Az oktatás és a gyermekek tanítása a legősibb időktől kezdve jelen van az emberiség történetében, s számtalan formában valósult meg a különböző korokban és társadalmakban. De milyen volt nagyjából 100 évvel ezelőtt a magyarországi helyzet ezen a téren?

Hogyan és milyen körülmények között tanultak dédszüleink és nagyszüleink? Tartsanak velem, és pillantsunk bele az akkori életképeken keresztül a múlt izgalmas világába!

"Szép dolog kifaragni egy szobrot és életet adni neki; de még szebb kiformálni egy emberi lelket és megtölteni igazsággal." (Victor Hugo)

A városokban külön fiú- és lányosztályokban tanultak a gyerekek. Egy 1905-ös felmérés szerint a népiskolák 67%-a osztatlan volt és egy tanítóra átlagosan 67 gyerek jutott. A kép az 1910-es évben készült. / Kép forrása: fortepan.hu

Árnyékszékül az iskola nyílt környékét lehetett használni

Ugyan a tankötelezettséget rendeletbe foglalták 1868-ban, de a feltételek nem mindenhol voltak adottak vagy épp a legmegfelelőbbek a gyerekek oktatására, s ez különösen igaz volt a kis falvak, tanyavilágok esetében. Garzó Imre így ír visszaemlékezésében egy századforduló körüli tanyasi iskoláról:

"Amit találtam az elképzelhetetlen volt (...) A kamra lett iskolaszoba, sötét, alacsony, 30 gyermeknek is szűk. A konyha le se volt padlásolva, benne a tűzhely egy katlan előpadkájával, innen lehetett egy ide-oda rakható lajtorján a szoba padlására jutni, mely erről az oldalról szintén nyílt volt. A nem kevésbé alacsony lakószobát két, inkább lyuk, mint ablak világította volna, azoknak is egyike ki volt törve és papirossal beragasztva; a szoba földje gödrös volt, hogy a legkisebb locsolás is tócsába futott össze, melyet söprűvel kellett szétteregetni. Árnyékszékül az iskola nyílt környékét lehetett használni, mi a tanyai gyerekeknek nem is volt szokatlan."  (forrás: Koncz Sándor)

Ez az Állami Iskola úgy tűnik, szinte a semmi közepén áll 1915-ben / Kép forrása: fortepan.hu

A falusi iskolákban a gyerekeket koedukáltan tanították, és a legtöbb esetben egyetlen tanítóval, közös tanteremben tanult mindegyik évfolyam. Egy 1905-ös adat szerint a törvény által megállapított 10 hónapos tanítási időt csak az iskolák egyharmadában tanították végig. A korabeli fotó Vértes Károly felvétele, 1900 körül. / Kép forrása: fortepan.hu

Javított a helyzeten az az 1926. évi törvény, amelynek célja az volt, hogy az országban létrejöjjenek a tankötelezettség tárgyi feltételei is. "Az országot 5 km sugarú körökre osztották, s kötelezték a hatóságokat vagy a földbirtokosokat a népiskolák felállítására.

Az 1926. március 24-én kihirdetett VI. tc. létrehozta az országos Népiskolai Építési Alapot, amelyből három év alatt ötezer falusi, tanyai tanterem épült Magyarországon egységes, korszerű típustervek szerint. A téglából, hatalmas ablakokkal, palatetővel, vörösfenyőből készült padlóval épült iskolákhoz háromszobás tanítói lakásokat építettek." (forrás: Fehér Katalin mek.oszk.hu)

1907-et írunk, a Tanár úr a katedránál ücsörög a képen látható erdélyi uradalmi iskolában. / Kép forrása: fortepan.hu

Kisgyermek az abakusz segítségével próbálja elsajátítani a matematika tudományát 1949-ben. Ennek a számolási segédeszköznek a korábbi formáit már az ókori társadalmakban is megtalálták. / Kép forrása: fortepan.hu

Mértan tanulása mutatópálca, vonalzó segítségével 1923-ban. / Kép forrása: fortepan.hu

Ki mondta, hogy a matematika egyszerű? Tanár úr, tessék gyorsan segíteni! Életkép 1931-ből / Kép forrása: fortepan.hu

 Nők az oktatásban

A századforduló idejére tehető az a mozgalom is, amely ösztönözte a fejlődést a lányok és a nők iskolázási lehetőségei terén. Többek között az Országos Nőképző Egyesületnek köszönhetően 1896-ban megnyílt az első leánygimnázium Budapesten. Tanterve a főbb vonatkozásokban megegyezett a fiúgimnáziumokéval, de a tantárgyak között szerepelt az ének, rajz és a kézimunka oktatása is. A megszerzett érettségi bizonyítvány birtokában a lányok felsőfokú tanulmányokat kezdhettek, ami óriási előrelépést jelentett az elmúlt korokhoz képest.  

A századforduló körül új iskolatípus jelent meg és indult gyors fejlődésnek: a polgári iskola. Elvégzése után a tisztviselői, ipari, kereskedői pályák betöltésére nyílt lehetőség. A képen egy Polgári Leányiskola IV. osztályos tanulóinak csoportképe látható az 1900-as években. / Kép forrása: fortepan.hu

A Besztercebányában működő Felsőbb Leányiskola végzős növendékei, 1905-ben / Kép forrása: fortepan.hu 

A nők 1895-től tanulhattak a bölcsészeti, az orvosi és a gyógyszerészeti karokon, ám a továbbtanuláshoz érettségi bizonyítványra volt szükség, és még 1912-ben is csak három nyilvános leánygimnázium működött. A kép az Ajtósi Dürer sor 37. Erzsébet Nőiskola (ma Teleki Blanka Gimnázium) udvarán készült 1905-ben. / Kép forrása: fortepan.hu

Mi más lenne a Magyar Háztartási Iskola Egyesület tanítójának kezében, mint egy fakanál? / Kép forrása: fortepan.hu 1905., Rottenbiller utca 15.  

Diáklányok 1930-ban / Kép forrása: fortepan.hu

 Szakkörök, különórák 

Így nézett ki egy fizika előadó 1935-ben a budapesti Villányi út (Szt. Imre herceg útja) 5-7. számnál található Szent Margit Gimnáziumban. / Kép forrása: fortepan.hu

A szegedi Bugyi-gépgyár sofőr iskolájának demonstrációs eszközeit láthatjuk ezen az 1930-as felvételen. / Kép forrása: fortepan.hu

Önképzőkör 1912-ben Sopronban, a Széchenyi téren található Evangélikus Líceumban. A századforduló körüli években a korabeli kimutatások szerint egy állami középiskolát látogató tanuló képzésére harmincszor annyit fordított a kormányzat, mint egy népiskolai növendékre. A gimnáziumokba főként a társadalom középső és felső rétegei jártak, a munkás- és parasztgyermekek 5%-a jutott csak be a középiskolákba. / Kép forrása: fortepan.hu

Csodás pillanatképek az Alkotás utcai Testnevelési Főiskola udvaráról 1938-ban / Kép forrása: fortepan.hu