A budai Vár kiemelt helyén, a Mátyás-templom és a Halászbástya között áll Stróbl Alajos egyik műve, Szent István szobra. Gyönyörű, látványos munka, ma népszerű fotótéma.
Nem is gondolnánk, hogy milyen viszontagságos út vezetett a megalkotásáig, és hogy a művész milyen nehézségekkel szembesült, miközben megtervezte és megformázta.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Stróbl Alajos a századforduló magyar szobrászatának vezető egyénisége. Szobrászatát érzékeny realisztikus mintázás jellemezte. Bécsben K. Zumbuschnál tanult 1876 és 1880 között. Már egész fiatalon feltűnt Perseus (1882) című szobrával.
Az újonnan épült Operaház épületére két homlokzati szobrot és bejáratnál két ülőszobrot (Erkel, Liszt) mintázott. Ettől kezdve a kor legkedveltebb emlékműszobrásza volt. 1893-ban mintázta Arany János emlékszobrát (a Magyar Nemzeti Múzeum kertjében). 1904-ben mintázta a Várban felállított Mátyás-kutat. 1906-ban a budapesti Halászbástyán lévő Szent István lovas szobrot. 1906-ban állították fel az Erzsébet téren a Rókus Kórház Semmelweis-emlékművét (Magyar Államvasút pályaudvar építésekor a Rókus Kórház elé helyezték). Az említettek mellett művei közül Budapest közterein áll még Jókai szobra (1921), Olvasó lányok (1921) című kompozíciója, Károlyi Sándor emlékműve, Eötvös József, Arany János mellszobra stb. Gerster Kálmánnal közösen készítette a Kossuth-mauzóleum szobordíszét (1907) és az Erzsébet-emlékművet. Nagykőrösön van Arany Jánost ábrázoló szobra (1910), Szegeden Széchenyi-emlékműve (1914). Az angliai Stanstedben áll hadiemléke, amelyet eredetileg Lotz Károly apoteózisaként mintázott.
A 19. századi jellegzetes emlékműstílusban fogant művei mellett számos impresszionisztikus, friss formázású portrét készített (Fiatalkori önportré 1878, Fiatal nő 1916-18, Szinyei Merse 1918-19 és a többi). Számos külföldi és magyar kitüntetést kapott. Egyik fő művét, az 1900-as keletű Anyánk című szobrát a párizsi világkiállításon nagydíjjal jutalmazták. Évtizedeken át a Képzőművészeti Főiskola tanára, és az Epreskert mint művészeti-kulturális központ létrehozása is az ő érdeme.
Forrás: Hung-art.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Maximalista, alapos művész volt. Lyka Károly 1911-ben azt írta Stóbl Alajosról: „Kezdettől fogva folytonos benne a tökéletesedés felé való törekvés. A nyilvánosság elé csak olyan munkával lép, a mely az ő felfogása szerint befejezett. S hogy ez mit jelent, annak megítélésére csak az képes, aki látta a mestert munka közben. Egy képmásmellszobortól nem sajnál 2—3 hónapot s még akkor is nehéz szívvel önteti le az agyagmintát.
Sőt megesett már nagyszabású alkotásainál az is, hogy hibát találva rajta, a kész bronzszobrot beolvasztatta s kezdte újból a mintázást.”
Már az 1860-as években felmerült a szobor felállításának ötlete: 1863-ban gróf Pállfy Móric királyi helytartó vetette fel először. Gyűjtést indítottak a munka elkészítésére, ám az induláshoz nem jött össze elegendő pénz.
Végül a millennium évében, 1896-ban született róla rendelet. Az állam Wekerle Sándor miniszterelnököt bízta meg a szobor állami költségen történő felállításával, miután a millenniumot sorsfordító történelmi eseményként törvénybe iktatták, és külön említést tettek "a honalapítás ezredik évfordulójának megörökítésére alkotandó művekről" is. Ezek között szerepelt a Hősök terén látható emlékmű, valamint a Szent István szobor is.
Ám Szent István szobrának elkészülte nem volt zökkenőmentes, a művész több kompromisszumra kényszerült.
Strobl Alajos 1898-ban látott neki a munkának. Ő alacsony talapzaton képzelte el ikonikus szobrát. A Halászbástya alkotójaként és Mátyás templom újraálmodójaként ismert Schulek Frigyes azonban nagyobb szabású, domborművekkel díszített talapzaton képzelte el Szent István lovon ülő figuráját.
A művész 1901-ben készült el. A szobor kidolgozása után az Országos Képzőművészeti Tanács szakemberei azt javasolták Strobl Alajosnak, hogy az uralkodó fején a Szent Korona legyen, a kezében lándzsa. Ezután is változtatnia kellett a koncepción, mivel a lándzsát az uralkodó kérésére kettős keresztre kellett cserélnie.
Mint arról Henszlmann Lilla írt a szobrászról szóló kötetében, Stróbl Alajosnak azért okozott „néhány” álmatlan éjszakát a mű elkészítése. Azt írta többek között: „nagyon fel vagyok izgatva, egészen el vagyok veszve és a feladat mind mostanáig nagyon rosszul megy nekem, nagyon rosszul… A munka nem akar előrehaladni. az akadályok, amiket vállaltam, óriásiak, és vagy győztesen kerülök ki a harcból... vagy kétségbeesem, és akkor elveszem."
A szobor egy 1906-os fotográfián. Forrás: Fortepan.hu, adományozó: Széman György
Lyka Károly 1911-ben viszont már patetikus hangnemben írt a szoborról, és úgy, hogy az ismertetőjéből nem derült mi, milyen huzavonák és kompromisszumok árán készült el Stróbl Alajos műve.
„A honalapítás ezredik éve újabb nagy feladat elé állította a művészt, melynek megoldása tíz évi komoly, megalkuvást és lankadást nem ismerő munka eredménye. A Szent István-szobor monumentális szobrászatunk egyik nevezetes alkotása” - kezdi a téma kifejtését Lyka Károly.
„Két nagy művész találkozott itt össze. Egyik sem akart a másik rovására érvényesülni, az volt a közös törekvésök, hogy a mű, melyet megalkotnak, egységes, harmonikus egész legyen.
Járatlan környezetben áll a szobor, a Halász-bástya déli udvarában, a Mátyás-templom apsisa mellett. Amilyen nagy előny egy ilyen mesteri architektúra kerete, éppen olyan nagy a plasztikai feladat is: a keretbe illő szobor megmintázása.
A szobor oltárszerű talapzata két részre tagozódik: a domborművekkel díszített alsó részre és a három-három ikeroszloppal megerősített felső részre, négy kiszögellő sarkán egy-egy stilizált oroszlánnal. Szent István alakja lóháton ül, fején a dicsfénnyel övezett korona, jobbjában a kettős kereszt, míg baljával a kantárszárat tartja. A válláról leomló hosszú palást redőzete sejteti a testet, melyet elfed. A ló megvetett lábakkal, nyugodtan áll. Az egész alak mintázásán bizonyos nyugodt templomi hangulat van rajta. A széles, nagy síkok uralkodnak, melyeket a keleti pompával megmintázott lószerszám sem zavar meg.
A gazdagon faragott talapzat felső részét hat laposan tartott domborművű rozetta díszíti: két oldalt a négy evangélista két-két jelképe, elől az Agnus dei, hátul az apostoli kettős kereszt.
A talapzat alsó részébe négy hatásos dombormű van beillesztve, A két hosszú oldalon a Koronázás és Bécs ostroma, a keskeny oldalakon a Templomalapítás és a Törvényhozás. A domborművek rendkívül finoman vannak megmintázva. Magukon viselik annak a szeretetnek a nyomát, mellyel mesterök a dombormű iránt viseltetik. Donatello, Rude és Colins, az innsbrucki Maximilian-Denkmal domborműveinek alkotója nyomán halad e téren. A Szent István-szobor domborművei nemcsak a mintázás virtuozitásáról, hanem a relief különleges távlati törvényeinek alapos ismeretéről is tanúságot tesznek.
A Szent István-szobor hirdeti egyszersmind legkifejezőbben, hogy milyen beható tanulmányokat és nagy gondot fordít a művész egyrészt a korhű öltözetekre, fegyverzetre – a történelmi hangulatra – másrészt a részleteknek is preciz megmintázás.”
Szent István szobrát végül 1905-ben állították fel, és 1906. május 21-én leplezték le I. Ferenc József jelenlétében.
