukat jól.
Szívesen nézegetem ezeket a fotókat, és szinte érzem a tavasz illatát, és hallom a zenét,látom a mosolygó arcokat, úgy, mint egykor. A képeket a Fortepanról válogattam.
Az alábbi 1917-es fotón Magyar Elek (jobbról),az Ínyesmester néven publikáló gasztro szerző az Oktogonon, az egykori Abbázia Kávéház teraszán szivarozik.
Fiatalok kártyáznak egy teraszon. Bár nem sok információm van a képről, feltételezésem szerint éppen nyaralnak.
Az alábbi kép 1922-ben készült. A háttérben látható kerekesszékes és a kép előterében, katonaruhában üldögélő férfi is a világháborús éveket juttatja eszembe.
Ez a fotó egy különleges helyen készült, a mai Városház utcában. A vendéglő homlokzatát zenélő óra díszítette. A legenda szerint az óra hangja alapján a pontos időre nem lehetett következtetni, ám minden alkalommal megszólalt, ha új hordót vert csapra a kocsmáros.
Ez bizony az Eötvös téri Grand Hotel Dunapalota, a később Ritzként emlegetett szálloda terasza volt. A szálloda megsérült Budapest ostroma alatt, ám a személyzet egy része még mindig maradt. Mivel még voltak élelmiszer tartalékaik, aki csak tudott, igyekezett az élete kockáztatásával is eljutni a Ritzbe, hogy ehessen - és frakkba öltözött pincérek szolgálták fel a szerény, főképp rizsből álló fogásokat. Végül a szálloda találatot kapott, kigyulladt és leégett.
Ez pedig a Hármashatárhegyi turistaház terasza.
A Clark Ádám térnél található Lánchíd kávéház teraszán nem mást láthatnak a fotó bal oldalán, mint Szabó Lőrincet.
Így festett a Fogaskerekű Svábhegy állomása a nagy terasszal 1938-ban.
Egy megkapó kép 1940-ből: a Döbrentei téren, az Erzsébet híd budai hídfőjénél, a Rudas fürdő vendéglőjének teraszán készült.
Így kávézott és napfürdőzött Carl Lutz svájci diplomata és felesége a korábbi brit nagykövetség épületének teraszán. A követség a mai Táncsics Mihály utca 1. szám alatt volt. Az azt követő fotón pedig a bécsi svájci konzulátus titkárnői láthatók ugyanazon a teraszon, szintén 1943-ban, amikor látogatóban voltak Budapesten.
Vidáman folyt az élet 1949-ben a Duna Szálló teraszán, ám a háttérben az ostrom alatt megsérült Erzsébet-híd romjai háborús mementóként ott éktelenkednek. Szomorú látvány.
Egy ismerős terasz 1955-ből: a Semmelweis utca és a Kossuth Lajos utca sarkán, a Puskin mellett, ott, ahol ma a Gourmand található.
Pazar látványt nyújtott 1957-ben a Gundel terasza.
Ó, ezek a számomra kedves, körúti helyek a nyüzsgő, életteli utcaképpel! Itt például a József körúti Ibolya presszót láthatják.
Bauer Sándor nagyszerű reklámfotója 1960-ban a Rege utcai Vörös Csillag (egykor Golf, később Panoráma) szálloda emeleti teraszán készült.
A Margitszigeti Nagyszálló terasza 1965-ben.
A Gerbeaud terasza abból az időből, amikor még busz járt a Vörösmarty téren.
Csak nem tanévévzáró ünnepség után készült ez a kép az egykori Sport Szálló, a mai Flamenco teraszán?
A Britannia Szálló, a későbbi Béke Szálló (a mai Radisson Blu Béke Hotel) terasza a körúton 1972-ben, egy kedves arcú, ifjú apukával.
Az Intercontinental terasza a Dunakorzón. Az alatta lévő fotón Antal Imre és Sándor György zongoraművész látható.
