Sok csodálatos dolog van a világon: gyönyörű tájak, finom étkek, pompa és gazdagság,  de - valljuk be - egy képzeletbeli listán a szerelem is mindenképpen az elsők között lenne. De mi is ez az érzés? Honnan jön, miért érezzük, és legfőképpen: mitől függ, hogy kibe leszünk szerelmesek? Ezek a kérdések nem új keletűek, s ha a biztos választ nehéz, sőt, szinte lehetetlen megtalálni - azért utánajártam egy-két érdekes elképzelésnek. Tartsanak velem!

Sandro Botticelli: Vénusz születése (1484-1486)
A római mitológiában Vénusz volt a szerelem és szépség istennője (a görög mitológiai Aphrodité megfelelője), aki születésekor a tenger habjaiból egy kagylóhéjon emelkedett ki. Ahogy a partra lépett, lába nyomában különböző növények bújtak elő a földből - ezeket nevezzük afrodiziákumoknak, melyeket hatóanyagaik révén különösen alkalmasnak tartanak a szerelmi vágy fokozására

Az istenek cselekedetei uralkodnak felettünk?

A szerelem érzése valószínűleg egyidős az emberrel. Az ókorból rengeteg történet, mítosz és tárgyi emlék maradt ránk, ami bizonyítja, hogy a kultúrában fontos szerepet foglalt el a szerelem kérdésköre, annak megélése, beteljesülése és a felmerülő nehézségek megoldása.

Az ókori ember mágikus módon hitt abban, hogy életükbe magasabb erők és az istenek cselekedetei is beleszólnak. Görögországban Aphrodité volt a szerelem és szépség istennője, akinek - ha szerelemről volt szó - biztosan benne volt a keze a dologban. De mi határozta meg, hogy ki gyújtsa lángra szívüket? Ezért fia, Erósz, az aranyszárnyú isten volt felelős: akit meglőtt aranyból készült, bagolytollakkal ékesített nyilaival, azonnal kiolthatatlan szerelemre ébredt a mellette lévő iránt.

Ámor nyila bármikor eltalálhat minket! A görög mitológiában Erósz a szerelem és a szexuális vágy istene, a római mitológiai Ámor (vagy másik nevén Cupido) megfelelője.
Eros szobra a londoni Piccadilly Circus-on nap mint nap keresi következő kiszemeltjét, akibe belelőheti szerelmet hozó nyilát / Stock fotó

A szerelemnek még a bolondsága is nagyobb bölcsesség,mint a filozófusok minden tudománya.
Jókai Mór

Amikor a szerelem elvakít

Az elhatalmasodó, mértéken felüli szerelmet, mint "kórságot" Rhazés arab orvos a "Betegségek beosztásáról" című könyvében a melankólia és a gutaütés mellett említi, mely feltétlenül orvosi kezelést igényel. Bár ez ma már elég különösnek tűnik, azért valljuk be: az a bizonyos "rózsaszín szemüveg" néha valóban nagyon hamisan láttatja velünk a világot - és erre csak idővel jövünk rá.

Abban több kutatás és elmélet is egyetért, hogy a szerelem első időszakában - amit nagyjából másfél-két évre saccolnak - "rózsaszín szemüvegben és lila ködben" járkálunk. A választottunkban leginkább a pozitív, nekünk tetsző tulajdonságokat vesszük észre, és ezeket fel is nagyítjuk; míg a kevésbé imponáló, negatív jelenségekről egyszerűen nem veszünk tudomást, egy legyintéssel elhessegetjük, mintha nem is léteznének.

Antonio Canova: Ámor és Psyché szobra a párizsi Louvre-ban
A mitológia szerint Ámor a gyönyörű, ám halandó Psyché-be szeretett bele. Történetükben a szerelem legyőz sok-sok akadályt és próbatételt, s végül egymáséi lehetnek, Psyché is felemelkedik a halhatatlanok sorába. Canova azt a pillanatot ábrázolja, amikor Ámor csókjával életre kelti kedvesét a varázslatos, mély álomból / Fotó: Alex Postovski , Stock fotó

A szerelem változói

Ez lényegében egy teljesen természetes folyamat, a szerelem fázisai ugyanis legtöbbször meghatározott időrendben követik egymást. Robert J. Sternberg 1988-ban dolgozta ki a szerelem háromszögelméletét, mely szerint a szerelem érzése háromféle komponensből tevődik össze: intimitás, szenvedély és elköteleződés.

A különböző jellegű párkapcsolatokat és a szerelem fázisait ennek a három összetevőnek magas vagy alacsony meglétével írja le. A beteljesült szerelemnél természetesen mindhárom összetevő magas fokon van jelen. Ám semmit nem adnak ingyen: Sternberg szerint ennek az állapotnak az elérésén és fenntartásán bizony munkálkodni is kell. Ehhez hozzátartozik az is, hogy beismerjük a kapcsolat "tökéletlen" mivoltát is, és társunkat elfogadjuk erényeivel és hibáival együtt. Képesek legyünk együttes erővel a folytonos külső és belső változásokon, és a felmerülő konfliktusokon is túljutni.

  Frank Dicksee: Rómeó és Júlia (1884)
William Shakespeare egyik méltán leghíresebb drámája a szerelem mindent elsöprő, külső elvárásokon átívelő erejéről szól, és arról a szenvedélyről és mindent feladásról, amely a szerelmeseket összeköti / Fotó: wikiart.org

Kádár Kata és Gyula Márton szerelmi történetének ólomüveg ábrázolása a marosvásárhelyi Kultúrpalotában; Nagy Sándor munkája
A gyönyörű, székely ballada a síron túl is tartó, teret és időt átívelő szerelemről szól, melyben a szerelmesek - ha nem is tudtak a való életben egyesülni, megtették ezt a túlvilágon / Fotó: flickr.com

Minden hiába! Élet koronája te vagy szerelem! (Goethe)

De mégis: miért éppen Ő?

Foghatjuk a számunkra imponáló külső megjelenésre, belső vonzó tulajdonságok meglétére, a véletlenre vagy a sorsra, netán a csillagok állására, mégis: amikor a szerelem eltalál minket, lényegében fogalmunk sincs arról, miért éppen Ő a nagy Ő.

Természetesen a pszichológia neves képviselői is elgondolkodtak már ezen a jelenségen, és érdekes elképzelésre jutottak: az IMAGO kifejezést elsőként C. G. Jung használta 1912-ben, jelentése képmás, példakép, magatartási minta. Ez egy olyan összetett, bennünk élő kép, amelyet gyermekkorban a számunkra közeli és fontos személyekből állítottunk össze, pozitív és negatív tulajdonságokkal is felruházva.

Harville Hendrix és Helen Hunt amerikai pszichológusok szerint tudattalanul olyan párt választunk magunknak, aki ennek a belső, összetett IMAGO-képnek megfelel, és akivel meg tudjuk élni pozitív, vagy akár ki tudjuk javítani a gyermekkori negatív kapcsolati mintáinkat. Ezt a módszert alkalmazva akár eredményesen javíthatjuk, tudatosíthatjuk párkapcsolatunkat. 

Gustav Klimt: Csók (1908)
A beteljesült szerelem mindent elsöprő boldogsága: a pár aranyló köntösben, virágokkal teli réten olvad egybe

Nincs itt semmi hókuszpókusz, csupán kémia és biológia az egész

Az ember tudományos vizsgálatai az élet minden területére kiterjednek, de ennek a kérdéskörnek a megválaszolása egyelőre a tudósok számára is nehezen megfogható. Annyi bizonyos, hogy szerelmes állapotban különböző biológiai és kémiai változások mennek végbe az emberben: megváltozik bennünk a dopamin, oxytocin, endorfin, szerotonin és un. PEA hormonok termelése.

De valóban megmagyarázható a szerelem pusztán a testünkben végbemenő biológiai változásokkal? Hiszen a lényegi kérdés még megválaszolatlan maradt így is: mi az, ami elindítja ezeknek a hormonoknak a termelését?

Auguste Rodin: A csók (1886) jelenleg a Rodin Múzeumban, Párizsban található alkotás
A francia szobrász mesterien ábrázolta a szerelmes mozdulatot, alakjai szinte hús-vér emberként szeretik egymást

Önök mit gondolnak? Netán tudják a választ a kérdésre: mi a szerelem, és mitől esünk valójában szerelembe? Írják meg kommentben!